Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

348 510. országos ölés 1891. jimius 20-&n, szombator tanácsot adta, hogy »a ki a jövendő s "politikai teendőkről szól; a ki arról értekezik, minő törvényeket kell alkotni, vagy a már létezőket miként kell módosítani: az vélekedhetik saját felfogása szerint sokféleképen, változtathatja, időnkint a körülményekhez alkalmazhatja nézeteit — ezt a t. ministerelnök úr követi bőven — de a ki a a múltról szól, azt adja elő, a mi megtörtént; a ki valamely létező törvényt idéz, annak sem a törvény szövegét, sem a történt dolgokat nem lehet saját nézeteihez idomítani, hanem úgy kell azokat előadni, a mint valósággal állnak«. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Más szóval : ne a történet meghamisításával — a mi az előttem szólott t. képviselő uraknak nem is lehetett feladatuk — de még nem is történeti dolgok elhomályosításával törekedjenek argumentumot szerezni ilyen javaslat támogatására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És bár ez unalmas volt, azért bocsánatot is kérek, mégis kötelességemnek tartottam ennyit itt megjegyezni. (Helyes lés a szélső baloldalon.) T. ház! Áttérek már most közelebbről a szőnyegen levő törvényjavaslatra, Itt mindenekelőtt azt a kérdést teszem fel magamnak és arra a kérdésre akarok megfelelni, hogy voltaképen miben is áll hát a törvényjavaslatnak a lényege ; mi az tehát voltaképen, a miről mi a házban mindkét oldalon már hetek óta itt tárgyalunk és a mire nézve megegyzésre jutni, fájdalom, x^gy látom, nem fogunk. Az igen t. ministerelnök úr azt mondja, hogy az 1870 : XLII. tcz. és az 1886 : XXVI. tez. szerinti megyék joga — a választást kivéve — nem csorbul, hanem inkább tágíttatik. Én biztosítok mindenkit arról, hogy nemcsak egy pillanatig nem ellenezném e törvényjavaslatnak törvényerőre emelését, hanom egész, különben csekély értelmi és egésí erkölcsi erőmmel törekedném, hogy e törvényjavaslatból minél előbb törvény váljék, ha úgy állana. De a mi reám nézve meglehetős lehangoló hatású, hogy nemcsak ő maga állít ilyenformát, hanem még gr. Apponyi Albert t. képviselő úr is csaknem hasonlót állít erről a javaslatról. Azt mondja többek közt beszédében, hogy az önkormányzat biztosításának igen számos feltétele nemcsak az eredeti javaslattal szemben, hanem a mai állapottal szemben is a bizottsági javallatban meg van valósítva. Itt gr. Apponyi t. képviselőtársam egy csomó indokot hoz fel arra nézve, hogy az önkormányzat biztosítása mennyivel jobb a javaslat szerint, mint a mai állapot; azt mondja nevezetesen, hogy egyrészről a megyei határozatok revisioja, másrészről a megyei statútumok revisioja, a mit eddig korlátlanul tehetett a kormány, ma korlátozva van; továbbá a főispán felebbezési joga korlátoztatik; az inappellabilitas bizonyos szerény mértékben, szerényebb mértékben, mint ő óhajtaná, de mégis be lesz hozva. Azután a közgyűlés összehívása a bizottsági tagok kívánságára meg fog történni, azután a közigazgatási bizottság választott elemei szapo" ríttatni fognak. Végre — és itt gr. Apponyi igen t. képviselőtársam olyanformán, mint a későbbi egyházi atyák valamelyike szokott hivatkozni a korábbi egyházi atyákra — hivatkozott arra, hogy gr. Szapáry ministerelnök úr megígérte, hogy lehetnek esetek, midőn különösen az önkormányzatra vonatkozó ügyekben, a törvényhatóság és a minister közt előforduló esetekben, a közigazgatási bíróság lesz hívatva dönteni. Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam ezt is az önkormányzat biztosítékai közt sorolja fel. Igaz, hogy a t. ministerelnök úr nem azt mondja, hogy »Iesznek«, hanem azt, hogy »lehetnek« esetek; azt sem mondja, hogy miféle esetek; lehet, hogy csak egy-két eset lesz. Azután közigazgatási bíróság sincs (Úgy van! tetszés a szélső baloldalm.) és hogy mikor lesz, azt a ministerelnök úr sem tudja és hogy milyen lesz, azt a világon senki sem tudja. (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) Hogy tehát az önkormányzatnak mily biztosítéka foglaltatik a ministerelnök úrnak — ezt csak mellékesen jegyzem meg — nem is Ígéretében, hanem csak beszédbéli kijelentésében, a mely megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, láthatatlan: azt nem tudom. De valami kevés van a többiben, azt elismerem. De midőn egyrészt a ministerelnök úr, másrészt gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, azt állítják, hogy a jelenlegi törvényjavaslatot az 1870 : XLII. tcz.-hez és különösen gr. Apponyi t. képviselőtársam azt állítja, hogy a jelen állapothoz képest az önkormányzatnak jogkörét nem csorbítja, hanem ellenkezőleg, igen nagy mérték kitágítja és általa az önkormányzati jog biztosítása erősödik: már akkor mégis az első megfejtendő kérdés az, hogy mi is ez a törvényjavaslat, mit akar, mi a természete, mi a lényege és az önkormányzati joggal mikép bánik el? (Halljuk I Halljuk !) Hogy e kérdésre megfeleljünk, t. ház, mindenekelőtt meg kell néznünk a javaslat 190. §-át, a mely az önkormányzatot, annak tárgyát, hatáskörét, hatóságát állapítja meg és ezt sokkal nagyobb bőségben teszi, mint a megyék rendezéséről szóló akármelyik törvény, mert 26 pontban sorolja fel, hogy mi mindenből fog állani a tervezett vármegye önkormányzati jogköre. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezek között van például a 2. pont szerint a felirati és kérelmezési jog; az 5. pont szerint azon jog, hogy a közigazgatás vezetésére vonatkozó észrevételeit a szakministerrel vagy a közigazgatási bizottsággal közölheti; a 7. pont szerint azon