Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
510. országos ülés 1891. janlns 20-áu, szombaton. 347 Ez a szó: » constitutus« az én tudomásom szerint hivatali kinevezésre sem a Corpus Jurisban, sem a Tripartitumban sehol nem alkalmaztalak ; ellenben Werbőczy I. részének 3. ezikkében a »constitutus« szó az »electus«-sal közjogi értelemben egyezően használtatik. Volt szerencsém már korábban idézni, hogy Pozsony vármegyének szolgabírái magukat »per nobiles et ignobiles eonstituti judiees« czímmel a nemesség által választottaknak mondják. Sajátságos, hogy a stylus dieasterialis vagy coniitialis az »electio« szót igen gyakran, sőt majdnem rend szerint a kinevezés jelzésére használja. Utána néztem az utolsó, latin nyelven hozott törvényeinkben és az 1840: XV. t. ez. második részének első fejezete 9. §-ában — s ennek tisztelt képviselőtársam bizonyosan utána néz majd — a hol a királyi váltótörvényszéki bírák kinevezéséről van szó s azt találtam, hogy az nem a »denominatio«-t, hanem »delectio«-t használja a királyi kinevezésre. S ezzel szemben, miután már Szent László és Kálmán törvényében és attól kezdve le egészen 1840-ig a »eonstitutus« szót mindenütt a választási rendszer jelzésére alkalmazza a mi stylus coniitialisunk, azt is fontos jelenségnek tartom, hogy az u. n. megyei, vagy a eonstituti judices már akkor választattak. !f Csak két megjegyzést teszek még. Őszintén bocsánatot kérek a hosszadalmasságért; de azt is őszintén megvallom — tessék belőle hímet varrni, a kinek tetszik — hogy nem kizárólag a t. háznak beszélek, legalább akkor, midőn a multat hánytorgatom. (Halljuk! Halljuk!) Tehát még csak két megjegyzést teszek itt. Kálmán király alatt már évszakos gyűlések tartását rendeli a törvény, melyek a püspökök székhelyén jönnek össze. Schwarez Gyula t. képviselőtársam, úgy rémlik előttem, szintén megemlékezett erről. E gyűlések főfeladata egyrészről igazságszolgáltatási, másrészről politikai, a mennyiben a különböző competentiák összeütközéseit egyenlítik ki. T. képviselőtársam, valamint a ministerelnök úr is mondotta, hogy nem volt politikai közigazgatási hatóságuk. Nos hát volt, mert ezek, már az elsők is, a nagy competentialis összeütközések kiegyenlítésére voltak összehíva. Itt meg kellett jelenni a helyi főispánnak, az egyházmegye területén levő többi főispánoknak, a király és a királyi herezegek magasabb hivatalnokainak és udvari gyóntatóknak, továbbá az összes tisztviselők és hatósági egyéb személyeknek is, milyenek voltak: a király gyűjtői, a vámhívatalnokok, a megyei bírák és a megyei őrök, pristaldusok és a későbbi úgynevezett királybírók. A megyei őröknek hivatalát valamely szerencsétlen barát, ki az akkor magyar nyelven hozott törvényeket lefordította, »centuriones« és »decuriones« néven örökítette meg a Corpus Jurisban. Másik megjegyzésem egyenesen a t. ministerelnök úrnak szól. (Halljuk! Halljuk!) Szent István első Decretumának 1-ső szakaszában azt mondja: »Regna, comitatns etc. partim divinis praeceptis atqne institutis partim legalihus, partim judicis, partim civilibus jurisdictionibus ac Nobiliorum aetateque provectorum consiliis svasionibus regi, defendi etc. videam« ; magyarul: Ugy látom — s ezt Szent István király mondja — hogy az ország és vármegyék részint isteni rendeletekkel és intézményekkel, részint törvénybeli és igazságszolgáltatási és polgári joghatósággal a nemeseknek és élemedett korúaknak tanácsaival és javaslataival kormányoztatnak és védelmeztetnek meg.« Ha tehát a t. ministerelnök úr és Schwarez Gyula t. képviselő úr azt mondják, hogy hajdan és kivált Szent István korában a vármegye sem közigazgatási, sem önkormányzati testület nem volt, sőt még IV. Béla alatt sem vált ily testűletté: velük szemben, azt hiszem, kimutattam, hogy a királyság első századaiban, sőt már évezredünk első éveiben, a megyék törvénybeli, igazságszolgáltatási és polgári hatósági jurisdictioval birtak. Voltak időhöz kötött megyei bírák, Kálmán alatt már időszaki ülések, melyekben competentialis összeütközési kérdésekről határoztak s már IV. Béla alatt, mint Schwarez Gyula t. képviselő úr is mondta, vármegyénkint 2 — 3 választott követet küldtek: már pedig hogy Szent István korában a vármegye, a joghatóság és az élemedett korúak tanáesa miben állott, azt Szent István mégis csak jobban tudta, mint Schwarez Gyula t. képviselő űr. (Élénk derültség a szélső haloldalon.) Ez bizonyára, sem hesseni, sem burgundi, sem flandriai intézmény. (Derültség a szélső baloldalon.) Schwarcz Gyula: Kritikával kell ezt csinálni! Eötvös Károly: Tudom, a kritika, igen sok dolgot meg tud csinálni és tökéletes bizonysággal elő tudja állítani azt, hogy nagy Napóleon nem volt, ellenben Áristoteles nem-létező kézirata megvan, (Nagy derültség.) hanem azért a történelmi tényeket mégis semmiféle kritikával nem létezővé tenni nem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha a múltra hivatkozunk, sohse felejtsük el s ezt ajánlom a t. ministerelnök urnak — sokkal kevésbbé Schwarez Gyula t. kép viselő úrnak, mert ő a tudomány publicistikájában él és ott mindeu, sőt még a mindennél is több szabad (Derültség.) — Deák Ferencz tanácsát, a melyet ő Lustkandel doktornak adott, ki a hesseni példákat szintén jól ismerte. (Derültség a szélső baloldalon.) Deák Ferencz ugyanis azt a 44*
