Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
342 510. országos ülés 1891. junins 20-án, szombaton. A mint tudom, körülbelül három hete tárgyaltatik e törvényjavaslat; tárgyaltatik egy törvényjavaslat, a mely a nemzetnek oly intézményét akarja gyökeresen megrongálni, mondhatom, megsemmisíteni, a mely, daczára az ellenkező állításoknak, melyek a túlsó oldalról felhangzanak, mégis körülbelül ezer év alatt készült, erősödött, izmosodott s a nemzetnek minden jó és balsorsában erőt adott. Hát ha ily intézményt a kormány és a háta mögött levő többség megrontani, vagy mondhatnám, megsemmisíteni törekszik: akkor 3 vagy 4, vagy 6 heti vita talán mégsem olyan természetű lesz, melyet méltán és alaposan, szemrehányásképen obstruotionak lehetne nevezni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De még ha olyan színe volna is — pedig nincs olyan színe — e parlament történelmében nagyon sok kérdés fordult már elő, hasonlíthatlanúl kisebb fontosságú, mint ez, melyeknek tárgyalása heteken, sőt hónapokon keresztül foglalkoztatta a házat. Igen jól emlékezem, hogy az 1873-ik év költségvetésének tárgyalását, a pénzügyi bizottság tárgyalásait is ide értve, a ház 9 hónapig folytatta ; pedig csak egyetlen egy év költségvetéséről volt szó és nem egy ezeréves és nézetünk szerint még igen sok tekintetben mindig jó intézmény eltörléséről. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Egyébiránt a vármegyei intézmény egyikmásik része megtámadtatott a történet folyamában nem egyszer, de maga az egész vármegyei rendszer az egész vonalon, alkotmányos viszonyok közt, mióta ez ország áll és ennek törvényhozása van, meg nem támadtatott soha, csak most, (Úgy van! Úgy van! a szélső Iáioldalon.) A XVII. század végén igenis megtámadtatott a vérengző katonai osztrák absolutismus által, de nem a nemzet törvényhozása, vagy törvényes kormánya által. A múlt század végén, 1780-ban szintén megtámadtatott egy jóindulatú, de az alkotmá: nyossági intézmények iránt tökéletes elfogultsággal viseltető, sőt azokat felfogni tetjesen képtelen fejedelem önhatalmú kormányzata által; de maga a törvényes kormány és a törvényhozásnak bármely pártja is ezt az intézményt egész terjedelmében nem támadta meg s dia, csak mosít. És a mikor egyes részekben történt ennek megtámadása, a mikor például 1844-ben az administratori rendszer behozatalával a főispáni hatalomkör; törekedtek kiterjeszteni — bizony még kissé szerényebb mérvben, mint most, ám olvassák az akkori krónikák lapjait— a nemzet mind töryény hatósági gyűléseiben, mind országgyűléseiben, a publieistiea összes fegyvereivel sokkal tovább és élénkebben ostromolta, mint azt mi teszszük; és midőn í 869 — 70-ben a vái megyei rendszer keretéből a bírói hatalom gyakorlása kivétetett, midőn az akkori kormány javaslatot terjesztett az iránt a ház elé: az akkori parlament is sokkal több időt fordított e kérdés tárgyalására, mint fordíthattunk mi még eddig, a mikor pedig nemcsak egyetlenegy ízéről, hanem ismétlem, az egész rendszer minden ízéről van szó. Én tehát igen kérem a t. többséget és mindazokat, a kik a t. többséggel egyetértenek, hogy az obstruetio vádját ne hánytorgassák, (Helyeslés a szélső haloldalon.) mert bár az obstruetio vádja pártunk irányában bizonyos tiszteletlenséggel jár, de akármily következetességgel hangoztassák is azt, minket jól és igazán érzett honfikötelességünk teljesítésétől semmiféle vádaskodás vissza nem riaszt; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) de nem riasztana vissza semmiféle fenyegetés sem, vonatkozzék az bár a tanácskozási szabadság korlátozására, vagy a képviselőház felosztatására, vagy bármire, a mit mi kötelességünknek tartunk, azt teljesíteni fogjuk. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Mielőtt szoros értelemben véve magára a kérdésre kiterjeszkedném, egy előzetes megjegyzést kell tennem, a mely talán kissé hosszabb is lesz, mint az igen t. ház türelme azt megengedné, (Halljuk! Halljuk!) de a mit én megtenni mégis szükségesnek tartok. Ugyanis a mi megyei rendszerünknek múltját is megtámadták ezen vita folyamán. És ha csak oly férfiak által támadtatott volna meg, a kik akár a kormányzat, akár a tudomány terén nincsenek kiváló állásban, ha magamform i közönséges képviselő támadta volna meg a vármegye múltját: talán nem foglalkoznám e kérdéssel; vagy ha pusztán elmélet czéljábél, talán kritikai viszketegből támadtatott volna meg, ha azért támadtatott volna meg nemzetünk múltja a vármegyei rendszer kérdésében, mert valakinek tetszik a múlt elméleti kérdéseivel elméleti czélból foglalkozni: erre a kérdésre akkor sem terjeszkedném ki. De megtámadtatott a múlt azért, hogy abból fegyver kovácsoltassák a jelenre; megtámadtatott a nemzetnek megyei önkormányzati joga azért, hogy ezzel indokolva legyen e törvényjavaslat előterjesztése. (Ügyvan! a szélsőhalon.) Minthogy a megtámadok nem kisebb férfiak, mint a t. ministereinők úr és Schwarcz Gyula t. képviselőtársam: lehetetlen, hogy még azok után is, a mélyek erre vonatkozólag elmondattuk, megjegyzéseimet e megtámadásra meg ne tegyem. (Halljuk! Halljuk! u szélső haloldalon.) A t. ministerelnök úr ugyanis »azt mondotta, hogy nem áll az, hogy a választási jog ép oly régi volna, mint az alkotmány, mert a tisztviselők választási joga mindössze csak
