Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
5Mk orsisägos ülés 18M. június 20-áu } szombaton. 343 másfél századra vezethető vissza és akkor is nem az összes közigazgatási tisztviselőkre, hanem azoknak csak egy részére terjedt ki a választás. Továbbá azt mondta a t. ministerelnök úr, hogy a tisztviselőknek három évre való választását csak az 1723 : XXV. tcz. szabályozta véglegesen ; addig — mint a t. ministerelnök úr beszéde folyamán ezt állította — ez nem volt meg, hanem az 1486-ik törvény szerint még az alispánt is a főispán nevezte ki. Igaz — mondja a t. ministerelnök úr — hogy a vármegyei intézmény akkor létesült, mikor e hazát megalkották; de szerinte akkor a vármegye nem volt sem közigazgatási szervezet, de még önkormányzati testület sem Ha azt a hatást tekintjük, melyet a t. ministerelnök úrnak ezen előadása bennünk kelt: ebből az tűnik ki, hogy nálunk a vármegyei rendszer a választási rendszerrel kapcsolatosan csakis 1723 óta áll fenn és az a hivatkozás az i486-iki törvényre, hogy még az alispánt is a főispán nevezte ki, oly színben tünteti föl múltunkat, mintha kinevezési rendszeren alapúit volna egész alkotmányunk és kormányzati rendszerünk. Schwarcz Gyula t. képviselőtársam már a legmagasabb történelmi jogi tudomány színvonalára emelkedik és még részletesebben törekszik igazolni a t. ministerelnök úr állítását. Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy a vármegye közönsége még III. Béla idejében is az úgynevezett proelamált congregatiokban csak törvények kihirdetése, birtokbeli és bíínperekben való tanúskodás végett jelent meg. A t. képviselőtársam tehát a vármegyéket abban az időben közönséges fogott tanúk szerepére kárhoztatja. Semmi nyoma — mondja — az Árpádok alatt a vármegyei közönség választási jogának. Sőt azt mondja, hogy az 1267 : VIII. tcz., a mely szerint minden vármegye 2 — 3 követet küldjön az országgyűlésre, sohasem hajtatott végre. Megjegyzem, hogy sohasem lett megszakítva s ezzel az ellenkezőt állítom. Azért nem lett — úgymond Schwarcz Gyula képviselőtársam — a megye politikai testületté. Még érdekesebbek további fejtegetései, mondván : >hogy semmi nyoma, hogy ez időben a közigazgatást választott megyei közegek látták volna el; csakis Zsigmond alatt állott elő a vármegye, mint politikai testület é- Zsigmondot erre — Schwarcz Gyula t. képviselőtársam szerint — talán a hesseni, flandriai, burgundi stb. minták vezették; de az ő korábam sem választott megyei tisztviselők látták el a közigazgatás teendőit. És hivatkozik a t. képviselőtársam is az 1486-iki törvényre. Megengedi azonban Schwarcz Gyula t. képviselőtársam, hogy a szolgabírák régibb idő óta választattak ugyan, de ezeknek fontos politikai ügykörük nem volt. Az 1723. évi törvényhozás rendezte a választások kérdését s ebben a t. ministerelnök úrral most már teljesen egyetért. T. ház! Eddig hazánkban általános volt az a felfogás, hogy a vármegyei rendszer úgy is, mint közigazgatási, úgy is mint önkormányzati intézmény, nemzetünk rendezett állami életével egykorú •, továbbá, hogy e rendszer keretében a nemzet úgy a törvényhozásra, mint a közigazgatásra, mint az önkormányzatra a választási jog segélyével gyakorolt jelentékeny befolyást. És végre általános volt hazánkban az a felfogás, hogy e rendszer az alkotmányos szabadságnak és általában az úgynevezett politikai szabadságoknak mindenkor hatalmas biztosítékát képezte. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez a felfogás volt hazánkban általános és nem az, a melyet a i ministerelnök úr és Schwarcz Gyula t. képviselőtársam és még néhányan hangoztatnak: erre nézve hivatkozhattam nemzetünk és alkotmányunk történetének összes búváraira, hírneves tudósok hosszú sorára és hívatkozhatnám még, csak a közelmúltból is, legnagyobb és igazán nagy államférfiaink nyilatkozataira. Azonban ezt nem teszem; hanem e helyett hivatkozom csak oly tekintélyekre, a melyeket tekintélyeknek, azt hiszem, párt különbség nélkül és tárcza-különbség nélkül e háznak minden tagja, minden minister tagja is elfogad. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalovi.) Csak legközelebb, ezelőtt 25 évvel az 1866-iki országgyűlés a megyékről a következőleg nyilatkozott és pedig a t. ministerelnök urnak lelkes támogatásával: »Magyarország minden institutioján az önkormányzat eszméje leng át-, a közigazgatás támogatására ez egyesíti a legjobb erőket; ez nyújt nyilvánossága által a visszaélések ellen a legbiztosabb ellenőrzést; ez korlátolja a tisztviselői hatalom jogtalan túlterjeszkedését, alkotmányos életünk folytán ez óvta meg hazánkat a bureacraticus rendszertől, a mely az ország institutioival, nyilvános életével, szokásaival egyenes ellentétben áll.« (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt mondta az 1866-iki országgyűlés a februári feliratban, oly feliratban . . . (Zaj a jobboldalon. Élénk félkiáltások a szélsőbalon: Halljuk! Halljuk!) majd később talán érdekesebb is lesz, csak egy kis türelmet kérek, (Halljuk ! Halljuk!) — mondom, oly feliratban mondotta ezt ki az 1866-iki országgyűlés, melyet a király elé terjesztett és kimondotta, ismétlem, a t. ministerelnök úrnak lelkes támogatásával. Huszonöt esztendő sok idő és úgy látszik azóta sok minden megváltozott. De nemcsak az 1866 iki országgyűlés tekintélyére hivatkozom, mint azt már oly sokan tettek, hanem hivatkozom az 1848-iki törvényhozási-;; is, a
