Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-509

320 509. országos ülés 1891. Június íft.én, pénteken. vezető akarat szervezetét. Lelkiismeretes elemzés útján törekednie kell megállapítani az akarat hatását az egész organismusra és azt a t. ház talán eonstatálni fogja, hogy valamely nemzet közigazgatásában alig van mozzanat, melyben valamely kormányzati botlások utóhatását ne kellene észlelnünk. Eme felfogásomhoz híven, midőn a közigazgatás reformjáról van szó, a legkevesebb, a mit követelhetek, az, hogy mutassák ki, hogy hol vannak és miben állanak a jelenlegi rendszer hibái? Ennek bizonyítása nélkül a gyökeres orvoslásnak létjogosultsága nincs, mert lehetetlen ennek hiányában alapjaiban forgatni fel egy a nemzet életével összeforrott intézményt, melynek életrevalóságáról egy ezredév tanúsága szól. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon,) Mert e nélkül lehetetlen helyébe egy olyan új intézményt állítani, melyről legjobb akarói is csupán csak kétes értékű sikereket helyezhetnek nekünk kilátásba. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mindazonáltal, t. ház, megsérteném a hala dás eszméjét és vétenék meggyőződésem ellen is, ha kétségtelenül rossz közigazgatásunk tervezett reformja elől csupán azért zárkóznám el, mert engem a múlt dicső hagyományai elfogulttá tesznek. Nem, t. ház, én is elismerem, hogy a kegyelet és hagyomány magában véve nem elegendő jogczím intézmények fentartására, főképen akkor, midőn — mint a jelen esetben is — oly intézményről van szó, melynek keletkezése visszanyúl azon társadalomig, a hol még csak egyetlenegy osztály uralkodott. Ma már leomlottak azok a korlátok, melyek a társadalmat szétválasztották és vegyűlését akadályozták. Ma nincsenek már előjogok, a melyek által egy kiváltságos osztály érdekében a többi osztályok jogával rendelkezni lehetne s elmondhatjuk bátran, hogy ha még nem is teljes, de majdnem teljes győzelmet aratott nálunk is a democratia. A democratia ezen győzelme társadalmunkat átalakította, intézményeinket bizonytalanná tette; némelyeket végkép megsemmisített, mások pedig, mint falszirt a földrengés után, csupán a megszokás erejénél fogva állanak fenn, míg vagy egy szélroham vagy az emberek óvatossága azokat le nem rombolja. Ilyen átmeneti korszakban, t. ház, az emberi előrelátás és bölcseség parancsolja, hogy szigorúan vizsgáljuk át intézményeinket; puhatoljuk ki azok szilárdságát és váljunk meg azoktól, melyeket semmiféle javítás nem tehet alkalmassá új nemzedékek használatára; dobjuk el azokat, a melyek tarthatatlanok és csupán díszül állanak fenn. A korszellem hatása elől a vármegye intézménye sem térhet ki. A liberális haladás előtt neki is igazolnia kell nemcsak létjogosultságát, hanem élet- és fejlődésképességét is. Ebből azonban nem következik, hogy vakon kell rombolni azért, mert az egy más korszak maradványa; a mi ó, az még nem ócska, bármit tartson is róla a szabadalmazott bölcseség. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindaddig tehát, míg meg nem vizsgáltunk egy, a viharokban megedzett ősi intézményt, addig — nézetem szerint — legalább is fölösleges újról gondoskodni. (Helyeslés a a szélsőbaloldalon.) Es ha megvizsgáltatott, mutassák ki nekünk, hogy az többé fenn nem tartható s akkor hadd jöjjön helyébe más. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen tárgyi bizonyítás helyett azonban megtámadtatik a vármegyei intézmény egyszerűen a democratia szempontjából. Még ha szentségtörést is követnék el, t. ház, akkor is nyíltan ki merem mondani, hogy a democratiát nem tartom csalhatatlannak; sőt annak története hazánkban arra tanított meg engem, hogy igazi szükségleteiről, valódi érdekeiről a democratiának sincs tiszta fogalma. Vagy nem látjuk-e, hogy a democraticus elvek miképen rombolják szét a társadalmat szétválasztó korlátokat, a nélkül, hogy a jogegyenlőség alapján az új társadalmat berendezni képes lett volna ? Nem úgy tesz-e nálunk a democratia, mint az ó-kori barbárok, a kik elfoglalták a császárok palotáit s betelepedtek azokba, hogy felölthessék azok bíborát? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Valóban, t. ház, ha c fejlődési proeessust látom, úgy tetszik nekem, hogy a democratia a helyett, hogy győző akart volna lenni, egyszerű örökössé törpült. Elfoglalta intézményeinket minden vonalon, köztük a vármegyét is és akár a virilismust, akár választott elemeit tekintjük is a vármegyének : abban, az annyiszor elhangoztatott s fájdalom, való nagy igazságnál fogva, hogy a gentry teljesen elszegényedett, ma már a democratia dominál. Azt mondják, t. ház, hogy a vármegyei közigazgatás azért rossz, mert azt a közigazgatást egyes cliquek vették hatalmukba. Én úgy tudom, hogy míg az aristocratia osztályuralmat és kasztot jelent ; addig a democratia cliquek ben szervezkedik s ha ez így van : mi czímen akarják a megyei intézményt épen a deniocra . tia érdekében reformálni? Hiszen a közigazgatás feladatai ma is tigyanazok, mint hajdan; azok ma sem változtak s nem fognak soha változni. Ahhoz a democratia ma is épen úgy hozzáférhet és hozzá is fér, mint hajdanában a nemesség; azzal a különbséggel, hogy míg emez ingyen szolgálta a vármegyét és közigazgatást, addig ma a democratia megfizetteti magát. (Igaz! Úgy van l bal felől.) S ez rendén is van,