Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-509
609. országos Illés 1891. jnnlns 19 én, pénteken. 321 t. ház, mert ha élethivatássá vált és kellett, hogy a közigazgatás élethivatásává váljék, az ezen élethivatásra magukat elszánt embereket kárpótolni kell. De ez egymagában véve talán még sem elegendő ok, hogy miatta egy intézményt semmisítsünk meg, mely arra talán rá nem szolgált. (Helyeslés a szélsőhalon.) A közigazgatási reformjavaslatnak egyik jelszava: államosítsuk a közigazgatást, másika: nevezzük ki a tisztviselőket. Az első tagadhatatlanul hatalmi érdek, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a másik a democratia nyíltan bevallott követelménye. Nem hiszem, hogy a politikai elméletek történelme még egyetlen egy ily szövetséget képes volna felmutatni. Oly természetellenes e szövetkezés, t. ház, hogy én ezt egymagában véve elégségesnek tartom arra, hogy a társadalmi fejlődést legalább is kétségessé tegye. Mert lássuk, miként áll a dolog? Azok, a kik a közigazgatást államosítani akarják, a közigazgatás szervezetét csupán csak azon szempontból veszik szemügyre, hogy menynyire biztosítja az az állami akarat végrehajtását? Azok pedig, a kik a kinevezés mellett harczolnak, csupán esak azt akarják biztosítani, hogy a végrehajtás közegei életfogytiglan, sőt azon túl is államilag jól legyenek ellátva. Azonban mindannyian teljesen megfeledkeznek a reform nemzeti és politikai hatásáról, pedig e kettő együttvéve tulajdonképon egy czéít szolgál, a mely czél a társadalomra nézve veszélyt, politikai gyámságot és nemzeti hanyntlástjelent, Ez a czél pedig, t. ház, a hatalmi érdek, mert mi más is lehet e javaslatnak ezélja? Hisz a mint. teguap Lits Gyula t. képviselőtársam jeles beszédében igen helyesen rámutatott, a parlamenti felelős kormány idejében alig volt eset arra, hogy ez a vármegyei- közigazgatás az állami akarattal szemben a köteles engedelmes • séget megtagadta, vagy annak ellenszegült volna ; de arra volt eset, a mint igen helyesen mutatott rá Lits Gyula t. képviselőtársam, hogy e közigazgatás akk r, midőn az államakarat az egész vonalon és a közigazgatás legutolsó szervezetével szemben követelményekkel lépett fel, az ezeknek nemcsak kifogástalanul megfelelt, hanem azoknak teljes és pontos végrehajtása által önmaga iránt bámulatot keltett és a legnagyobb elismerést aratta. Ez az eset az 1878-ki mozgósítás volt. A legridegebb pontosságot, kérlelhetetlen szigort és gyorsaságot igénylő ily nagy állami akaratnak gyors végrehajtása a világ minden közigazgatási rendszerének a legerősebb próbaköve szokott lenni. Mikor volt tehát a közigazgatás renitentiája folytán az állami akarat végrehajtása veszélyeztetve ? (FelMáltások a szélsőbalon: Soha!) Ha e szempontból i KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIV. KÖTET. vád emelhető, úgy az csak azon irányban képzelhető, hogy a vármegyék a kormányhatalom iránti devotioban elmentek a legvégső határig és a midőn a javaslat védelmezői ezt gúnyosan lobbantják szemére a vármegyének, elfelejtik, hogy az államosításnak legradieaíisabb és leghatékonyabb argumentatioját döntik halomra, azt t. i. t hogy az állami hatalom végrehajtásának biztosítása igényelné a, közigazgatás államosífását. Hiszen az eddig is, sőt épen ezen rendszerben volt a javaslat védelmezői szerint leghatékonyabban biztosítva. Miért kell tehát azt reformálni e szempontból ? (Tetszés a szélső'baloldalon.) De nem is ez a czél, t. ház; reformálni kell a vármegyét azért, hogy ne az államhatalmat, hanem a hatalmi érdeket az egyéni és közszabagsági jogokkal szemben minden esélyek közt föltétlenül biztosítsa. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) E czélra szükséges drága pénzen és anyagilag majdnem kimerült társadalmunk véres verejtéke árán szaporítani a hivatalnokok légióit, hogy ez által a társadalom intelligens elemeit örökre a hatalomhoz lánczoljuk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azon a napon, t. ház, a midőn költségvetésünkben a kinevezett állami tisztviselők fizetései tételenkint fognak megjelenni, sőt talán még hamarább is, a hivatalkeresők serege fogja ellepni a vármegyék kapuit és azok meg is fognak előttük nyílni, mert hiszen a családi vagy clique-befolyás, vagy a teljesített kitűnő politikai szolgálat protegálni fogja őket a kormány jóindulatában, a ki részint a már teljesített, részint a még teljesítendő szolgálatok fejében ki is fogja őket nevezni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez által a társadalom fejlődésének eleven eieje, a hivatalnoki sereg, ki fog vonatni a társadalomból és része lesz egy erős gépezetnek, a melynek gépésze egy soha bukni nem szerető minister. (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Igaz, hogy a társadalom minden osztálya fogja szolgáltatni ezen hivatalnokokat: mert hiszen a democratia kasztot nem tűr, nem ismer kizárólagos osztályt, mely a hivatali képességkiváltságaira hivatkozhatnék; a democratiának esak jelöltjei vannak, de ezen jelöltek kinevezése érdekében, ezek államilag leendő busás ellátása fejében, szövetkezik e javaslatban a hatalmi érdekkel, (Úgy mn! a szélső baloldalon.) a mely szövetség ez országra bureaucratiát hoz, a mely ép oly kizárólagos kaszt, ép oly ellensége az igazi democratiának, mint volt valaha bármely osztályuralom, azzal a különbséggel, hogy valamennyinél veszélyesebb, mert minden hatalomnak készséges eszköze; szabad nemzetet leigázni, vagy egy nemzet szabadságát elnyomni a bureaucratia egyaránt kész. Teljesen enerválni képes a nemzetet és azon hatalommal szemben, mely egy ily szervezett bureuaeratiára támaszéi
