Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

314 50S. országos ttlés, 189L jnnins 18-án, csüiörtiikCa. még nem lehet követelni, hogy nevezzük ki most már a közigazgatási tisztviselőket is. A közigazgatási tisztviselőnek első és fő erénye az, hogy felismerje a népnek szükségeit, támogassa annak jó erkölcseit, igyekezzék azok;it emelni és irtsa annak rossz szokásait; erre pedig c8 >k oly tisztviselő lesz képes, ki a képből eredve attól veszi jutalmát, attól várja büntetését. Hiába mondja nekem bárki, hogy a közigazgatás állami functio. A közigazgatásnak azon ágait, a melyek az egységes állameszme kifejtése czéljából egyöntetűen kezelendők, úgyis már nagyjában az állam saját közegei által intézi el és én nekem semmi kifogásom sem volna az ellen, ha például az állam ma átveszi a szintén egyöntetűen kezeltető gyámügyet; de a mi azután fenn arad, a közegészségügy, a községi rendészet, a tűzrendészet, a vízügyek, az útügyek és a többi, ezek mind olyanok, melyeknél az államnak a törvényhatósággal való összeműködése okvetlenül szükséges és ezen ügyek csak úgy intézhetők teljesen, ha ezek elintézésénél a helyi érdekek megfelelő tekintetbe vétetnek. Vannak például törvényeink a kereskedelem szabályozására, vannak törvényeink az iparügyekre, meghatározzák ezen törvényeink azt, hogy a kereskedőnek minő könyvet kell vezetnie, megmondják azt, hogy ki lehet czégvezető, hogy minő viszonyban kell lenni az iparosnak a munkásaival; de azt azután, hogy az az iparos kit nevezzen ki vagy válaszszon ezégvezetőnek, hogy melyik munkást fogadja fel, vagy azt, hogy ma búzát, holnap gyapjút vegyen, semmiféle törvény meg nem határozza. Én úgy hiszem ezen viszonynak kellene fennállania a törvényhatóságok és a kormány között. A törvényhozás és a kormány jelölje meg a vármegyéknek hatáskörét, de ezen belül engedjen neki szabad mozgást. Ezen szabad mozgást, pedig törvényhatóságok csak úgy élvezhetik, ha saját érdekeik szerint elintézendő ügyeiket saját választott közegeik által végeztetik. Mert hisz, a mint mondottam, a közigazgatási tisztviselőnek első feladata, hogy ismerje a nép szükségletét; egy tisztviselő pedig, ki tisztán a paragraphusok chablonjai közt mozog, az, daczára minden szorgalmának, sok kárt okozhat és ha ily tisztviselő kineveztetik, egyedül csak a fegyelmi törvényekkel mozditta ihatván el, kárt fog okozni mbid halálig. Az ily tisztviselő ellenében egyedüli óvószer a választás, mely a nép ítéletét jelenti. Sajátságos tünemény az, hogy most, midőn egész Európa a választási elv érvényre juttatása felé halad, mi, kiknél ez már másfélszázad óta — hogy a ministerelnök úr számítását vegyem alapúi — meg van honosítva, azzal szakítani akarunk. Hát 24 éves alkotmányos korszakunknak az volt az eredménye, hogy most ki kell mondanunk, hogy a szabadság napja elhervasztotta azt a népet s most már gyámságra szorul ? Nem t. ház, ez a nép él, elevenebb, mint volt; de a törvények változtak meg helytelen iránybau. A főispánt a kormány ellenőrzési közegéből, saját és a kormány tekintélyét latba vető jóakaró, útbaigazító méltóságból hatalmi funetionariusává avatta, a közigazgatási bizottságban egy ál-népképviseletet alkotott, mely a hozzá utalt nagytömegű munkának megfelelni nem tud. Azután azt sem hiszem el, hogy a választásnak halálos ítélete már az 1848-iki törvényhozásban implicite ben foglaltatik. Hisz épen az 1848-iki törvényhozás alkotott az esküdtszékben hasonló intézményt és ha esküdtszék elé lehet vinni oly ügyeket, melyek, mint az esküdtszékiek, gyakran eminens állami érdekeket érintenek:miért kellene akkor eltörölni a választást épen ott, a hol mindig a nép érdekeiről van szó. Nem hogy eltörölni nem kell a választást, hanem be kellene azt hozni még akkor is, ha eddigelé meghonosítva nem volna. De van még egy dolog, t. ház! Szerintem a hatalom gyakorlására legjobb eszköz a tekintély és kérdem a t. házat, van-e hivatalnoki kar az országban, mely hasonló tekintélylyel bírna, mint a választott municipialis tisztviselő; a gazdagok palotái a szegények kunyhói nyitva állanak előttük s a választott tisztviselőnek egy szemhunyorítása többet ér, mint egy kinevezett tisztviselőnek hat árkusos meghagyása.(Űgy van! a szélsőbalon.) Kubinyi György: De nem úgy van ám! Hannibál József: Mesékkel szokták illustrálni az emberek jellemét s én is egy adomával akarok e megjegyzésre felelni, mely szintén nagyon jellemzi a népet. Ki ne ismerné az anecdotát arról a fuvarosról, a ki egy magas állású kegyelmes urat szállítván annak a szekér döczögése miatt tett panaszára azzal vágott vissza, hogy vittem én már a szolgabírót is. Igen, t. ház, a választott tisztviselő nem dölyffel fizeti meg választói bizalmát, hanem egy személyben atyjának, testvérének, fiának tekinti. Nem is kell annak a választás esélyeitől tartani. Én magam tudom ezt tapasztalásból és pedig oly vármegyében szereztem tapasztalataimat, melyből a legutolsó képviselőválasztás alkalmával három mérsékelt ellenzéki, két szabadelvű párti és egy függetlenségi páti képviselő került ki és a mely megyében vegyesen laknak magyarok, németek, horvátok, s a hol a közigazgatást