Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

306 308. orsíágOB ülés 1891. jmiins 18-án, csütortlíkSn. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Madarász Imre: T. ház! Minden eddigi szónok által úgy itt, mint a túloldalon, általánosan el lett ismerve az, hogy ez az előbb »a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben^ utóbb pedig »a vármegyei közigazgatás rendezésérők szóló törvényjavaslat oly nagy-fontosságú, a melyhez hasonló rég idő óta alig volt letéve a ház asztalára. Sokak által elismertetett az is, liogy ez az alkotmányunk gyökereit oly mélyen érintő törvényjavaslat, különösen annak eredetije nem egyéb, mint egy elhamarkodott, hirtelen összeállított, vagy röviden egy oly rossz alkolás, melyet helyrehozni, kellőleg kijavítani sem lehetséges. (Úgy van! Úgy van! a széhő baloldalon.) Mutatja ezt a szóban lévő törvénj'javaslatnak a közigazgatási bizottság által átdolgozott újabb kiadása is, mely nagyon is hasonló egy oly ruhadarabhoz, melyen foltra folt téve, több a folt rajta, mint az eredeti szövet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És épen azért valóban csodálkozni lehet rajta, hogy akad Magyarországon egy minister, a t. ministerelnök úr személyében, a kinek volt bátorsága egy ilyen nagy alkotmányjogi kérdésben egy ily hiányos törvényjavaslatot közvetlenül a ház, közvetve a világ elé bocsátani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, hogyha senki nem szólt volna is itt az eredeti törvényjavaslatnak rosszaságáról, minden becs és érték nélküli voltáról : úgy is meg voltunk arról győződve mindnyájan akkor, mikor a javaslatot legelőször elolvastuk s e meggyőződésünkben még inkább megerősített bennünket a közigazgatási bizottság tárgyalása, a mikor láttuk, hogy az eredeti javaslat szakaszai egyenkint hullanak el és belőle több, mint száz szakasz módosíttatik, vagy egészen újból szerkesztetik. Ha, t. ház, nem voltak rosszak azok a paragraphusok: ugyan kérdem, miért kellett azokat eldobni vagy módosítani ? Vagy ha rosszak voltak, miért kellett azokat a ház elé terjeszteni ? Hiszen a t. ministerelnök úr, mint belügyminister, csak ismerte talán a saját gyára készít menyeit; csak ismerte talán a saját államtitkárjának paragraphus-szülöttjeit ? Ismerhette azokat színről-színre és tudhatta, hogy milyenek, vájjon rosszak-e, vagy nem? Ha tehát tudta, ismerte azoknak hiányait és hibáit: ugyan miért nem javíttatta ki előbb, mintsem beterjesztette ; vagy hogyha nem ismerte azokat, hogyan mondhatja Tisza István t. képviselő úr azt, hogy a bizottságban tett javítások és módosítások akkor is megtörténtek volna, hogyha az ellenzék, különösen épen gr. Apponyi Albert t. képviselő úr nem is indítványozza azokat, vagy közre nem működik azok megváltoztatásán. Bizony, ha tudta a t. ministerelnök úr, hogy a neve aláírásával ellátott javaslat rossz és mégis előterjesztette: ezzel kétségen kívül a legnagyobb könnyelműséget követte el a nemzet egyik legnagyobb érdeke ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy ha nem tudta, akkor el kell ismernie azt, hogy mindazon módosítások, pótlások és javítások, melyek az eredeti javaslaton tétettek, kétségkívül a bizottság ellenzéki tagjai működésének eredményei (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát szomorú, nagyon szomorú dolog, t. ház, hogy itt nálunk Magyarországon milyen módon készülnek a törvényjavaslatok egyik vagy másik ministeriumban. Szomorú dolog, hogy egy ilyen nagy fontosságú kérdésben, mint épen a jelenlegi, a közigazgatási reform kérdése, a mely Magyarország alkotmányosságát, közszabadságát, az egyéni és politikai jogokat olyan mélyen és közelről érinti; szomorú dolog — mondom — hogy ily nagyfontosságú kérdésben is ilyen megbocsáthatatlan könnyelműséggel jár el az illető szakminister úr. Ezt tudva, nem lehet aztán csodálkoznunk azon, hogy itt Magyarországon annyi sok a rossz és olyan kevés a jó törvény ; nem lehet csodálkozni azon sem, hogy ilyen rossz törvények mellett rossz a közigazgatás is, mert én úgy véltin és azt tartom, hogy rossz törvény mellett jól kormányozni, administralni egyáltalán nem lehet, legyenek a tisztviselők akár választottak, akár kinevezettek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De ha eddig ily rossz volt a közigazgatás, melynek különben javítására és fejlesztésére még eddig érdemleges lépéseket és intézkedéseket soha egyetlen egy ministerium sem tett; ha mondom ily rosszvolt a közigazgatás, azt mondja a kormány, majd teremtek én jó közigazgatást, még pedig olyat, a melyben a megyék önkormányzati jogainak is nagyobb önállóság biztosíttatik, majd teremtek én jó közigazgatást, úgy és olyan módon, hogy a választási rendszer helyett a kinevezési rendszert alkalmazom, a munkaerőt megszaporítom, a fizetéseket felemelem, stb. Elismerem s megengedem, t. ház, hogy ha ezen javaslat netalán törvénynyé válik, némi tekintetben talán lesz segítve a bajon, annyiban tudniillik a mennyiben igen természetesnek tartom azt, hogy több munkaerő több munkát végez s hogy a jól fizetett tisztviselők az anyagi gondoknak terhe nélkül inkább megfelelhetnek a maguk hivatásának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ámde mikor ezeket elismerem és megengedem, egyszersmind