Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

508. országos ülés 1891. június 18-án, esütSrtCkSn. 307 azt kérdem, hogy hát miért nem kísérlettek meg ugyanezt az eddigi választási rendszeren alapuló közigazgatás javítására is, fejlesztésére; (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) miért nem adták meg ugyanezen eszközöket és módokat a választott tisztviselőknek és melyeket most e javaslat által meg akarnak adni akinevezett tisztviselők nek; mert csakis így ítélhetnének igazságosan és jogosan a kétféle rendszer között, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) most pedig nem; most egyáltalában jogosan elítélni amazt ós előre feldicsérni és magasztalni emezt, egyáltalában nem lehet és nem szabad. Hiszen, mint már sokan, úgy épen a túloldal egy igen tekintélyes tagja, Rakovszky István képviselőjir is elismerte és kinyilatkoztatta, hogy ő tud képzelni jó közigazgatást úgy választott, mint kinevezett tisztviselőkkel. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És ez valóban úgy is van, ez valóban lehetséges is. (Halljuk! Halljuk !) Miért mondják tehát önök a túloldalon mégis, hogy a kinevezett tisztviselőket épen a jó közigazgatás érdekében kell és pedig múlhatatlanul alkalmazni és miért akarják önök épen e czég alatt a megyei önkormányzati jogokat megsemmisíteni? Vagy miért akarják most ily rohamosan minden áron, tíízzel-vassal keresztül erőszakolni e javaslatot a nélkül, hogy az előbbi rendszer fenhagyásával valóban érdemleges intézkedéseket tettek volna a megyei közigazgatás javítására és fejlesztésére. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Én nem felelek meg e kérdésekre, t. ház, mert megfeleltek már ezekre ez oldalról igen sokan, én csak csatlakozom azokhoz, a kik azt mondották és azt állították, a mi valóban úgy is van, hogy ezen törvényjavaslatnak valódi czélja nem az, a mit önök mondanak, hanem semmi más, mint a jelen kormánynak és a kormány uralmának és hatalmának mindenáron való fentartása és öregbítése. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azt is felhozták, hogy a közigazgatás államosítása a tisztviselők függetlenségének érdekében is szükséges. Lehet, hogy vannak, a kik így gondolkoznak; de én velők egyet nem érthetek. Nem pedig azért, mert, nézetem szerint, sokkal függetlenebb a tisztviselő és sokkal biztosítottabb állása, ha sorsa, 4—5 száz bizottsági tagtól, mintha az egyetlenegy vagy mondjuk két egyénnek, a főispánnak és a ministcrnek kegyétől, akaratától, szeszélyétől függ. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Vegyünk például egy hivatalában buzgó, de egyszersmind szigorú és erélyes tisztviselőt. Lehetséges, hogy épen szigorúsága és erélyessége miatt lesznek egyes választók, a kik ellene kelnek és meg akarják buktatni; de az csak még sem képzelhető, hogy 4—5 száz bizottsági tagból ne legyenek olyanok, a kik épen érdemei miatt pártfogolják, melléje tömörülnek és évrőlévre bizalmukkal megajándékozzák, a mire eddig is számos példát tudnék felhozni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De hát kérdem : hol és kik lesznek a pártfogók akkor, hogyha a kinevezett tisztviselő, bármely kitűnő tisztviselő legyen is a főispánnak vagy épen a minister úrnak a kegyét elvesztette? Senki. Annak buknia kell és meg is bukik, ha másként nem, úgy, hogy ezen 14. §-a értelmében szolgálati érdekből más vidékre helyeztetik át. De kérdem, hogy ezt a czímet »szolgálati érdek«, mely ügyekre és esetre nem lehet alkalmazni? Azt hiszem, általában mindegyikre, a mint látjuk, hogy a kinevezett tisztviselővel szemben egyik-másik esetben már most is alkalmazzák, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) vagy talán a fegyelmi törvény fog biztosítani a tisztviselők függetlenségét? En nem tudom, hogy a jövőben mi fog történni és így arról nem is szólhatok; de azt igenis tudom és mondhatom, hogy most és mindaddig, a míg a legfőbb fegyelmi fórum a ministertanács lesz, addig a tisztviselők függetlenségét egyáltalán biztosítva nem látom, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mert a kinek ügye egyszer oda került, az elveszett, mivel ha nem is teljes biztossággal, de nagy valószínűséggel mondhatjuk, hogy ott mindig annak a ministernek szemöldök mozdulata fogja irányítani az ítéletet, a ki épen érdekelve van. (Igaz ! Úgy van! bal felöl.) Szerintem tehát, t. ház, a közigazgatás államosítása a tisztviselők függetlenségét, különösen ezen törvény mellett, az eddiginél jobban egyáltalán nem biztosítja. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt is mondják, hogy a magyar állameszme megvalósítása, a nemzeti egység erősbítése és megszilárdítása szempontjából is fontos, czélszertí és szükséges a közigazgatás államosítása. Egyáltalában nem czélom, t. ház, hogy ismétlésekbe bocsátkozva, újra elmondjam mindazokat, a mik már e kérdésre vonatkozólag elmondattak, hanem mégis arra nézve, hogy a netalán kinevezendő idegen nemzetiségű tisztviselőkre a magyarság és magyarosítás tekintetében mennyire lehet számítanunk, legyen szabad az elmondottakhoz csak pár példát felhoznom, annak felemlítésével, hogy hallottam én máiolyan tanfelügyelőt, sőt ismerek is — már pedig azt hiszem a tanfelügyelő kinevezett tisztviselő — a ki itt Magyarországon született s minden gyermekét a legközelebbit megelőző népszámlálás alkalmával oláhnak jegyezte be; (Mozgás a szélső baloldalon.) hallottam olyan törvényszéki bíróról, sőt elnökről is, a ki még esak arra sem volt 39*