Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

vizsgát kellett tennie, négy évi jogot végez, közbe természetesen szigorlatokat tesz, 2—4 évi praxisra van szüksége, mialatt legtöbbször minden fizetés nélkül szolgál, azután pedig meglehetősen erős vizsgáknak van alávetve. Ezzel szemben mi szükséges arra, hogy valaki hadnagygyá lehessen? Elvégez négy reáliskolai vagy négy gymnasialifl osztályt és bekerül a katonai kadet-iskolába, az »Elevenschul«-ba, ott tanúi négy évig, kijön mint tiszthelyettes vagy tisztjelölt valamely csapathoz, a hol már — nem mint a civilig pályán — tisztességes fizetést is adnak neki a gyakorlati évekhez és egy-két vagy legrosszabb esetben három év alatt oldalán van aporte-épée, a mely a salonokat megnyitja neki az udvarnál és a társadalom minden osztályában, kiváltságot ad neki vasúton, gőzhajón, nyilvános helyeken, a társadalom minden körében, nyugdíjképességét teljesen biztosítottnak tudja s van neki legalább 1200 forint fizetése, akkor, midőn a hasonló, de sokkal költségesebb tanulmányokat végzett, civilis pályán levő ifjú 400 vagy 500 forint fizetéséit görnyed az állami szolgálatban, vagy valami megyei tisztség irodájában. (Élénk'helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélsőhalon.) Mi, t. ház, azon indokoknál fogva, azon meggyőző érvelések következtében, melyek e padokról elhangzottak, a jelen törvényjavaslatot el nem fogadhatjuk ; nem fogadjuk el még akkor sem, ha arról győződnénk meg — pedig erről nem vagyunk meggyőződve — hogy e törvényjavaslat az administratio kérdésében javításokat tartalmaz. Nem fogadjuk el magasabb politikai szempontokból: félünk a centralisatiotól, t. ház. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Elvtársaim, a kik eddig felszólaltak, a múlt példáiból vont következtetésekre alapították következtetéseiket. Én. t. ház, nem megyek bele a történeti események kritikájába és nem azokból vonom le következtetéseimet. Én a mai kor jelenségeit figyelem meg és azokból akarok következtetni a jövő eshetőségeire. Magyarázatokba nem bocsátkozom e részben, t. ház; gondolom, magyarázatokra nincsen szükség itt sem, talán még ott sem a jövőre nézve. Egy azonban bizonyos, t. ház és ez az, hogy az a vármegyei tisztikar, a melyet én és önök választunk meg, ebben az országban törvénytelen adót behajtani sohasem fogna, meg nem ajánlt újonczot a mérték alá sohasem állítana. (Tetszés a szélsőbalon.) De az a. tisztikar, a melyet — az élet és a politika esélyei kifürkészhetetlenek, t. ház — meglehet, egy későbbi jövőben talán az udvari kancellária fog ültetni a megyei tisztségekbe: az a tisztikar talán szuronyok fedezete alatt fogja elhajtani barmainkat és jószágainkat a meg nem szavazott adó fedeze]múm 18-án, csRtSrto'ltb'n. téré és talán a saját tűzhelyeikről fogják mérték alá elhurczolni ifjainkat talán azon hatalom szolgálatára, a mely hatalom érdekében ezredéves intézményeink egyik biztosítékának ravatalát e pillanatban körú'lálljuk! (Élénk helyeslés és tetszés, a szélső baloldalon.) Örök igazság az, ismeri mindenki, de ismételni nem lehet elégszer Deák Fereneznek azt az intelmét, hogy az a nemzet, melynek a vas és erőszak hatalma veszi el alkotmányát és szabadságát, idők és viszonyok változtatával joggal bír az alkotmányt és szabadságot visszaszerezni ; de annak a nemzetnek, a mely alkotmányáról és szabadságáról önként mondott le, annak a nemzetnek alkotmányát és szabadságát visszakövetelni nincs joga. (Élénk helyeslés a '< szélsőbalon.) És százszor mondhatják önök phrasisnak, ha mi a vármegyét az alkotmány védbástyáinak nevezzük, mi mégis annak fogjuk nevezni és nem veszünk részt abban a munkában, mely az alkotmány védbástyáinak rétegét akarja lebontani; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mi nemcsak, hogy nem veszünk részt, hanem minden módon és minden tehetségünk által azt a munkát megakadályozni akarjuk és abból a kézből, a mely azon áldatlan munkát végezni akarja, ha lehet, a kalapácsot kiveszszük. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök : Szalavszky képviselő ár akarja félreértett szavait helyreigazítani. (Halljuk! Halljuk !) Szalavszky Gyula: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr beszédem két szavának oly értelmet adott, vagyis, hogy helyesebben fejezzem ki magamat, supponálta, hogy azoknak oly értelem is adható, a melyben én meg nem nyugodhatnám. Midőn ugyanis Beöthy Ákos t. képviselő úr beszédéből idéztem egy passust és említettem, hogy vannak meg nem bízható közegeink: ezen állításomnak olyan értelmet tulajdonított, mintha a megbízhat itlanság akár az erkölcsiségre , akár a hazafiságra volna visszavezethető. Erre a kettőre nem lehet visszavezetni, mert sem az erkölcsiség, sem a hazafiság hiányával nem lehet a tisztviselőket általánosságban vádolni. Ezen vádat csak olyan ember ellen lehet jogosan emelni, a ki ellen az concrete be is bizonyítható; ámde a ki ellen egyszer concret adatok vanuak arra nézve, hogy erkölcstelen, vagy hazafiatlan, az ellen a kormánynak volna első kötelessége fellépni; de erre sem kerülhet rendszerint a sor, mert a vármegyék arra, hogy azt a kormány tegye, nem szorulnak, miután kötelességüket önmaguk teljesítik. Azt ugyanis