Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

292 50s- országos ülés 1891. jvnlns 18 fin, csnt5rto*k5n. viselőház, ha volt kő- s bronz-korszak, úgy a mostanit bátran papiros-korszaknak nevezhetjük el. Mert méltóztassanak elhinni, egy cseppet sem csodálkoznám rajta, ha ma-holnap a virilisták tekintélyes részét a papírgyárosok és kereskedők képeznék. (Derültség a szélső baloldalon.) A tisztviselők fizetésének emelését méltányosnak tartom. A ki híven szolgál s fárad a közügyért, méltó rá, hogy jutalmát is elvegye. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az életfogytigleni választást nem óhajtom, de meg tudnék tán ezzel is barátkozni, szabad választási jogunk fentartása mellett. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) A nemzetiségi viszonyok jobbra fordultát sokan e törvényjavaslat életbeléptetésétől reménylik; én megvallom nem érthetek velők egyet. Bajos a helyes középutat eltalálni: a túlságos szigor ép oly káros, mint a túlságos engedékenység. Hozzunk méltányos és igazságos törvényeket, rendezzük közgazdasági viszonyainkat, az ezekből kifolyó jólét a haza minden polgáránál meghozza áldásos gyümölcsét. T. képviselőház! Egy gyakorlott tengerész, azt hiszem, különösnek találná, ha midőn hajójával a sík tengerre indul, azt az utasítást nyerné, hogy a horgonyt dobják el a hajóról. Hát nem hiba-e az, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslat arra akarja kényszeríteni a nemzetet, hogy oly intézményeket dobjon el magától, mely a viharos időkben az alkotmányos szabadságnak mentő horgonya volt, mely oly sok vész és vihar között biztos révben tudta tartani alkotmányos szabadságunk hajóját! Jöhet idő', t. képviselőház, hogy horgony nélkül elsülyed a hajó, hogy e mentő horgony nélkül elvész alkotmányos szabadságunk. Ls mielőtt beszédemet befejezném, még egy pár észrevételt vagyok bátor tenni. Sokszor fel lett vetve az a kérdés: mért foglalunk mi el oly merev magatartást a 67-ik kiegyezéssel szemben s mit remélünk ez által elérni? Hát, t. képviselőház, mi fel akarjuk azt az eszmét tartani, a melyre még nagy szükség lehet, mert csak egy önálló független szabad ország népe lehet boldog. S hogy mit remélünk? Hát reméljük törekvésünk elérését, melyre minden alkotmányos eszközökkel törekedni meg nem szűnünk. De sokan csodálkoznak azon, hogy mivel nincs reményünk ahhoz, hogy elveink diadalát elérjük, miért küzdünk azért olyan kitartóan. De visszatérve arra, hogy van-e létjogosultsága e pártnak: bátor vagyok a ház egy kiváló tagjára hivatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ez gr. Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam, a mérsékelt ellenzék igen t. vezére. Mélyen t. képviselőtársam meg fogja engedni, hogy a tőle megszokott nagyszabású beszédek egyikének egy passnsát vagyok bátor idézni; de mivel ezt teljesen emlékezetből idézem, köszönettel és tisztelettel fogadom szavaimnak netaláni helyreigazítását. Gr. Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársam egyik beszédében a következőket mondja: »Más alkotmányos országban sajátságosnak tűnnék fel egy olyan elvi ellentétes alapon álló ellenzék létezése, mint a milyen a 1848—49-iki függetlenségi párt. Én azonban, habár t. képviselőtársaim politikai meggyőződését nem osztom is, be kell ismernem, hogy ma Magyarországon e párt fennállása szükséges és jogos teljesen. « Én, t. ház, ehhez többet tenni nem kívánok. A mi pedig azt illeti, hogy mi buzdít bennünket erre a küzdelemre: hiszen, t. ház, mindenki reméli elveinek diadalát, de a jövőbe be nem láthat senki. Lehet, hogy mi, kik most azért küzdünk, elveink diadalát meg nem érjük. Hogy mi lelkesít mégis erre a küzdelemre? Bár nem vagyok barátja a poeticus idézéseknek a t. képviselőházban, de mivel a magam szavaival ezt az eszmét méltóan kifejezni képes nem vagyok, méltóztassanak megengedni, hogy hazánk nagy költőjének Petőfinek egy versszakát idézzem: »Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak •>. És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket^. Ez azon eszme, a mely bennünket lelkesít és a mely a mi törekvésünket megjutalmazza. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mivel ezen párt, melyhez tartozni szerencsém van, elvi feladatául tűzte ki magának küzdeni azon jogokért, melyek alkotmányos szabadságunkat biztosítják és mivel a benyújtott törvényjavaslat törvényre emelése szerintem a nemzetet egy ősjogától fosztaná meg: én ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el, hanem pártolom és elfogadom Szederkényi Nándor t. barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Éles Henrik: T. ház! Mindenekelőtt bocsánatot kell kérnem az előttem szólt t. képviselőtársamtól, hogy azokkal, a miket ő mondott, nem foglalkozhatom, mert nagy sajnálatomra nem birtam megérteni. (Zaj a szélső baloldalon.) Igenis, nem hallottam! A mi pedig felszólalásomat illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy nekem távolról sem volt szándékom ebben az ügyben felszólalni; azonban tegnap egy igen t. függetlenségi képviselővel találkozván, azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e ebben az ügyben felszólalni ? Én erre azt mondottam, hogy nem akarom a vizet az ő malmukrahajtani. (Zaj a szélső baloldalon.) Erre a t. képviselő úr azt mondta fölvilágosításúl, hogy ezzel ne törődjek, mert úgy is még 850 elmondandó beszéd van, tehát egygyel több, vagy kevesebb, az már nem határoz. Ez felszólalásom genesise és én hálás akarok lenni