Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

508. országos ülés 1891. jnnins 18-án, csütörtökön. 293 azon képviselő iránt ezért a buzdításért és hálából egész őszintén megmondom, hogy mit gondolok én az ő pártjának tactikájáról. (Halljuk! Halljuk!) Magával a törvényjavaslattal nem is fogok foglalkozni, mert az én véleményem szerint annak merituma pro és contra teljesen ki van merítve. (Úgy van! a jobboldalon.) A mi az eljárást illeti, reám az eddig lefolyt vita azt a benyomást teszi, hogy ez nem is parlamentáris vita, hanem parlamentaris játék — ós pedig hamis játék — a mely hozzá még káros és veszélyes is. És ha méltóztatnak megengedni, ez lesz felszólalásom thesise; ezt szándékozom röviden illustrálni. (Halljuk ! Halljuk!) Hamisnak mondám a játékot azért, mert hamisított fogalmakkal és tendentiákkal érvel. Illustratioúl mindjárt Helfy Ignácz képviselő úrnak egyik fogalmával kezdem, a ki bizonyosan a leghiggadtabb szónokok közé tartozik. (Egy hang a jobboldalon : És a legokosabbak közé!) Mindenesetre a legokosabbak közé is. A t. képviselő úr ezt a definitiot koczkáztatja (olvassa): »A megye eminenter közjogi fogalom. Közjogi fogalom, melynek főértelme, hogy mindent, a mit megalkot; mindent, a mit az állam végrehajtani akar, összes törvényeit, összes intézkedéseit kell, hogy a megye útján tegye.« Én e definitioban igen nagy fallatiát látok, t. ház; azt hiszem, hogy ez ráillenék az 1848. előtti megyére, de a maira semmi esetre sem illik. Megmondom, miért. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen igaza van abban, ha az 1848. előtti megyét, mint a törvényhozás egyik factorát állítja oda, mert akkor az is volt, a mennyiben a megyének volt követküldési és utasítási joga s ennek nyomán, közvetve vagy közvetlenül, befolyt a törvényhozásba. Azonban 1848-ban, midőn a nemzet a népképviseleti rendszerre áttért, a megyék követküldési és utasítási joga megszűnt. Ez által kiszorult a megye a törvényhozási teremből és azóta nem szerepel mint törvényhozási faetor. (Egy hang a szélső baloldalon : Ez igás!) Megmaradt a megyének a végrehajtás és épen az által, hogy az kezében maradt, lett azzá, a minek rendeltetésénél fogva lennie kell, t. i. önkormányzati factorrá. De még azzá sem lett tulajdonképen akkor, hanem esak később, mert a törvények végrehajtása csak mint jog volt a megye kezében, de nem egyúttal mint kötelesség is. Igazi önkormányzati factorrá akkor vált a megye tulaj donképen, mikor 1870-ben a XLII. tcz. megalkottatott, mely a megyének a törvények végrehajtását imperative meghagyta. De a t. képviselő úr még egy másik hamisítást is követett el, t. i. az önkormányzatot az 1848. előtti megye mértékével méri, holott a megyét kell az önkormányzat mértékével mérni. Ez az a hamisítás, a melyet Helfy Ignácz képviselő úr magának megenged. Ugyané hibába esett b. Prónay Dezső képviselő i\r is, csakhogy ő ehhez még következetlenséggel is járul és azt leszek bátor kimutatni. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr ugyanis beszédében mindenekelőtt előadja, hogy a régi uralkodó osztály átengedte helyét egy új osztálynak. Ezen uralkodó osztályról következőleg nyilatkozik b. Prónay Dezső képviselő úr (olvasna): »Ez az uralkodó osztály tehát nem törődik az önkormányzattal; mindegy

T neki, akár van, akár nincs, sőt tán jobb szereti, ha nincs; hanem igenis van az országban igen sok egyén, a ki óhajt oly pályát, a mely neki foglalkozást és teljesen biztos existentiát nyujt.« Már most azt vagyok bátor kérdezni t. képviselőtársamtól — a ki sajnálom, hogy nincsen jelen — hogy

7 ha ő maga elismeri, hogy az uralkodó osztály közönynyel viseltetik a közügyek iránt, mégis mi birja őt rá, hogy erre az osztályra bízza a megyék ügyeit? Minthogy pedig olyan aspiransok, a kik hivatalt akarnak, mindig lesznek : kérdem, vájjon több garantia van-e annál az osztálynál, mely a közügyekkel nem törődik, mint a kormánynál az iránt, hogy ocla nem való és esetleg megbízhatatlan elemek ne jussanak a hivatalba? Azt hiszem, hogy erre csak egygyel lehet felelni, t. i. azzal, hogy az a kormány, mely a parlament kebeléből származik s mely a parlamentnek felelős, sokkal több garantiát nyújt e tekintetben, mint a társadalom azon osztálya, mely a közügyekkel nem törődik. Mert ne méltóztassanak arról az egyről megfeledkezni, hogy nem mindenütt vannak jász-nagykun-szolnoki és pest-pilismegyei viszonyok; hanem van az országnak számos olyan megyéje, a hol nem találunk az ezen megyékéhez hasonlóan kedvező állapotokra. (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang szélsőbal felől: Haza beszél!) Jász-Nagykún-Szolnokmegye közönségében e tekintetben nagyon meg lehet bízni . . . Hentaller Lajos: Mert megválasztották! (Derültség a szélső baloldalon.) Éles Henrik: Ha nem választottak volna is meg, akkor is azt mondanám. Nagy hamisítást követett el Polónyi Géza képviselőtársam is. (Mozgás és derültség a szélső baloldalon.) Meszlényi Lajos: Ejnye be sok hamisító ül itt! (Derültség a szélső baloldalon.) Éles Henrik: Hiszen előre bocsátottam felszólalásom elején, hogy az urak az egész vita alatt hamisan játszanak. (Mozgás.) Hentaller Lajos: Önök játszottak hámi-