Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-508

508. országos Blés 1891. juiihis 18-án, csüt,8rt5kon. 291 Bernát Béla, Kossá Dezső, Meszlényi Lajos, Sréter Alfréd és Udránszky Péter leteszik az esküt). Elnök l Következik a napirend, a gazdagági bizottság jelentése, a képviselőház folyó havi költségvetéséről. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a jelentést), Elnök: Ha nincs észrevétel, 84.187 forint megszavaztatok és folyóvá tételével az elnök bízatik meg. Dárdai Sándor jegyző (olvassa a múlt havi pénztári kimutatást). Elnöki Tudomásul vétetik. Következik a napirend: »a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben* szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatás;!. Szólásra következik? Nagy István jegyző: Bornemisza István! Bornemisza István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A vita ily előrehaladott stádiumában, midőn a benyújtott törvényjavaslat mellett és ellene annyi kiváló szónok által annyi érv hozatott fel, ismerve feladatom nehézségét, de ismerve gyengeségemet is, minden más körülmények között megelégedtem volna azzal, hogy annak idején véleményemet egyszerűen szavazás által nyilvánítsam. Azonban, t. képviselőház, a tény rendkívüli fontossága engem is felszólalásra késztet és így bátor vagyok a t. képviselőházat arra kérni, hogy véleményem nyilvánításának néhány perezet szentelni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal felöl.) A benyújtott törvényjavaslat, t. ház, nézetem szerint, egy több százados intézménytől fosztja meg a nemzetet.(Úgy van! szélsőbal felöl.) Oly intézménytől, oly jogoktól, melyeket őseink századokon keresztül jónak, czélszerűnek tartottak és azt féltékenyen őrizték. De, t. ház, jónak tartotta ezt még igen rövid idő előtt mondhatnám az ország minden lakója és most ezen több százados intézmény arra van kárhoztatva, hogy egyszerűen félredobassék, mint ócska botor, mely már többé a fényes sálon keretébe nem illik. Pedig, t. ház, jöhet oly idő, midőn a biztos nyugalmat csak abban a lenézett öreg bútorban találhatjuk meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nem tartozom én azon ósdi gondolkozású emberek sorába, a kik csak ahhoz ragaszkodnak, a mit megszoktak, a mit még apáik is jónak tartottak; megértem én is a kor intő szavát, mely haladásra hív. Barátja vagyok minden czélszeríí újításnak, de csak olyanoknak, melyek alkotmányos szabadságunk jogait nem sértik; de ha azok elől nem zárkózom is el, meg nem szavazhatok oly törvényjavaslatot, mely a nélkül terjesztett elő, hogy huzamosabb időt engedtek volna nemcsak nekünk, de az egész nemzetnek arra nézve, hogy azzal a [egkimerítőebben foglalkozhassak s érett, komoly megfontolás után nyilváníthassa véleményét. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De nem fogadom el azért sem, mert e javaslat tárgyalását e törvénykezési cyclushan sem méltányosnak, de még igazságosnak sem tartom; nem pedig azért, mert az országgyűlés minden képviselője — kivéve az igen t. mérsékelt ellenzéket, a kiknek a kinevezés behozatala nyíltan hangoztatott programmját képezte — megválasztatása alkalmával programmbeszédjében a szabad választási rendszer fentartását hangoztatta, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) úgy, a miként én vagy t. elvtársaim. Mélyen t. képviselőtársaim ott a túloldalon, önök lettek volna arra hívatva első sorban is, hogy e törvényjavaslatot visszautasítsák, mint tették néhányan közűlök, kik e miatt a pártból kiléptek. Mert, t. képviselőtársaim, ha önök megválasztatásuk óta más meggyőződésre jutottak — mert hisz azt tartják a nagy politikusok, hogy a politikában sincs állandóság—hát egyet, hogy nyugodtan szavazhassák meg a javaslatot, mégis meg kellett volna tenniök: összehívni választóikat, eléjük tárni újabb meggyőződésüket s az ő nyilatkozatukat tekinteni mérvadóul magatartásukra nézve. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Igaz, itt azzal czáfolhatnak meg, hogy hiszen a képviselő nem vár hazulról utasítást, mint volt szokásban a követeknél; tudom, t. képviselőtársaim; de nem kétlem, hogy abban egyetértünk, hogy azon időre, a melyre megbízatásunk szól, kötelezve vagyunk választóinkkal szemben akként járni el, a mint azt programmbeszédünkben először kifejtettük. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én legalább akként vélekedem és méltóztassanak elhinni, de ezt csupán saját magamra nézve tartom mérvadónak, ha azt venném észre, hogy választóim többségének bizalmát nem bírom, nem kívánnám mandátumomat egy napig sem megtartani. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hogy a jelenlegi közigazgatás nem tökéletes; hogy sok javítást kíván: beismerem; de hogy aztán ezt csupán a kinevezési rendszer életbeléptetésével érhetjük el: no már arról, t. képviselőház, még az igen t. államtitkár úr — elismerem — nagy szakértelemmel előadott fényes beszéde sem győzött meg. Hogy a tisztviselők szaporítása a jelen rendszer mellett szükségessé vált, be kell, hogy ismerjem; de másrészről meg kell jegyeznem, hogy annak oka abban is keresendő, főleg a szolgabíráknál, hogy annyiféle protocoílumot kell vezetniök, annyi a sok írni való, hogy e miatt más dolgaikat kell a közügy kárára elhanyagol ivíok. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mert, t. kép37*