Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

507. országos ülés 1891. jnuins 17-én, szerdán. §37 ^a mi a magyar állameszme iránti rokonszevet tenne ébreszsze, vagy táplálja ? (Egy hang a szélsőbalon: A közigazgatás államosítása!) Most tehá t összesen három bíró fungál azon törvényszéki területen, mert a negyedik, az elnöki teendőket látja el. Ha valaki az igazságszolgáltatásnak ügymenetéről csak távolról is tájékozva van, tudnia kell, hogy egy és ugyanazon bíró csőd-, váltó-, kereskedelmi- polgári és büntető referens egy személyben, egy oly omnibus, kikre rá lehet mondani, hogy »ex omnibus aliquid, ex totó nihil.« Ha egy törvényszéknél bekövetkezik azon állapot, hogy két parallel tanács sem működhetik, hanem ugyanazon senatus kénytelen a polgári ügyeket is elintézni, a mely a büntető ügyeket látja el, teljesen felesleges annak bővebb bizonyítása, hogy az igazságszolgáltatás legprimitívebb igényei sem nyerhetnek kilégítést. Azon a vidéken a legutóbbi időben azon örvendetes esemény állott be, hogy az, a kit a trónöröklés törvénybe iktatott rendje szerint Magyarország koronája legközelebb megillet, ott egy tekintélyes birtokot vett magának, ott udvartartást rendezett le, szóval arra a vidékre ment bebizonyítani azt, hogy ő a magyar hazában élni és a társadalommal foglalkozni akar. Azon a vidéken pedig messze el van terjedve az a német felfogás, hogy: »Alles Gute kommt von oben.« Az odavaló elszegényedett nép, legalább az én informatioim szerint, ez állapotokat látva, első sorban az ügyvédi kar ellen van fölingerel ve, mert azt hiszi, hogy a késedelmes igazságszolgáltatást az ügyvédi kar okozza. E mellett másrészről azon felfogástól vezéreltetve, hogy — a mint ezt a magyar általában hiszi — minden ügyben a királyhoz fordulhat orvoslásért, tömegesen jelentkezik Károly Lajos főherczeg ő Fenségénél audientiára, orvoslást keresvén az iránt, hogy pereik mért nincsenek elintézve? (Derültség bal felől.) Azt is hallottam, hogy a t. igazságügyminister úr bizonyos törvényszékekre már előre is kimondta a pereátot és ezek közé sorozta volna ezen törvényszéket is. Nem akarom ezt elhinni, t. ház. Hogy miért nem: azt majd annak idején mondom el, ha ez a kérdés napirendre kerül; egyelőre megelégszem annak kijelentésével, hogy nem akarom ezt elhinni. Épen így nem akarom azt sem elhinni, hogy a t. minister úr, tudva ezen állapotokról, készakarva akarná az igazságszolgáltatás menetét ott megakasztani. Távol álljon tőlem, hogy a t. minister úrról ilyesmit föltételezzek. Az én felfogásom egyszerűen az — és ez talán az igazságnak és tényeknek legjobban megfelel — hogy a t, minister úr annyira el van most foglalva, akarom hinni, hogy ez így is van, a maga nagyszabású reformterveivel (Derültség a szélsőbalon.) s talán az ilyen »minima non curat praetor«-féle dologra most nem is fordíthatja figyelmét. Nem is okolom ezért a t. minister urat. De remélem, hogy ezen felszólalásom után számíthatok a t. igazságügy minister úr méltányosságára s hogy meg fogja nekem ígérni, hogy ezen az állapoton a törvényszék és az igazságszolgáltatás általános érdekei szempontjából segíteni akar. Interpellatiomnak is csak az a czélja, hogy ezen a bajon segítve legyen. Ezért ajánlom interpeílatiomat a t. minister úr figyelmébe s kérem, hogy ebből a szempontból bírálja meg és hogy erre minél előbb szíveskedjék válaszát megadni. Elnök: Az interpellatio közöltetni fog az igazságügyi ministerrel. Következik Ugron Gábor képviselő úr második interpellatioja. Ugron Gábor: T. ház! Békésmegye főispánja és kormánybiztosa e napokban a következő rendeletet adta ki (olvassa): »295/891. A m. kir. belügyminister úrnak 1867. évi jun. 26-án 1731. R sz. rendelete szerint hírlapoknak s egyéb sajtótermékeknek ánmtása csak a kiadó nyoradatulajdonosoknak és a könyvárus boltokkal bíró kereskedőknek van megengedve, magán egyének vagy egyéb kereskedők csak akkor foglalkozhatnak hírlap avagy más sajtótermékek árusításával, ha arra a törvényh itóság első tisztviselőjétől előzetes engedélyt nyertek, Minthogy pedig a vármegye alispánjának jelentése szerint Békésmegye területén hírlapok s más nyomtatványok árusítására engedélyt ez ideig senki sem nyert; s minthogy másrészt tudomásomra jutott, hogy egyes vegyeskereskedők, korcsmárosok s más magán egyének által is e megye területén különböző tartalmú nyomtatványok és hírlapok árúsíttatnak s közvetítetnek: felhívom czímet, miszerint azonnal intézkedjék, hogy hatósága területén a hírlapoknak s bárminemű nyomtatványoknak az arra nem jogosítottak által való árusítása, az azokkal való házalás stb. azonnal beszüntettessék s jövendőre is megakadályoztassék.« Polonyi Géza: Gyönyörű! Polizeistaat! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Első kötelességemnek ismertem, hogy utána járjak: vájjon miként szól az 1867. június 26-án kelt 1731. sz. belügy ministeri rendelet s azon fájdalmas meglepetésben részesíttettem, hogy a »Magyarországi törvények és rendeletek tára« I. kötetének 1867-ki hivatalos kiadásában ezen rendelet föl nem található. Találtam ugyan abban 1867. június 26-áról két rendeletet, melyek elsejének a czíme: »A katonai karhatalomnak használását és a katonai hatóságokkal való jó viszonynak fen-