Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
288 5ÖÍ. országos ülés 1891. Junins 17-én, Síerdán, tartását i]letőleg«, kiadta Wenckheim Béla; a másik rendelet pedig arról szó], hogy : »A czéllövő helyek kijelölése iránt« megindított tárgyalásokat a megyei hatóságok az új kormány kinevezése folytán újból vegyék föl. Más rendeletet ugyanazon napról felfedezni én képes nem voltain a rendeletek tárában. így tehát még azt sem tudora megítélni és megbírálni, hogy ez ÍI rendelet valójában létezik-e, inert a hivatalos kiadványok közt nincs meg. De méltóztatik tudni, t. ház, hogy a szabadságok egyik garantiájának tekintetik a sajtószabadság. A szabadságok egyáltalában és így a gondolatszabadság nem ér semmit, hogyha gondolatainkat embertársainkkal nem közölhetjük. A közlés egyik módja a sajtó. A sajtószabadság pedig semmit sem ér, ha kinyomathatunk ugyan valamit, de nem juttathatjuk el embertársaink kezéhez elolvasás^ végett. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És így méltóztatnak belátni, hogy a hírlapok darusítása és a sajtószabadság szoros összefüggésben vannak egymással. Mert ha az alispánnak kell előzetes engedélyt adni arra, hogy valaki lapot árúihas son: akkor ő az engedélyt, ha tetszik, megadja, ha nem tetszik, megvonja; egyik lapnak megadja, a másik laptól megtagadja. (Igaz! a szélsőbalon.) Vannak olyan lapok, melyeket az embe rek nem szeretnek olvasni és csodálatos, hogy épen ezek a félhivatalos lapok szoktak oly természetűek lenni, hogy a publieum nem akarja azokat olvasni. (Élénk derültség a szélsőbalon.) Már most igen egyszerű a mód ezeknek az elterjesztésére : az, hogy a többi lapnak az darusítását nem kell megengedni. Miután az emberek hírlapolvasáshoz vannak szokva: vagy azt lesznek kénytelenek olvasni ; vagy megundorodva tőle, (Derült ég i szélsőbalon) az olvasásról le fognak mondani. (Élénk derültség a szélsőbalon.) De van a dolognak egy másik fele is, t. ház, mert ez a rendelet Békésmegyében nem volt érvénybe léptetve. Mit tartalmaz ez a főispáni rendelet? Az a rendkívüli hatalomra sl felruházott főispáni méltóság minő megfontolást és minő bölcseséget árúi el akkor, midőn azt mondja: azonnal megszüntetettessék az árú-utás. Mit tesz ez? Azt, hogy a hírlapok árusítása néhány napig szüneteljen Békésmegyében. Hiszen ha tapintatos elintézésről volna szó, ha 8 —10 nap adatnék az illetőknek, hogy kérvényeiket benyújthassák és ha nem kérvényeznek, akkor adatnék ki a rendelet: ezt még érteném: szerintem, t. ház, oly kérvényezésnek helye, hogy valaki hírlapokat elárusíthasson, egy szabadsággal bíró országban nem lehet. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások: Botrány !) Nem fogok részletesen belemenni és ntagya rázni, hogy e rendelet khdása miféle intentiotól lehet vezérelve ? Hiszen ha ezt eltűrjük, akkor bármely vármegye főispánja, ha valamely lap neki nem tetszik, azt a vármegye területéről kiüldözheti; és oda jutunk, hogy főispánokról hírlapban nem lesz szabad nyilatkozni, mert azzal boszúlják meg magukat, hogy azt a hírlapot, a mely a közleményt közzétette, a vármegye területén nem engedi elárusítani. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy a hírlapok el árusítása a közigazgatási hivatalnokok kényétől tétessék függővé, absolatisticus államban megtörténhetik, a hol a hírlapok megrendszabályozását akként eszközlik, hogy anyagi érdekeikre fenik a kést, hogy szellemi tartalmuk korlátoltassék és hogy magukat a hírlapok bírálata alól kivonhassák; de Magyarországon ilyennek megtörténni nem szabad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn interpellatiomat megteszem, nem az a czélom, hogy a békésmegyei rendkívüli bizonytalan, meg nem határozott és törvénybe nem foglalt hatalmú főispánnak tekintélyét rontsam; mert tudom, hogy arra szűk sége van az ottani viszonyok javítása érdekében ; de kérnem kell a mínister urat, hogy annak a nagyon kitűnő embernek — kit én is ilyennek ismerek — méltóztassék tudomására adni, hogy mindenekfelett áll Magyarországon a közszabadság érdeke, melyet sem ezen, sem azon oldalon ülő szabadságszerető férfiak elnyomatni, korlátoztatni, vagy megrendszabályoztatni engedni nem fognak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Interpellatiom a következő (olvassa) : »Kérdés a belügyrninister úrhoz. Tekintve, hogy a sajtószabadság a sajtótermékeinek szabad darusításával összefügg; Tekintve, hogy a szabadságot kerülő úton csorbítani nem engedhetjük, hogy a, hírlapok darusítása olyan jog, mely hivatalos kegy tárgyát nem képezheti; Kérdem a belügyrninister úrtól: Van e tudomása Békésuiegye főispánja és kormánybiztosának 295/891. számú rendeletéről, melyben az országosan dívó szabadsággal szemben kereskedők és szatócsoknak megtiltja előleges alispáni engedély nélkül a hírlapok és nyomtatványok elárúsítását ? Szándékozik-e ezen sérelmes rendelet hatályon kivűl helyezése iránt intézkedni ?« Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem a dolog érdemére fogok válaszolni, mert a mikor ezt tenni fogom, akkor egyszersmind az általam és a főispán által kiadott rendeleteket elő fogom terjeszteni; most csak arra kívánok utalni, hogy fennáll az 1848 : XVIII. tcz. 45. §-a, melyet én a főispánhoz intézett rendeletemben figyelemben tartottam. Kijelentem a t. háznak azt ia, hogy
