Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

507. orsíágos Hés 1891, június 17-én, szerdán, 285 ükkor az a vizsgálatból még inkább ki fog Hinni; ba pedig nem ágy állnak, akkor az illetőket meg kell büntetni. Még csak egy pár megjegyzést leszek bátor tenni a t. niinisterelnök úr válaszára. Feljegyeztem : azt mondta, hogy Csongrádmegyében az általános állapotok nem szépek. Szóiál-szóra azt mondta, hogy: a kik pártját fogják a sikkasztásoknak, azok követnek el mindent, hogy a dolgok tisztába ne jöjjenek. Engedelmet kérek, de minden tiszteletem daczára, a melylyel a minister úr iránt viseltetem, ezen kijelentését nyelvbotlásnak tartom, mint férfiútól és különösen mint ministertől. Ha egy férfiú nem tud valaki ellenében egy vádat határozottan bebizonyítani ; ha egy minister, a ki tudja, hogy vannak ilyenek és azok ellen a kellő lépéseket meg nem teszi: az nem való ministernek. (Úgy van! a szélső haloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Nem tudom, hogy vannak-e olyanok, de ba vannak oly nyomorultak, a kik képesek a sikkasztást pártolni a megye területén : elvárom a minister úrtól, hogy a törvény szigorát fogja rájuk alkalmazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy a miket a t. minister úr mondott, egyáltalán nem czáfolták meg az interpellatiomban felhozattakat és a mennyiben én azt óhajtom, hogy tisztán lássunk s ha jogtalanul vannak köztisztviselők vádolva és gyanúsítva : akkor ezek a vádlók és gyanúsítok megbüntettessenek, én a vizsgálat elrendelését kérem. Csak egyetlenegy tényre hivatkozom. Itt vannak kezemben a megyében megjelenő lapok. E lapokban az alispán és több köztisztviselő nyilvánosan sikkasztással és hivatali hatalommal való visszaéléssel és a legundokabb bűnökkel vannak vádolva és mai napig sem jutott eszükbe az illető köztisztviselőknek, hogy ily vádak ellen megtorlással éljenek. Véleményem szerint az ilyen vádakat és gyanúsításokat nem szabad senkinek sem eltűrni és különösen nem szabad eltűrnie köztisztviselőnek; inert ha valaki az ilyeneket eltűri, ez azzal a látszattal bír, hogy e vádak alaposak. Én nem akarom, hogy Magyarországban legyen tisztviselő, a kit büntetlenül gyanúsítani lehessen, azért a vizsgálat elrendelését óhajtom s mert a t. minister úr válasza épen az ellenkező irányban mozog, válaszát nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a ministerelnök úrnak válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a választ tudomásul vette. Most következnek az interpellatiok, először is Ugron Gábor képviselő úr interpellatioja. Ugron Gábor: T. ház! Midőn 1867-ben a primási szék megüresedett, nem várták be a magyar felelős ministerium kinevezését, hanem. ezt megelőzőleg néhány nappal a primási szék betöltetett s ekként a nemzet, bár alkotmányos életéhez jutott, a primási állás betöltésénél jogának és befolyásának gyakorlatától el üttetett. Azóta most van az első alkalom, hogy megüresedett a primási szék és most ez okból kétszeresen szükséges, hogy a magyar kormány és általa a magyar nemzet 1 efolyását ezen méltóság betöltésénél kellőképen érvényesítse. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A primási méltóság nem egyszerűen egyházi hivatal, hanem Magyarországnak sajátságos közjogi és történelmi fejlődésénél fogva egyiVttal jelentékeny közjogi méltóság (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) viselője, a nemzetnek egyik első dignitariusa. Azért a nemzet nemcsak azon feltételek botöltését várhatja meg a primási szék betöltése alkalmával, a melyekre az egyház kizárólag figyelemmel lehet; hanem meg kell, hogy várja azon feltételek szem előtt tartását is, melyeket a nemzet állami létének érdekében szükségeseknek és kívánatosaknak tart. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Valamint a múltban megfcöríént, hogy egy pár nappal a felelős kormány kinevezése előtt a primási szék nagy hirtelen betöltetett: úgy most, mióta a primási szék megüresedett, tapasztalnunk kell, hogy különböző jogosulatlan, illetéktelen és részben idegen befolyások akarnak érvényesülni a primási szék betöltésénél s a míg egyfelől a jogosult factorok a maguk intézkedéseiben úgy látszik nagyon lanyhán járnak el, addig jogosulatlan tényezők, mint szén teskedő asszonyságok, azonkívül a lajthántúli reactionarius körök, melyeknek szócsöve a »Vaterland« szokott lenni, jogot, befolyást követelnek maguknak, hogy a magyar primási szék betöltésére nézve az ^egyéneket designálják. (Mozgás a jobboldalon.) És úgy látszik, azon szerencsétlen situationál fogva, hogy ä pápai széknek követe ritkán és kevéssé érintkezik a magyar közélettel, hanem a bécsi központon van, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) ezen illetéktelen és idegen befolyások nagy részben tudják magukat érvényesíteni Rómában is, és a harcz, melyet a magyar nemzetnek és élén a kormánynak kell küzdenie az osztrák befolyással Bécsben, áttétetik Rómába és ott törekszik érvényesülni. Én ezen befolyásokkal szemben feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a ki a magyar primási székbe kinevezendő lesz, nz a magyar nemzet politikai irányának, fejlődésének, a magyar nemzet életének oly kiváló férfia, legyen, a kinél ne az legyen kineveztetésének egyedüli oka, hogy még semmit sem vétkezett a magyar nemzet ellen, hanem oka legyen az, hogy már tett