Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

280 501, országos 81 és 1891, jnnius 17>én. szerdán. tékáit is óhajtom, azért fogadom el a törvény- ( javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a haloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, azt hiszem, czélszerű lesz, ha a t. ház áttér az interpellatiok elintézésére. (Helyeslés.) Először a ministerelnök úr fog válaszolni Komjáthy Béla képviselő ár interpellatiojára. (Élénk felkiáltások: Halljuk.

1 Halljuk! Helyre!) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mint tegnap szerencsém volt a t. háznak bejelenteni, Komjáthy Béla t. képviselő úr azon két interpellatiojára szándékozom most válaszolni, melyeket ő a csongrádi ügyekben hozzám intézett. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt két irányban kell sajnálkozásomnak kifejezést adui, (Halljuk! Halljuk!) Először is azért, mert kénytelen leszek felszólalásomban oly kérdésekre kiterjeszkedni, a melyekről nem mondható, hogy szép dolgok; de kénytelen vagyok róluk szólni, mert nem akarok semmit sem elpalástolni, hanem tisztán a tényállást kívánom előterjeszteni. (Általános helyeslés.) Sajnálkozásomat fejezem ki továbbá azért, mert az interpellatio terjedelménél fogva kénytelen leszek ezen ügyekre bővebben kiterjesz kedni, minthogy nézetem szerint a t. ház ezen dolgokról csak úgy szerezhet teljes tudomást, ha a Komjáthy t. képviselő úr által előterjesztett kérdésekre egyenkint és lehetőleg kimerítően adom meg a választ. (Halljuk! Halljuk!) Komjáthy t. képviselő úr első kérdésére, mely a csongrádi állapotokra általánosságban vonatkozik, a választ már április 22-én iparkodtam megadni, a mikor a képviselő úr interpellatioját megtette. Egyébiránt a kérdésnek ezen általános részére a válasz benn fog foglaltatni azokban, a miket az interpellatio egyes pontjaira előterjeszteni lesz szerencsém. (Halljuk! Halljuk !) Áttérek most a második, vagyis azon pontra, a melyben a t. képviselő úr azt kérdezi: »Van e tudomása arról, hogy Csongrád városának 1870., 1871. és 1872-ik évekről vezetett községi számadásai a vármegye által még ma sincsenek felülvizsgálva ?« Erre azt vagyok bátor kijelenteni, hogy van tudomásom az ügy állásáról; de tudom azt is, hogy Csongrádmegyének ezen három évre vonatkozó számadásai 1870—72-ig 1886-ban megvizsgáltattak a megye által. Igaz, t. ház, hogy az hosszú idő, ha 1870 — 72-ki számadások csak 1886-ban vizsgáltattak meg; de ennek oka abban keresendő, hogy az egyik számvevő, Tekulics János sikkasztás miatt el volt ítélve és így csak ezen számvevő büntetésének kiállása után 1883-ban jutott a megye abba a helyzetbe, hogy a számadások összeállításával foglalkozhatott. A késedelem második oka az volt, hogy a másik volt számvevő, Csemegi Antal azon számadásokat, a melyekben ő részt vett, nem írta alá és így hosszabb íratváltás volt szükséges e kérdésben, míg végre a belügyministerium kénytelen volt az említett számvevő kötelezettségét megállapítani, sőt utasítani, hogy a számadást aláírja. Ez az oka

} hogy az ügy oly hosszúra húzódott és csak 1890-ben nyert akként elintézést, midőn a ministerium az egyénenkinti leszámolást rendelte el. Ez a tényállás, Komjáthy t. képviselő úr harmadik kérdése ez: »Van-e tudomása arról, hogy 1889. október 6-án kiderült, miszerint a csongrádi járásban 23.000 frt megyei közmunkapénz í876-tól, tehát 13 éven át elszámolás nélkül kezeltetett s ezért az illető főszolgabíró állásától elmozdíttatott, míg a megyei közmunka-kezelés felett közvetlenül hívatott megyei alispán ellen még csak vizsgálat sem rendeltetett el?« T. ház! Ezen kérdésre is bátor leszek felelni; de megjegyzem előre, hogy az összeg, a melyről itt szó van, nem megy 23.000 forintra. Különben is nem közmunkaváltsági pénzekről van szó, mert a közmunkát Csongrádmegye természetben rovatja le, hanem szó van két tételről. Az egyik 2000 frtnyi összeg, melyet Csemegi Antal, ki akkor mint polgármester fungált, előlegül kapott és ebből 928 írttal el nem számolt. Ezen számadási hiányért Csemegi Antal elmarasztaltatott; az ügy hosszasan húzódott de már véglegesen el van intézve. A másik tétel, mely szintén Csemegire vonatkozik, az, hogy 1880-tól 1884-ig a szolgabíró által kiszabott bírságokból és szakmány munkadíjakból 20.943 frt folyt be, melyből 14.410 frt szintén nem számoltatott el. Ezen összegnek nagy része Csongrádmegye árvízmeniesítésére fordíttatott és azon időn át, midőn Csongrád rendezett tanácsú város volt, számadási kötelezettséggel bírt a polgármester; mikor pedig megszűnt rendezett tanácsú város lenni: ezen kötelezettség átszállott az illető járás szolgabí iájára. Az ilgy soká húzódott és 1889 deczember 6-án a szolgabíró vagyonára zárlat rendeltetett el, hogy ezen hiányzó összeg fedezve legyen. A t. képviselő úr azon kérdésére, hogy miért nem indíttatott fegyelmi eljárás az alispán ellen, bátor vagyok hivatkozni azon tényre, hogy az alispán a szolgabírót — miként az az iratokból kitűnik — 24-szer megsürgette. A szolgabíró ezen 24 sürgetés daczára az intézkedést kono-