Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

tfol. országos ülés 1891. jnuius 17-én, szerdán. 279 Apponyinak a kormánypártba be kell lépni. Úgy de hol sántít itt a logika? Ott, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam politikája és a kormány politikája közt, a mennyiben azt eddigelé ismerjük és ismerhetjük, egyéb tekintetben is léteznek differentiák. Hogy a t. képviselő úr miként hiheti azután azt, hogy önérzetes férfi, a ki meglehetős fontos kérdésekben a kormány politikájától eltér, oda bemehessen, azt nem tudom; de hogy mit érhetne el, azt tudom. Elérhetné azr, hogy az a következetesség, az a politikai jellem, a melylyel oda a ministeri székbe belépni lehet és szabad: múlhatatlanul nagy csorbát szenvedne; elérhetné továbbá, hogy az intrikat ott képviselhetné; elérhetné végül, hogy ott képviselhetne mindent, csak nem azon tiszta meggyőződést, nem a törekvéseknek azon tiszta irányát, a melyet mindenkitől meg kell kívánnunk, a ki abba a székbe bele ül. De hát t. képviselőtársam azon töprengésében, hogy tehát ez miért történik így, a ház atmospheráját hibáztatja; azt látja, nevezetesen egész mistieismussal, hogy bizonyos vibratiok mutatkoznak a levegőben és ő e felett aggódik. Vannak-e ilyenek és mik képezik annak jelenségeit, azt én nem tudom; de ha ezen nyilatkozat nem valami üres szólam, hanem annak tartalma is van: akkor az másként nem definiál ható, mint úgy, hogy gr. Szapáry Gyula elárulta azt a pártot, vagy annak a pártnak egy részét, a mely velünk szemben ül. Gr. Apponyi Albert t. barátom elárulja azon pártot, a melyhez én is tartozom; gr. Szapáry Gyula képviselőtársam nemes gróf, gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam szintén nemes gróf; annak utána mind a ketten még valami... hogy is mondjam? stb. stb. (Derültség bal felől.) Hát ezen formula is valami misterium, csakhogy tartalma is van. T. barátom aligha nem tudja, mit értek. (Derültség bal felől.) Én, t. barátomnak azon betegsége ellen, melyet ő vibrationak nevez — én pedig visionak tartom — ajánlok két rendbeli orvosságot. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Az egyik orvosság, t. ház, azon nyilatkozat, melyet gr. Apponyi Albert t. képvisőtársam tett öt negyed évvel ezelőtt, vagyis akkor, mikor a reeonstrualt kormány a házba belépett és annak quasi programra beszédére a többi között a következőkben is felelt: »De nyújtani fogjuk neki e támogatást ezekről a padokról, a melyeknek elhagyására az időpontot kötelességeink lelkiismeretes mérlegelése után elérkezettnek nem látjuk és ezt kijelentjük azon őszinteséggel, a mely e pillanatban szükséges.* Tette pedig ezt azért — úgymond tovább — »mert nem biztos, hogy a régi traditioknál fogva a reform irányzat a maga tisztaságában vitetik keresztül«. így tehát a vibratio már öt negyed esztendős, következőleg nagyon elfáradt és ne féljen tőle. (Derültség bal felől.) De ajánlok még orvosságot is és ez az, hogy ne a misteriumokban, ne a képzelődésekben keresse a dolgok megértésének kulcsát és forrását, hanem keresse azon loyalis őszinteségben és nyíltságban, a mely még mint érdek is legjobban kifizeti magát. (Derültség és tetszés bal felől.) Most bezárom beszédemet. (Halljuk ! Halljuk]!) Többször történt utalás azon együtt működésre, mely az események fejlődése következtében köztünk és a mi tisztelt szomszédjaink között kifejlett. Hoitsy Pál : Az volt a dicső korszakuk! Most igen gyengén beszél már, akkor nem így beszélt. (Derültség a szélső baloldalon Mozgás a baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Horánszky Nándor: Voltak ezek között kérdések, melyeknek lényegére teljesen egyetértettünk. Meszlényi Lajos: Hogy Tiszát megbuktassuk ! (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: Nem, t. képviselő úr. Legyen szíves azt az őszinteséget íelfogásomban acceptálni, hogy engem nem személyes dolgok vezetnek, hanem tiszta meggyőződésem. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Voltak, t. ház, viszont oly kérdések is, melyeknek lényegére vonatkozólag a mi t. szomszédaink aspiratioi és törekvései a mieinken messze túl mentek; de tapasztaltuk mégis, hogy őserővel szálltak síkra azon kevesebb megcsorbítása ellen is, a mely kevesebb megcsorbítása e ház tanácskozásaiban felmerült. Sajnálom, hogy most elvi ellentétek választanak el bennünket és pedig áthidalhatatlanúl; de engedjék meg nekem azon reményt, hogy a közszabadságok biztosítékainak megszerzésére irányuló törekvésekben ma is egyek vagyunk, Hoitsy Pál: Mi más úton járunk! Horánszky Nándor: Ha t. szomszédaink erre vonatkozólag javaslatokat fognak tenni: akkor fogjuk meglátni, hogy más úton járunk-e vagy nem? De, t, ház, hogy a közszabadságok biztosítékainak megszerzése az országra nézve ép oly életkérdés, mint a minő életkérdés szerintem a reform is, az iránt nem hiszem, hogy köztünk véleményeltérés lehessen. Tegyék lehetővé t. szomszédaim azt, hogy a mire az ország vágyik, az ne bukjék el magával a reformmal együtt. (Tetszés a baloldalon.) Ez az én szerény óhajtásom és mert nemcsak a reformot, hanem a közszabadság biztosi-