Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

278 507. orsííigos Blés 1891. Junius 17-én, szerdán. ségeket, melyek az állam polgárait egyenlően megilletik. E magasabb szempont, egyenlőség szempontja tehát az, a melyért én, ha a biztosítékok itt is, ott is megszerezhetők, kizárólag az állami legális akarat erőteljes érvényesítése és a kinevezés mellett vagyok, (Helyeslés a haloldalon). így állván szerintem a dolog, midőn a tegnapi napon György Endre t. képviselő úr a kinevezés ellen aggodalmait felsorolta s egyebek közt rámutatott a seryilismusra ig

( csodálkoztam, hogy én azt az ő részéről hallottam, mert erre mindenki inkább rámutathatott volna, mint t. képviselőtársam. (Tetszés bal felől.) A servilismus, t. ház, nem önképződmény; annak megvannak a maga okai vagy a kormányzati rendszerben, vagy az intézményekben. (Igás! Igaz! hal felöl.) Ha pedig t. barátom tegnap constatálta, hogy ez a servilismus még azzal a praerogativával sem bír, hogy régi keletű volna: akkor engedje meg, hogy én pedig ma egy más dolgot constatáljak, t. i. azt, hogy ő azon servilismus kifejlőd hetesének, megengedem, sőt tudom, hogy talán nem öntudatosai), de egyik támogatója volt. A servilismus súlyos baj kétség kivííl, de vájjon mikor fejlődhetik ki az jobban? Akkor-e, ha a tisztviselő mandatariusa azon intézménynek, mely a servilismus táplálója, vagy ha attól idegen. Csak egy pillantást kell vetnünk arra, hogy miképen fejlődött ki a servilismus és rögtön tisztában leszünk ezzel is. (Halljuk! Halljuk] balfelöl) A servilismus kifejlődött alulról és bejött ide a házba is, úgy, hogy lent a megyékben ringek képződtek, uietyekben a tisztviselői magistratus támogatta az egyének érdekeit az administratióban, ezek pedig ezért viszont politikai szolgálatokat tettek. így képződött egy ring, melyet széttörni roppant nehéz, de a melynek történeti fejlődését vissza lehet vezetni épen azon állapotokra, melyeket t. barátom föntartani akar. [Helyeslés bal felöl.) Hitem és meggyőződésem, hogyha a társadalom arra lesz utalva, hogy őrködjék a közszabadság garantiái, az administratio tisztasága és jósága felett: akkor sokkal önzetlenebbííl és hatályosabban fogja ezen kötelességét teljesíteni és sokkal hamarább meggyógyul a baj, mintha maga is benne laborál azon elnézésekben, melyek e bajokat előidézték. [Helyeslés a lal- és jobboldalon.) Nyilatkozott t. barátom a politikai helyzetről is. Méltóztassék megengedni, hogy én erre vonatkozólag egy pár reflexiót szintén tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, nehogy előadásom logikai menetét zavarjam, kénytelen vagyok egy ineisumot kiszakítani az ő beszédének ezen részéből és azt önmagában világítani meg. T. képviselőtársam ugyanis azt találta, hogy gróf Apponyi Albertnek az 1867 : XII. tcz.-re vonatkozó nyilatkozataiban és azoknak phraseologiájában valami olyan homály van, melylyel ő tisztába jönni vagy legalább melyet tisztán megérteni nem tud. Hogy mit értett ő ez alatt, megmagyarázta nyomban. Azt mondta t. i., hogy nem tudja, vájjon gr. Apyonyi Albert az 1867 : XII. tcz. kereteit akarja-e tágítani, vagy pedig ezen kereteken belül akar-e megmaradni? Hát ez iránt legyen megnyugodva t. barátom, mert hiszen ha ő velünk szemben, a mint fel is teszem, loyalis akar lenni, el kell ismernie, hogy mi az 1867 : XII. tcz.-nek meghamisíthatlan, vagy legalább meghamisítani nem engedett és nem engedhető hasisán állunk. E tekintetben én a t. házban itt három kategóriáját látom a képviselőknek. Vannak, kik az 1867: XII. tezikket visszafejleszteni akarják; (Ellenmondások jobb felöl.) nem mondom, hogy szándékosan, de hogy legalább is kísérletek történtek, arra számos bizonyíték van. Nem tudom például, hogy ki miként vélekedik a magyar nyelv kérdéséről, tekintettel a magyar tannyelvű felsőbb katonai akadémiára? Nem tudom továbbá, hogy ki miként vélekedik azon kérdésekről, a melyeket gr. Apponyi Albert képviselőtársam úgy a véderővita, mint a jelen törvényjavaslat tárgyalásából kifolyólag tartott beszéde alkalmával említett; de azokból constatálhatom, hogy bizonyos visszafejlődés! tünetek vannak, a melyeket mi nem akarunk, a mely visszafejlődési tünetekkel szemben tőlünk telhetőleg mindent el fogunk követni. (Helyeslés bal felől.) Egy másik kategória, melyhez mi tartozunk, az a mely az 1867 : XII. tezikket és annak tartalmát őszintén, nyíltan és íneghamisíthatlanűl támogatja nemcsak, hanem kívánja azt is, hogy azon hézagok, a melyek 1867-ben be nem töltettek vagy betöltessenek, vagy ha betöltésük szóba jön, azon szellemben töltessenek be, a melyet az 1867 : XII. tcz. képvisel. Van azután tovább menő törekvés e házban, a mely a kereteket nemcsak megbontani, de magát a kiegyezési művet is hatályon kivííl kívánja helyezni és ezek a mi szomszédaink. Hogy ezen situatio iránt mindenki tájékozva lehet, azt, úgy hiszem, constatálhatom; ha tehát csakis a t. képviselő úr az, a ki homályt lát, vagy azt keresi: akkor annak okát én másban vélem feltalálhatni s ez az, a mire rátérni akarok. (Halljuk!) A t. képviselő i\r ugyanis a következő logikát állítja föl: ő csak ebben az egyetlen egy kérdésben különbözik a kormány politikájától és ennek következtében a pártból kilépett; gróf Apponyi Albert t. barátom pedig ebben az egyetlenegy kérdésben egyezik a kormány politikájával, a miből azután a t. képviselő úr logikája szerint annak kell következni, hogy gróf