Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

507. országos ülés 1891. június 17-én, szerdán. 277 ugyanis a többiek között a következők foglaltatnak : »A tisztviselők elleni fegyelmi eljárás külön törvény által lesz szabályozandó. Egy legfelsőbb fegyelmi fórum életbeléptetéséig a közigazgatási bírósághoz azon esetek elbírálása szándékoltatik utaltatni, midőn a tisztviselő magánfél részéről azzal vádoltatik, hogy a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről szóló törvény 14. §-a ellen vétett. (Politikai pártülésen választási mozgalomban való résztvét.) A jelentés tehát coneedálja, hogy ha politikai jogok sértéséről van szó: akkor közigazgatási bíróság fog ítélni és helye yan a magánvárllásnak is. Az én t. képviselőtársam pedig soha és semmi körülmények között nem engedi meg, hogy fegyelmi ügyekben legfelsőbb fórumon a közigazgatási bíróság ítéljen. Itt csak úgy mellesleg jegyzem meg, hogy e tekintetben nem értem t. képviselőtársamnak egy nyilatko zatát, a mely a napilapokban jelent meg s a mely a többi közt azt tartalmazza, hogy közte és a kormány között egy hajszálnyi eltérés sincsen. (Derültség fal felől) Míg e tekintetben bővebb felvilágosítást vagy magyarázatot nem kapok: addig nem állhatok más alapon, mint egy felől a tett nyilatkozat, más felől pedig a jelentés tartalmának alapján, miután rendkívül eltérés van a két nyilatkozat között. Én minden esetben a fegyelmi bíróság elé szeretném vinni a tisztviselők fegyelmi ügyét, de egy tekintetben semmi körülmények között sem engednék ettől eltérést és ez azon vétségi esetekre vonatkozik, a melyek a politikai közszabadság ellen irányíttatnak. (Élénk helyeslés bal felöl.) Fel vettetett itt a házban azon nézet is, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak nem volt szabad olyan reménytelenül állani saját felfogása és törekvései mellett, mint a minő reménytelenségre mutat azon elhatározása, hogy ő a törvényjavaslatot, annak számos hibái daczára is elfogadja. (Halljuk! Halljuk!) Hogy t. képviselőtársam kormányra fog-e jutni vagy sem, a felett nekem beszélni is ildomtalan volna. Egyet azonban ezzel kapcsolatosan kijelentek — és azt hiszem, hogy ő nem fog megezáfolni, habár erre a kijelentésre tőle megbízást nem kaptam is, de ismerem őt — és ez a kijelentés az, hogy kormányra jutás nála nem önczél és erre sem ezen reform, sem saját nézetei feláldozása árán törekedni nem fog. (Helyeslés bal felől.) Meglehet, hogy soha sem fog oda jutni; de hiszen közéletünk quodlib etjébe beleillik egy oly alak is, a ki előtt a kormányra jutás nem minden ; mert hiszen ez legfeljebb buzdító példája lehet az országnak és annak a közéletnek, a hol, a melyben a politikai erkölcsök iránti érzékek valóban nagyon meglazultak. (Helyeslés bal felől.) De ha még feltenném is, hogy t. barátom valaha kormányra jut, annak sem lehetne más következménye, mint az, hogy ezen törvényjavaslatnak azon hibáit és csorbáit, melyeket rosszaknak és elítélendőknek tart, igyekeznék megjavítani. Ezen szempont is arra ut 1 tehát bennünket, hogy a fejleszthető reformot ne koezkáztassuk. De, t. ház, sietek beszédem befejező részéhez. (Halljuk! Halljuk! bal felől). Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad György Eadre t.képviselőtársam tegnapi felszólalására reflectálnom. (Halljuk \ Halljuk ! bal felől.) Ezt megelőzőleg nem akarok belemenni annak a kérdésnek fejtegetésébe, a mi immár 10 éve pusztít ezen ország felfogásában, hogy t. i. mi jobb: állandósított tisztviselői kar-e, vagy pedig a választott tisztviselői kar? Én ezt érintetlenül hagyom. Nem foglalkozom vele, csak azt mondom, hogy e tekintetben az érvek proetcontra meglehetősen kivannak merítve. De fölhozatott a vit.i folyamán egy szempont és ezt lehetőleg röviden ki kell fejtenem — mielőtt beszédére áttérnék — mely körülbelül a következő formulát állította fel: a közigazgatási tisztviselő, akár kineveztetik, akár választatik, függésben van. Hát ez kétségbevonhatatlanul áll bizonyos határig. De hogy ezen függés mikor nagyobb: a periodicus választás esetében-e; tehát akkor, midőn egy meghatáro zotfc cyclus elteltével a tisztviselő egész subsistentiája kérdésessé válik; vagy pedig akkor, midőn az ő alkalmaztatása örökös és hozzáteszem fegyelmileg egyszerűen el sem mozdítható? E felett ítéljen az objectiv bírálók felfogása. De hát vájjon mik lehetnek a függésnek azon hátrányai, melyek a kinevezéssel járhatnak? Az egyik hátrány a politikai visszaélés, a a másik a pártos administrati.o Ezek ellen kell tehát biztosítékot keresni bármily közgazdasági szervezetben is, Se tekintetben t. szomszédainknak teljesen igazságuk van, midőn ők saját elveik mellett harczolvanyomról-nyomrarámutatnak arra, hogy ők ezeket szintén kívánják. De ha már ezen biztosítékok a függésben levő tisztviselő ellen a kinevezés esetére is meg teremthetők: akkor csakugyan nincs ok, hogy miért ne emelkedjünk egy magasabb szempontra; az állameszme szempontjára? (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ha tehát a biztosítékok e tekintetben megvannak: akkor is hasznos és szükséges, hogy lemondjunk egy oly intézmény beillesztéséről, mely a társadalom különböző elemei, t. i. a hatalmasok és gyengék között állandó versengésnek, hogy ne mondjam, dulakodásnak képezi forrását. Én, t. ház, bár óhajtom, hogy a társadalom minden rétegei közreműködjenek a közszabadság intézményének sértetlen fentartäsára, az administratio tisztaságának megóvására: mégis azt óhajtom, hogy inkább egyenlően élvezzék, egyenlően védjék azon jogokat és teljesítsék azon köteles-