Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
507. ©rsüágos ülés 1891. Jnnlus 17-én, szerdán. 269 most tárgyalt törvényjavaslat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Akarva nem akarva egyformásítanak bennünket az osztrák örökös tartományokkal — melyek a 30 százalékos quotánkat immárbirják — hogy az egyformásítás után elnyelhessenek. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Fájdalom, nagyon is haladunk ebben az irányban. Ott vannak a delegatiók, melyek nem felelősek eljárásukért az országgyűlésnek, mintegy önálló parlament, és a legfontosabb ügyek azok elé tartoznak. Ott a közös hadsereg, mely germanizál és nagyban készíti elő a talajt a beolvasztásra. Behozatott iskoláinkba a német nyelv kötelező tanítása és pedig oly szigorral, hogy már nem egy tanuló lőtte főbe magát miatta. Most pedig ezen előmunkálatok után egy nagy lejtéssel tovább, a kormányelnök és a többség már be akarja hozni a megyék helyébe a, Kreisokat és Bezirkeket. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azt gondolom, önök az Árpád és Szt. István király óta fennálló megyei intézmény eltemetésére készülnek; nem tudom, lesz-e a temetésből valami? Én ugyan nem akarok hantot vetni a koporsójára, hanem fel akarom támasztani a renaissance-megyét. (Helyeslés a szélsőbalon) De ha mégis bekövetkeznék a gyász, és önök, a gyakorlott nagy szavazók (Derültség a szélsőbalon) eltakarítanák a megyét a nagy sírba, melyet a nép milliói gyászosan és könyes szemekkel vesznek körííl: akkor, kérem az elnök urat, hogy tegye a gyászt legalább ünnepélyessé. íme, ott a esengetyíí, mely a tiszteletreméltó elnök iir keze nélkül gyarló szerszám, csak ez teszi jelentőségűvé. A megyék temetésére tehát hozassa el a vármegyék élén a szabadságért oly sokat és dicsőségesen küzdött Eákóeziak harangját Debreezenből, harangoztasson vele a megyéknek ; (Tdtszés a szélső baloldalon) vagy pedig, mert a t. elnök úr abaújmegyei, hozassa el a szabadságért annyit áldozott, felsőmagyarországi 1 3 vármegye fővárosából, Kassáról a régi Orbán harangját; húzassa meg, kongattassa a vármegyékhalálakor ezt a harangot, mely Boeskayt, Bethlen Gábort, Rákóczi Györgyöt elsiratta, — hadd sirassa el most a dicsőséges régi vármegyéket. (Tetszés a szélsőbalon.) Vannak némelyek, a kik a megnyirbált és a régiekhez képest csekély jogocskák mellett is, melyeket György Endre képviselőtársam tegnap »nagyon gyengén meghagyottjogocskákiiak« jelzett, azt hiszik, hogy a megyék e jogocskák mellett is még fentarthatók, feltámaszthatók lennének, és nem félnek attól, hogy gyászidok, absolutisticus törekvések következhetnek be; s megfeledkeznek arról, hogy nagyon jó szolgálatot tett a múltban a megyék ellenállása, mely jövőre megszűnvén, nem fog többé a nemzet rendtdkezésére állani, hanem igenis készen áll majd rendelkezésre egy nagy, hatalmas bureauoratia, melynek tagjait biztosokként fogják a megyékbe kiküldeni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ha újabb történelmünk lapjain végig nézünk, azt találjuk, hogy az ilyen absolut hatalom által kirendelt biztosi állásokra sokszor igen tiszteletreméltó csaláctbeli előkelő magyar emberek is vállalkoztak. Mivel úgy is benne vagyunk a történelemben, bátor vagyok felolvasni tájékoztatóul a hivatalos »Közlöny« után azon vármegyei biztosok nevét, a kikre 1849 elején Windischgrätz herczeg cs. tábornagy a vármegyék igazgatását bízta. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa.) Császári királyi biztosok név alatt megyebiztosokká kinevettettek: Pozsonyba: ifj. gr. Zichy Ferencz, Nyitra: Vietorisz József, Trencsény: Pongrácz Gáspár, Árva: b.Révay Gíyörgy, Liptó: Vietorisz László, Turócz: b. Révay György, Zólyom: Osztroluczky Miklós, Bars : id. b. Majthényi László, Komárom: gr. Károlyi Lajos, Heves: gr. Forgách Antal, Torna és Szepes: Péchy Manó, Sáros: Hedry Ernő, Abauj : Roskoványi Gábor, Baranya: ifjabb Majláth György, Tolna: Dőry Gábor, Somogy : Czindery László, Zala: Fiáth Ferencz (a muraközi részre: Simunich), Veszprém: Fiáth Ferencz, Soprony és Vas: Rohonczy Ignácz, Mosony és Győr: gr. Zichy Bódog, Esztergom: Andrássy József, Hont: Luka Sándor, Nógrád: ifj. Majtényi László, Pest és Jászkunság: Babarezy Antal, Pest város: Havas József, Fehér: Gáál Eduárd, Göinör: ifj. b. Majtényi László. Beöthy Ákos.' Legnagyobb részök nem fogadta el! Thaly Kálmán: Vannak tekintélyes nevek, utóbb nagy érdemeket szerzett férfiak köztük, mint ifj. Majláth György, kinek emléke előtt mindnyájan tisztelettel hajlunk meg; vannak, a kik nem fogadták el, de sok tekintélyes ember van köztük, a ki — sőt többségük — igenis elfogadta a biztosi kiküldetést. Már most, t. ház — sine "Ira et studiomondom — ha történelmünk oly gyászos korszakában, mint 1849., egy császári hadvezér, Windischgrätz részéről való kinevezést olyan sok tekintélyes magyar ember fogadott el: akkor — fájdalom — alapos jogunk van föltenni, hogyha a jövőben ismét szándékoltatnék ilyen kísérlet, bizonyára újból akadnának olyanok, a kik elfogadnák a biztosi kineveztetést; dicséret és tisztelet azoknak, a kik ezt nem tennék. T. ház! Bezárom már igen hosszúra terjedt beszédemet, s most csak szavazatomat akarom röviden indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Azokat az okokat, melyeket már mások felhoztak és a melyeknek egynémelyikében én is osztozom, nem kell részleteznem; mert előttem főindokúl az a
