Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-507

270 507, orsíAgos fllés 1891. június 17-éti, srerdán. czáíölhatlan történelmi tény áll, hogy, ha nemcsak minálunk, de bármely országban egy idegen hatalom leigáz egy nemzetet: első dolga a választott tisztviselőket elmozdítani s helyükre kinevezett hivatalnokokat küldeni a nemzet ny;ikára. Ezt tette Bach és ezt tette minden hódító. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mikor pedig a nemzet kiszabadul a nyomor alól, első dolga restituálni önállóságát, választani tisztviselőt. Rám nézve, t. ház, ez az egyszerű tény az irányadó. A kinevezés jelenti az absolutismust, az elnyomást; a választás az alkotmányt, a szabadságot. És mert én teljes lélekkel az utóbbinak vagyok híve: azért ezen, a kinevezési rendszert tartalmazó törvényjavaslatot, so'< egyéb ok miatt is, de legfőképen ezen egyszerű oknál fogva, el nem fogadhatom, hanem pártolom a Szederkényi Nándor t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatot. {Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Öt perez!) Nagy István jegyző:Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! {Halljuk! Halljuk!) Azon érdekes és tartalmukban bizonyára a valóságnak megfelelő történeti fejtegetések után, melyeket előttem szólt t. képviselőtársamtól hallottunk, én röviden és szárazon a törvényjavaslatra vonatkozólag kívánom elmondani véleményemet és nézetemet. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt főkép — mondhatnám kizárólag — azért, mert a törvényjavaslatra vonatkozólag a vélemények oly elementáris erővel állanak egymással szemben, hogy nem táplálhatom azon reményt, miként érvek segélyével juthassunk el azon állásponthoz, amelyen a vita eredményei nézeteinkre, felfogásainkra és elhatározásainkra döntő befolyást gyakorolhatnak. Ily körülmények közt, t. ház, a megnyugvást mindkét részről csak kettőben kereshetjük : az egyik a meggyőződés ereje és forrásának tisztasága; a másik azon igazságos ítélet, a melyet a jövő egyikünknek vagy másikunknak szolgáltatni fog. En az utóbbiban feltétlenül megbízom; az előbbire vonatkozólag pedig engedje meg a t. ház, hogy nézeteimet objeetive elmondhassam. {Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt ki kell fejeznem azon meggyőződésemet, hogy nem tartom szerencsésnek azon elnevezést, melylyel e törvényjavaslat ^államosítás* czímén elkereszteltetett. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Nem tartom szerencsésnek azért, mert ez az elnevezés sokakat azon téves fölfogásra vezethet és azon fölfogásban tarthat, hogy itt nem a, legális államhatalom erőteljes érvényre jutásáról, hanem az állam mindenhatóságának megállapításáról és az állami féktelen túlhatalmaskodás lehetőségéről van szó. Ha így volna, t. ház, én lennék az első, ki ezen törvényjavaslatot elvetném; mert én az államot sem darabokra szaggatottnak és így gyengének, {Helyeslés bal felöl.) sem pedig túlhatalmaskodónak nem akarom. Én azon véleményben vagyok, hogy valamint az állam ereje, népeinek és polgárainak szabadságán épülhet csak fel: úgy viszont a népek és polgárok szabadságát is csak erőteljes, hatalmas jogállam biztosíthatja, {Helyeslés jobb és bal felől.) A két szélsőségnek nincs igaza, a két szélsőség beteges állapot: a kettő közt kell megkeresnünk az igazságos középutat, azon középutat, azon kiegyenlítést, mely lehetővé teszi egyfelől az erőteljes és hatalmas államot; másfelől lehetővé teszi az erőteljes és hatalmas államban a polgároknak biztosított szabadságát. (Igaz! Úgy van ! bal felöl.) üe nevezzük, t. ház, bármiként a reformot, a kérdés az, hogy a javaslat mit tartalmaz és mit kell tartalmaznia, hogy a mi intentionknak — a mely nem a rideg centralisatio, hanem az erőteljes önkormányzattal egyesített állami közigazgatás -- megfeleljen. T. ház! Az államosítás, mint törvényhozási reformeszme, nem új. Ezen eszme hitem és felfogásom szerint már 1848-ban lett elvileg megalapítva és pedig a 48-ki törvényhozás által, a mely — igaz, hogy nem kifejezetten, mert ideje nem volt hozzá — de elvileg már lerakta azon állami közigazgatásnak alapját, a melyet én centralisationak nem nevezek, mert önkormányzatot és biztosítékokat kívánok. Az 1848-ki törvényhozás volt az, mely az államhatalmat oly módon akarta kiépíteni, hogy abban a közigazgatás a nép, a polgárok részvételével megállapítva és intézményesen legyen megalkotva. Mik voltak a megyék jogai 1848 előtt? (Halljuk! Halljuk!) Felfogásom szerint ezen 48 előtti jogok két kategóriába voltak beoszthatok. Az egyik kategóriát a politikai jogok képezték, a melyek közé sorozható a követküldésí, a, követútasítási és azon jog, hogy közérdekű dolgok felett tanácskozhattak, határozatokat hozhattak, megállapodásaikat a szomszédos törvényhatóságokkal vagy az összes megyékkel közölhették és ez úton közvéleményt alkothattak. Eminens politikai joga volt továbbá a megyéknek, hogy őrködhettek a fölött, vájjon az ország törvényesen kormányoztatik-e"? Hogy melyek voltak a megyéknek a másik kategóriába tartozó önkormányzati jogai, azokat, minthogy mindnyájan ismerjük, ez alkalommal felsorolni nem akarom. Az említett politikai jogok egy részét az 1848 : IV. és V. tcz. megszüntette: nevezetesen megszüntette a követküldési és utasítási jogot, érintetlenül hagyván a megyék egyéb politikai jogait. Ha már mostan az 1848-iki törvényhozás