Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-507
2(58 507. országos ülés 1891. jnnis 17-én, MerdAn, volt az, a mely végre észretéritette a bécsi udvari köröket, hogy nem jó lesz úgy folytatni a dolgokat, és bekövetkezett azután az alkotmány helyreállítása, — Az 1848-iki és 1861-iki időket Perczel Miklós t. képviselőtársam és mások szépen vázolták, ugyanazért, én ez időről nem szólok. Azt gondolom, sikerűit beszédem folyamán kimutatni, hogy míg a várintézmény, mely idegen minták után alakúit, bár annak idejében megtette szolgálatát, összeomlott: addig a vármegyei intézmény tartósan a szabadelvű" irány felé törve, egészen szabadelvű intézménynyé fejlődött és megvédte mint kipróbált intézmény az alkotmányt; mert ez a vármegyei intézmény, a várinpánsági intézménynyel szemben, a nemzet geniusából eredt. Akiteháteztanemzetii ntézményt át akarja alakítani és a vármegyéket egyik eardinalis jogától a választástól megfosztani, az kétségtelenül nemzetietlen politikát követ, (Úgy van! Úgy van 1 a szélső baloldalon.) midőn idegen minták után indul; midőn a munieipalitás eltörlésével előbb a centralisatiót, s ennek nyomán azután az absolutismust akarja meghonosítani. Ez kétszeresen veszélyes a mi helyzetünkben, a mely Ausztriától függ. Egyformásítani akar bennünket a közigazgatás rendszerére nézve is az osztrák tartományokkal, hogy annál könnyebben amalgamizálódhassunk; hogy, ha annak idején amaz éhes sárkány ismét ki fogja tátani országnyelő száját, (Derültség a szélső baloldalon) annál könnyebben nyelhessen el bennünket, a mint azt már négyszáz év óta, Mátyás király konok ellenségétől, III. Frigyes császártól kezdve, akárhányszor megkísérlette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egyformásítani bennünket az örökös tartományokkal, meg nem hagyni speciális nemzeti sajátságunkat, a választási megyei önkormányzatot : ez kétségtelenül, akarva nem akarva, megkönnyebbítendi a Kollonicsok, Bachok és a többieknek törekvéseit, kik bármiként nevezzék is magukat, mindenkor felújulnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kollonicsot említettem, t, ház! (Halljuk! Halljuk!) A mit akart a nem rég múltban Bach, tudniillik az egységesítést; a mit a jelen javaslattal talán öntudatlanul igyekszik elősegíteni gróf Szapáry Gyula: (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) azt már Kollonics eardinalis is igen jellemzően akarta. *Es itt bátorkodom ismét valami keveset felolvasni. (Elek felkiáltások a szélső baloldalon: Halljak! Halljuk!) Tudjuk azt, hogy 1696-ban ;iz alkotmány sarkaiból ki volt már forgatva. 1687 óta nem tartatott országgyűlés, mert I. Leopold az ellenállási záradék eltörlését és az örökös királyság megszavazását tudvalevőleg azzal hálálta meg, hogy a nemzetet alkotmányától megfosztotta, s főministere Kollonics egységesítő regimé-jét rendeletileg életbeléptette, a német nyelvet s rendszert, a német hivatalnokokat az országba a kir. kamaráknál stb. behozta. Országgyűlést összehívni nem mervén, 1696-ban a mágnásokat, a főárakat hívta össze Bécsbe tanácskozásra, a melyen az ő mindenható ministere, Kollonics cardinál elnökölt. Gróf Károlyi Sándor — akkor még báró, de a szatmári béke után gróf — ki mint szatmári főispán részt vett azon tanácskozásokban, ezekről érdekes följegyzéseket tett. Azt hiszem, eléggé hiteles tanúnak, eléggé szavahihetőnek fogadható el arra, hogy az ő följegyzéseiből idézzek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon) Károlyi Sándor írja, hogy Kollonics eardinalis, a birodalomegy égesítő, mikor megnyitotta az értekezletet, bevezető beszédében többek közt így" szólt: »Semmi sem bizonyítja világosabban ő Felsége a császár atyai kegyességét a magyarok iránt, mint azon elhatározása, hogy Magyarorsziggal is oly módon fog elbánni, mint Ausztriával és egyéb örökös tartományaival. Szükséges tehát, hogy a menynyire csak lehet, Magyarország is alkalmazza magát az örökös tartományok szokásaihoz, igazgátad elveihez és törvényeihez. (Mozgás a szélső baloldalon.) A valóban vagyonos nemesség tagjai — folytatá Kollonics — grófi, bárói, lovagi czíinmel fognak feldíszíttetni, (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) hogy szabadon, nagyobb fényben, rangban élhessenek és élvezzék kiváltságaik tetemes részét. De az igen nagyszámú köznemesség vétessék adófizetés alá; attól a jogokat confiscálni kell — i^gymond Kollonics. — Továbbá az adók, közterheket illetőleg, az országgyűlés által évenként megszavazandó adók helyett bizonyos örökös adót szükséges megállapítani ég pedig azon arányban, melyben azt ő Felsége egyéb, országai és tartományai fizetik. 0 -— Kollonics — úgy hiszi, hogy a magyar rendek hálával és örömmel magokra vállalhatják egy harmadát azon adóösszegnek, melyet az ő Felsége uralma alatt álló többi országok fizetnek.« íme, t. ház! itt van a quota! (Derültség a szélső báloldalon.) Semmi új sincs a nap alatt! Kollonics azt a quotát, a melyet önök 1867-ben létrehoztak, már 1696-ban javasolta; de az akkori magyar nemzet, a vármegyék véres karddal s azzal válaszoltak rá : »Recrudescunt diutina gentis Hungarae vulnera«. Abban az irányban, a melyet Kollonics inaugurált, Mária Terézia szépszerével egyengetett, József császár vaskézzel valósítani tőre- . kedett. Metternich s utóbb Bach szintén vaskézzel foganatosítani megkísérlett: abban az irányban, azon czél felé egy nevezetes lépés ez a
