Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-506
$50 Soe. országos Ülés 1881. jniűns IG-in, kedden. Halljuk!) Elismerem, hogy ezen átalakulás az eszmékben sok zavart okoz s az erkölcsökben is sok iszapot hoz felszínre, de a tisztulásnak természetes processusa időt kíván ég míg ezen idő meg nincs, addig nehéz véglegesen megállapított otthont szerezni a polgároknak, véglegesen megállapított otthont szerezni úgy az értelmi, mint erkölcsi momentumoknak. (Halljuk! Halljuk !) Én látok magam körűi egy tisztázódási processust és megvan a képletem arra nézve, hogy e tisztázódási processus mily elemeket hagy a felszínen; de azt hiszem, az átmeneti állapotnak nehézségeit egy gyökeres átalakítással megváltoztatni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ezen átmeneti állapotba beleszólni az által, hogy a megszokott dolgokat felesleg nélkül elveszszük, a megszokott jogok használatát lehetetlenné teszszük: ez igen veszélyes kísérlet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha minduntalan bontjuk azon falakat, a melyeken felépülni és a melyeken jegeczesedni van hívatva a magyar társadalom : akkor hontalanná teszszük magunkat, mert otthont nem találunk ez országban. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy felülről tekintve, az administrationak szervezete helyesebb lesz; hogy a kormány központi parancsai — a mi helyes is — pontosabban fognak végrehajtatni. De azon kímélet, a különleges viszonyokhoz való alkalmazkodás, mely az administrationak mégis egyik főfeladata minden országban, de még inkább nálunk, tekintettel nemzetiségi nehézségeinkre, tekintettel azon átmeneti állapotok nehézségeire, hiányozni fog és ha felülről tekintve nem is lesz hiányos a chablon, alulról sokkal rosszabb állapotok fognak bekövetkezni. Méltóztassék, t. ház, nyugodtan, minden szenvedélytől és párttusától eltekintve, a helyzetet elképzelni. Ma, midőn az állam minden oldalról, mint követelő fél lép fel; midőn adóinknak és közterfaeinknek sokasága s az állami postulatumok behatolnak a legutolsó szegény viskóba is: nem megkönnyítjük-e az állami administratio eljárását is, ha ott ismert és ott felnőtt, köztük élni-halni hívatott emberek teljesítik ezen nehéz feladatot, mint ha teljesen ismeretlennel állanak szemben, a kik az államhatalom szigorát annál jobban fogják éreztetni és a különleges viszonyokra annál kevesebb tekintettel lesznek. (Igaz! Úgy van! a bál és szélsőbalon.) És ezenkívül még egy momentum van, t. ház. Én ezen momentumra is nyíltan akarok figyelmeztetni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a nemzetiségi kérdés. Én terjesen és föltétlenül híve vagyok nemcsak a magyar állam, hanem a nemzeti állam eszméjének is, azonban méltóztassanak a helyzetet elképzelni. Ha egy oldalról a központi utasítások szigorú keresztülvitele által, másrészről a helyi viszonyok ismerete nélkül a chauvinismus egész erejével a szolgabíró vagy végrehajtó közeg egy nemzetiségi vidéken működik : nem fog-e egész eljárásának ódiuma visszaesni a magyar államra? (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Nem fogja-e e momentum még növelni az elkeseredést, nem fog-e ezen nehézség által megkétszereztetni a nemzetiségeknél tapasztalható ellenállási erő és képesség 1 ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, veszedelmesnek látom ezen eljárást és az obligált chauvinismus minden fajtáját és épen azért, mert veszedelmesnek látom, ezen szempontból sem fogadhatnám el e javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De van, t. ház, egy másik, magasabb indok is. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. képviselőtársam, gr. Apponyi Albert úr hivatkozott arra, hogy nemzeti életünkben, hogy úgy fejezzem ki magamat, nemzeti erkölcsünknek van egy hibája s ez a kötelesség-teljesítés ellenőrzésében való lazaság. Elismerem, t. ház, elismerem azt is, hogy ez irreparabilis hiba. Az ellenőrzés pontatlansága, évszázadok gyakorlata együtt tették, hogy ez így megnövekedjék. De figyelmeztetem t. képviselőtársamat arra, hogy mutatkozik az újabb társadalom helyzetében egy ennél még nagyobb betegség: a servilismus; (Zajos helyeslés a ssélsö baloldalon.) mutatkozik egy betegség, mely a férfiút megalázza; mutatkozik egy betegség, mely a hatalom kegyéért eseng; (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ez az! Úgy van!) mutatkozik egy betegség, (Halljuk! Halljuk!), mely a csúszás-mászást gyakorolja ; (Zajos helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) mutatkozik egy betegség, mely az egyéni érdekeket tolja előtérbe. (Igaz! Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) És ez a betegség, t. képviselőtársam, még azzal a szomorú praerogativával sem bír, hogy régi volna, mert ez új betegség és nem egyes egyének működésével függ össze, hanem a társadalmi ziláltsággal, a társadalmi állapotoknak azon fejtetőre dobálásával, mely nálunk 1848-ban kezdődött és mely a régi föltételeket teljesen megváltoztatva, a vagyon és vagyontalanság közti fogalmakat teljesen áthatva, a közgazdasági változásoktól teljesen függetlenül, ezen állapotokat még ma is összekavarodva tartja és fogja tartani mindaddig, míg a nemzet a tisztulás processusán annak idejében keresztül nem megy. (Élénk tetszés a bál- és szélső baloldalon.) B. Kaas Ivor: Tisztítsunk ! György Endre: Lehetetlen, hogy ezen kérdésnél ne kérjem az igen t. ministerelnök urat arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy méltóztassék azon
