Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-506
506. országos ülés 189L jnnlus 16-án, kedden. 251 valóban kegyetlen fegyvert, a mely ebben a javaslatban a választott tisztviselőknek ideiglenesen való meghagyásában és csak későbbi rendszeresítésében mutatkozik s a mely azt jelenti, hogy ezek a szegény emberek teljes öt esztendeig függőben maradnak jövő sorsuk iránt, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) méltóztassék ezen fegyvert lehetőleg elejteni (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) és ez által is a társadalomban, az ezen új kapun ismét meginduló csúszás-mászásnak és servilismusnak útjába akadályt gördíteni. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Egy franczia író azt mondta, hogy >adjátok kezembe az örökösödési törvényt és meg fogom változtatni a nemzet gondolkodás módját és közgazdasági helyzetét«. Én azt tartom, t. ház, jogosan lehetne azt mondani: »csináljátok meg az administrationalis törvényeket és megadtátok a nemzet jellemét.« (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélsőbalon.) És én határozottan, teljes meggyőződéssel mondom, hogy az én felfogásom szerint ez az új administrationalis javaslat nem magyar, nem is magyar jellemű, nem felel meg traditióinknak, nem felel meg szükségleteinknek. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Nem vagyok azok közül való, t. ház, a kik az államosítás nevétől minden téren irtóznak. Elismerem az állam gazdasági és politikai tevékenységének jogosxxltságát; de azt hiszem, hogy az állam befolyása már a magán egyének ügykörére és még inkább a közhatóságok ügykörére túlságos terjedelmet vesz és előbb-utóbb el fog jönni annak az ideje, hogy ezen határokat ismét kijebb toljuk (Úgy van! a szélső baloldalon) s az önmagára támaszkodást s a társadalom önálló erejét emeljük, mert politikailag is csak az önmagára támaszkodó, az önmaga lábán álló társadalom az, a mely nemzeti politikánkat biztosítja. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ha mi csak államosítást akarunk, két tér kínálkozik az államosításra, a melyre nézve egyetért a t. ház minden tagja és egyetért az ország közvéleménye künn. a mely nem vesz el jogokat, hanem a mely hívatva van az egyöntetűséget polgár és polgár közt eszközölni. Miért nem államosítja a kormány az anyakönyveket úgy, a mint a legutóbbi vitában erről szó volt, egységesen, az egész nemzetre kiterjedően? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Vagy miért nem államosítja a kormány a házassági jogot az egész nemzetre kiterjedőleg, a mikor ez százak és ezerek óhajtása, és csak a legutóbbi időben is a ház minden padjáról egyértelműleg követelték. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) B. Kaas Ivor : Az iskolákat kifelejtette! (Derültség.) i Elnök: Ne méltóztassék segítni a képviselő 1 úrnak. (Élénk általános derültség.) í György Endre: Készséggel ismerem el t. ház, hogy 1867-ben, midőn az 1848-iki törvények gyakorlati életbeléptetése állt a nemzet előtt feladatúi: az önkormányzat tekintetében két út volt választható, a melyek közül az egyik jelentette az anyagi önkormányzat fentartását kinevezett tisztviselőkkel, a másik pedig az önkormányzet anyagi attribútumainak elvonását a választási rendszer fentartása mellett. 1867 óta ezen utóbbi irányban haladt törvényhozásunk. A t. előadó úr nagyon helyesen és tapintatosan emelte ki, hogy az 1869 : IV. tcz. elvette az igazságszolgáltatást, az 1870 : XVII. tcz. által a kandidáló bizottságok létesíttettek, az 1876: XXVIII. tez. a tanfelügyelőket szorosabb correlatioba hozta az iskolákkal, az 1877: XIV. tcz. a mérnököket államosította, az 1879: XXXI. tcz. az erdőket helyezte állami felügyelet alá, az 1881: III. tcz. a csendőrséget hozta be, az 1883 : I. tcz. a qualificatiot, az 1886: VI. tcz. behozta i a megyéknek legutóbbi nyomorék alakját s ehhez hozzájárult már akkor, mikor a kinevezési rendszer proclamáltatott a kormány által, mint programra, az 1890 : I. tez., a mely az utakra nézve illusoriussá tette a törvényhatóságok befolyását. Elvette tehát a törvényhozás suecessive az anyagi jogot, fentartván a közegnek választását. Most előáll a törvényjavaslat s azt mondja: elveszem ezt is. Itt van a dolognak forduló pontja, a melyben szerintem nagy igazságtalanság rejlik, mert ha egyszer megindulunk a kinevezési rendszer mellett, akkor a minimum az anyagi jogoknak viszszaállítása. (Úgy van! a szélsőbalon.) Es itt — szerintem — nincs igazuk a javaslat védelmezőinek, a kik azt mondják, hogy a javaslat a mostani megyei jogokhoz képest tágítást tartalmaz. Nincs igazuk azért, mert az összehasonlításnál nem a mostani anyagi jog az irányadó, hanem vissza kell menni azon jogokra, melyek az önkormányzattól 1867 óta successive el vonattak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen, t. ház, én a magam részéről a választási rendszernek barátja vagyok és ennek szempontjából sem fogadom el a törvényjavaslatot; de én a kinevezési rendszert a mi speciális körülményeink között igenis lehetőnek tartom az anyagi, az egész önkormányzati jogoknak teljes biztosítása és visszaállítása mellett mindazon jogoknak, amelyek 1867 óta a megyétől succesive elvétettek, azért, mert a választott tisztviselők azok végrehajtására állami érdekből veszélyesek lettek volna. Nem tartom igazságosnak, hogy akkor, midőn az önkormányzatnak minden attribútumai elvétettek, csak akkor, a mikor már — hogy úgy mondjam — veszett hírét költötték a megyéknek : akkor megadják 32*
