Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-506

506. OTszágos ülés 1891. június 16-án, kedden. 245 képviselő úr minapi beszédében, a modern parlamentarismusnak postulatumairól beszélt, citált egy híres angol író, Blackstone művéből. T. képviselőtársam bizonyosan jobban tudja, mint én, hogy Blackstone mikor élt. Blackstone született 1723. és meghalt 1780-ban tehát épen két évvel korábban, mint a mely évben a modern parla menta rismusnak mai alakzata kifejlődött. Tehát Blackstonet citálni a modern parlamentarisnmsról annyi, mintha például a magyar irodalom jelenlegi viszonyait akarná megismertetni és Bod Péter »Magyar Athénásá«-ból citálná, vagy például . . . Helfy Ignácz: Könyvét újonnan átdolgozták ! Fenyvessy Ferencz: Átdolgozták, de ezt már nem Blackstone írta. Ez annyi, mintha falamely angol parlamenti tag Magyarország jelenlegi közjogi állásáról akarna értekezni és Kászonyi János uramnak »Eövid igazgatása a nagyságos Magyarország és kapcsolt részeinek« czímíí könyvének gyulafehérvári vagy lőcsei kiadását citálná. Ugron Gábor t. képviselő úr még máskép is tévedett akkor, a mikor azt állította, szintén Angliára hivatkozva, hogy »ott, a hol helyes parlamenti berendezés van s a hol az állam hatalmát nem akarják pártérdekben felhasználni : ott a kormány fejét nem teszik pártvezérré*. Hivatkozott Angliára és Deák Ferencz példájára. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy Deák Ferenczet, mint példát, ez esefben^f elhozni nem lehet; mert hiszen ő kivétel volt. Hiszen hívatkozhatnám Deák Ferencz valamennyi életírójára, Laveleyre és több angol tudósra, a kik azt mondják: nincs Deák Ferencz politikai szerepléséhez fogható az összes modern parlamentekben ; hívatkozhatnám arra, hogy egy író Deák Ferencz szerepét egészen Perikieséhez hasonlította, a ki bár nem volt tagja az athénei kormánynak, mégis mint egyszerű állampolgár döntő befolyást gyakorolt az államügyek intézésére. Deák Ferencz példája tehát — szerinteni — szerencsétlenül volt idézve. De nem egészen szerencsés a képviselő úrnak Angliára való hivatkozása sem. Engedje meg Ugron Gábor t. képviselő úr, de én úgy tudom — ha nem jól tudom, bizonyára meg fog czáfolni, ha ugyanis érdemesnek tart rá — hogy összezavarja az angol alsóház vezérét a pártvezérrel és kormányéinökkel. Az igaz, hogy az alsóház vezére és a kormánypárt vezére nem mindig egy és ugyanaz; mert Angolországban az alsóház vezére az úgynevezett »leader of the house of co:Timons«, mint Disraeli mondta, az alsóház tanácskozásainak, kiváltságainak legelső harczosa és a parlament becsületének bizalmi őre, de pártfunctiot az angol ab-'óház vezére nem végez és nem is szokott végezni. Jelenleg Smith az angol alsóház vezére és Salisbury a kormányelnök és pártvezér; lord Derby alatt Disraeli volt, Wellington alatt Peel. De hát épen ellenkezőleg áll, a mit U<rron Gábor ur felhozott, hogy igenis a kormány elnöke mindig pártvezér is; de nem egyúttal az angol alsóház vezére is. T. ház! Én merek hivatkozni Ugron Gábor képviselő úrra magára s felkérem őt, mondjon egyetlen egy esetet, a midőn az angol kormány elnöke nem volt egyszersmind pártvezér is — kivévén a coalitionalis ministeriumhan Aberdeent a ki úgy tudom a krimi háború után 2 évig volt a kormányon. Nálunk is a kormányelnök igen helyesen a pártnak is vezére. A ki a kormány élén van, azt el kell ismerni a kormány és a kormánypárt vezérének. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azok, a kik az államosítás hívei vagyunk s ily értelemben akarom magamat azok közé soroltatni, az elvet magát s a rendszert magát tartják helyesnek, jónak, szükségesnek a hazába behozni. Ezen okból nem lehet rám nézve irányadó az a felfogás, a melyet e napokban Polónyi Géza t. képviselő úr az ő határozati javaslatában jelzett. A t. képviselő xír azt akarja, hogy a kormány — gondolom a belügyminister úr — utasítva legyen, hogy mutassa ki, vájjon a lefolyt két időszakon keresztül a választási rend szer alatt a régebben megválasztott tisztviselők újabban is megválasztattak-e ? Ez, t. ház, szerintem egészen felesleges. Mert, hogy a választási rendszer bizonyos időszakon át jó-e vagy rossz-e: abból a múltból a jövőre következtetést vonni nem lehet; ha jó volt a múltban, lehet a jövőben rossz. De épen az, t. ház, ha kisül, hogy a választási rendszer alatt Magyarországon maguk a választók ugyanazon tisztviselőket választották meg, a kiket előbb: ez ismét csak a választási rendszer ellen bizonyíthatna. (Halljuk! Halljuk !) Ugyanis, t. ház, folyton folyvást hallottuk a vádat, hogy a mai közigazgatás rossz, pedig ezt a választott tisztviselők csinálják. E parlament akárhányszor volt tanúja a panaszoknak, a vádaknak a választott tisztviselők ellen. Ha e vádak, e panaszok daczára a választók megint csak ugyanazokat választották meg: akkor Ők maguk ítélték el legjobban magát a rendszert. (Helyeslés és tetszés jobb felöl. Mozgás a szélső haloldalon.) De, t. ház, elítélte a választási rendszert igenis a nemzet többsége, elítélték maguk a választott tisztviselők is. S ezt nem szabad kicsinyelni, t. ház. Mert azt fogni rá a választott tisztviselőkre, hogy ők még ennél a kér-