Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

SOS. országos ülés 1891. Jnnins 15-én, hétfőn. 233 tárgyalással útját állják a nemzet munkájának. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) És mi következik ebből? Önöknek a túlsó oldalon van egy hatalmas számfejtője, a ki még azt is ki birta számítani, hogy hány évig fog tartani ezen törvényjavaslat tárgyalása, ha önök úgy akarják. Majd ha lezajlik ez a hosszú tárgyalás s ha azt látják, hogy az ob&tructio ellenére is törvénynyé lesz ez a javaslat, a melyet mi törvénynyé akarunk tenni: akkor számíttassák ki az önök számfejtőjével, hogy mennyibe került az obstructio a nemzetnek. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Mozgás, zaj a szélső baloldalon.) Pedig hát igen szépen mondotta Csatár t. képviselő úr, hogy ez az összeg a szegény adózó népnek véres verejtékével összegyűjtött filléreiből áll. (Derültség.) S mi lesz az az összeg ? Nem lesz más, mint azon költségeknek fedezésére önök által pártczélokra elfogadott pénz. (Tetszés jobbfelől. Mozgás, zaj a szélső baloldalon.) T. ház! Ha tekintem azon álláspontot, melyet a t. képviselő urak ott a túlsó oldalon elfoglalnak, abban én bizonyos különös, hogy úgy mondjam, logikai rendszert látok. A túlsó oldal tisztelt vulkánja, Ugron Gábor t. képviselő úr legközelebbi kitörése alkalmával (Derültség jobbfelől.) az ő magas erkölespolitikai csúcsáról a következő lavinát öntötte az erkölcstelen nemzet fejére: »Bűn, fertőzet, gonoszság, undor az, a mit a közigazgatás maga körül szőtt, mert megrontotta a társadalmat, az emberek kebeléből kiirtotta a törvény tiszteletet s oda vitte a dolgot, hogy ma előnyösebbnek tartják azt, hogy a, főispán protectioját megnyerjék, mint azt, hogy az ország valamennyi törvénye a hátuk mögött 1 egyen.« (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Azért, mert igaz!) Nos, t. ház, ha ez így áll, ha hinnünk kell a tisztelt képviselő úrnak, akkor ez a mai közigazgatás valóságos rákfenéje a nemzet testének, a melyet mielőbb irgalom nélkül, pártokat nem tekintve, közös erővel kell abból kimetszeni. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl.) Mert én azt nem hiszem, hogy Ugron t. képviselő úr arra számított volna, hogy a nemzet rövid idő alatt ő reá fogja bízni a közigazgatás reformját. (Derültség jobbfelöl.) Megeshetik, de hát » história testis temporum< és ez azt bizonyítja, hogy évek sora óta, a választások hosszú során keresztül önök kisebbségben lévén, egyhamar nem fognak többségre jutni és így önök nem fogják reformálni e rettenetes közigazgatási állapotokat. Mi reánk pedig önök nem bízzák ezt, a mi természetes; de annak, hogy mi segítsünk ezeken — mert csakugyan mi is látunk itt bajokat és oly hiányokat, a melyeket ki kell pótolni — ennek útját akarják állni. Ergo, minthogy ez a közigazgatás oly rettenetes, azt méltóztatik monKÉPVH. NAPLÓ 1887— 91 XXIV. KÖTET. dani, hogy maradjunk meg a mai rendszernél. (Igaz! Igaz! Tetszés jobhfelöl. Élénk ellenmondások a szélsőbalon.) Nos hát, ha bebizonyítja nekem a t. képviselő úr azt, hogy — mondjuk öt év alatt — képes az a párt saját nézetei szerint reformálni a közigazgatást, akkor én visszavonom állításomat. De mindaddig, mítí a megyei állapotokból, a pártviszonyokból és az önök múlt politikai szerepléséből azt látom, hogy önök csakugyan nem fognak odáig eljutni, hogy ezt a rettenetes rákfenét kitépjék a nemzet testéből, én nem tulajdoníthatok önöknek más törekvést, mint azt, hogy tehát maradjon meg minden úgy, a mint most van. (Igaz! Igaz! jobbfelől. Ellenmondások a szélsőbalon.) B. Kaas Ivor.* Szabad választás! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Titkos szavazás!) Meszlónyi Lajos: Nagyon gyöngén csíp ! (Derültség a szélsőbalon.) Szunyogh Szabolcs: Engem, t. ház, az ily logika meg nem győz. Már ilyen dobbal csakugyan nem lehet verebet fogni. (Derültség jobb felől.) Megengedjen nekem Beöthy Ákos t. képviselő úr — nagyon sajnálom, hogy nincs itt — semmi esetre sem akarom agyontaposni ez iránt nyugodt lehet, sőt csak igen szerényen bátori kódom érinteni azon álláspontot, melyet ő e törvényjavaslat tárgyalásánál elfoglalt. Hiszen azt tudjuk, hogy Beöthy Ákos t. képviselő úrnak politikai pártvezére, gr. Apponyi Albert t. képviselő urat évek hosszú sora óta követi ő benne találta fel azt az embert, a kit hívatottnak tart arra, hogy átvegye egykoron Magyarország vezérszerepét. (Felkiáltások bal felöl: Nem egykoron, hanem most!) Hát, t. képviselőház, minden tartózkodás nélkül kijelentem, — Honny sóit, qui maly pense — én gr. Apponyi Albert t. képviselő urat épen úgy, mint Beöthy Ákos képviselő úr, a nemzet büszkeségének tarf tom; de ha már követi azon zászlót, követi évek hosszú során át és talán épen legmelegebben azért, mert arra a zászlóra fel van írva a közigazgatás államosítása is és miután követte, mivel tudja azt, hogy az ő pártvezére, gr. Apponyi Albert talán bizonyos hazafias önmegtagadás árán is szükségesnek tartja, hogy a törvényjavaslat, a mely az ő eszméjét is megközelíti, életet nyerjen, mivei ő is rendíthetlen híve a közigazgatás államosításának : ergo nem fogadja el a törvényjavaslatot. A t. képviselő úr beszédében igaz, hogy másképen alakúi a verbum régens, mert ő oda, a hová én a »mivel« szócskát tettem, ő a »daczára« szót illesztette be. De segített magán máskülönben is. Keresett magának egy biztos egérutat és azt mondta; mivel nem bízik a jelenlegi kormányban. Ez, 80