Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

m orszrtgos ülés 1891. jnníns Í5-én, hétfőn. t. képviselőház, körülbelül olyan, mint a mikor egy író elszánja magát arra, hogy no most írok egy rémdrámát vagy tragédiát. Hozzáfog jellemeinek alakításához és csak mikor már készen vannak, csak akkor veszi észre, hogy feltett szándéka az inspiratiojával határozottan hadilábon áll; oly jellemeket festett, melyekből a lélektani szabályok megtartása mellett vérontást következtetni lehetetlen. Beleszeret alakításaiba, azokon változtatni nem akar és ha a végén mégis szomorújátékot akar belőle csinálni, költ egy levelet és azt a levelet oda dobja szereplői közé, úgy, hogy a levél hibás czímzés folytán más kezébe jut, mint a hová irányozva van. Ebből előáll a félreértés és azok a jó emberek a közönség szeme láttára leöldősik egymást. (Derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Valóságos »Sötét Titok « !) Őszinte bámulója vagyok Beöthy Ákos t. képviselő úr parlamenti fényes tehetségeinek és azon nagy tudás-halmaznak, a melynek gyűjtésére — lemondva az élet ártatlan és nem ártatlan örömeiről — egész életét rászánta, (Derültség.) de ha ennek csak ennyi hasznát lehet venni: akkor, megvallom, az egész kiiicshalmazt nem irigylem. Azt mondják, t. ház, hogy e törvényjavaslat jograblás. Tekintsük úgy e jograblást, a hogy ez az életben előfordul. Azt hiszem, hogy rablás a szenvedő oldalról bizonyos veszteséggel jár, úgy, hogy a kit megrabolnak akár erkölcsileg, akár anyagilag, éreznie kell, hogy valamit vesztett és azt sajnálnia kell. Menjünk az életre és kérdezzük meg azon polgárokat, a kik a bizottsági tagokat eddig választották és ezután is*választják : vájjon érzik-e, hogy ezután nem azon bizottsági tagok választják a tisztviselőket, kiket ők választottak? (Tetszés jobb frtol.) Azt hiszem — merek az életre hivatkozni — hogy a polgárok azt meg nem érzik, észre nem veszik. (Úgy van! jobb felöl.) Sokkal jobban örülnek, hogy jó közigazgatás lesz. (Úgy van! jobb felől.) Ha pedig azokat kérdezik, a kik tényleg rendelkeztek a választási joggal — de ezeket nem is kérdezik — naponta, jő a felelet, azt országszerte az intelligentia a törvényjavaslat mellett nyilatkozik, (Úgy van! jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Azt mondják, t. ház, hogy ez a törvényjavaslat megtámadja a szabadságot azért, mert a kormánynak túlságos hatalmat ad kezébe. Azt kérdezem : miféle kormánynak adja azt a hatalmat? Nem annak, a melyet a nemzet alkotmányosan választva oda helyezett arra a magas polezra, hogy annak ügyeit hazafias belátása, legjobb meggyőződése szerint intézze? Felkiáltásoka szélső baloldalon- Nem a nemzet választotta!) Önöknek kedvük telik minden alkalommal azt hangoztatni, hogy ez játék a nemzet többsége az önök háta mögött van; most is azt hangoztatják; és ime az élet czáfolja meg, a megyék intelligentiája minden megyében vagy legalább legnagyobb részében önök ellen van. (Helyeslés jobb felől.) E tény mindazc, amit Önök állítanak, hogy az önök háta megett van az ország többsége, lerontja. (Zaj, mozgás a szélső baloldalon. Mozgás jobb felől.) Hát, t. ház, azt mondják, hogy jöhet egy nemzetellenes kormány. (Nagy zaj és közbeszólások a szélső baloldalon.) Engedjenek meg, t. ház, hogy az engem különösen mint kezdő szónokot zavaró élénk közbekiáltások és beszélgetések következtében egy interpellatiot intézzek pártjuk t. elnökéhez, Irányi Dániel t. képviselő úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Azt kérdem: van-e tudomása arról, hogy az ilynemű zajongások, a melyeknek czélja az, hogy a nem tetsző, de őket közelebbről érintő érveket lezajongják, korlátozzák a parlamenti szabadságot? (Helyeslés a jobboldalon.) Azt kérdem, hogy az ellenzék, a mely az ellenvéleményű szónokot kihallgatni nem akarják . . . (Felkiáltások a szélsőbalon. Dehogy nem hallgatjuk!) ha nem fogadják el erre az alkalomra, fogadják el a múltra nézve, volt rá alkalom elég, összeegyeztethetőnek tartja-e a parlamenti tisztességgel, vagy nem? (Nagy zaj, nyugtalanság és felkiáltások a szélsőbalon. Micsoda ?) És ha nem, akkor arra kérem, hogy a párt körében, ne csak mint a pártnak, de mint az erkölcsnemesítő egyletnek is elnöke legyen szíves oda működni, hogy ez a nyavalyája a parlamenti tárgyalásoknak — bocsánatot kérek az inparlamentaris szóért — orvosolva legyen, {Zaj a szélső baloldalon.) Meszlényi Lajos: Ez már nem szúnyog, hanem dongó! Szunyogh Szabolcs: T. ház! Azt mondják, hogy jöhet egy nemzetellenes kormány. Szeretném, ha ezt inegiut tárgyilagosan — hogy úgy mondjam — az életben megfejtenék a t. képviselő urak, hogy hogyan ? Mert azt csak nem képzelik, hogy menydörgés és villámlás közt egyszerre csak megjelenik a házban a régi kamarilla szelleme és annyi lángra oszolva, a hány bársonyszék van ebben a teremben, ott lobogjon kettős lángokban a ministerek feje felett (Tetszés és derültség a jobboldalon.) a kormány pedig, melyet a magyar nemzet azért küldött ide, hogy őt helyesen és bölcsen vezesse, egyszerre átváltozik hazaárúlóvá és ezt a lángot azután annyi részre osztja, a hány főispán, alispán, szolgabíró van az országban (Derültség jobb felől.) elküldi reájuk és hazaárulóvá avatja őket. Én ilyenformán képzelem csak azt, hogy jöhet egy nemzetellenes kormány, mert igenis jöhetnek catastrophák, jöhet túlerő, a mely a