Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

23Q 505. orsülígos ülés 1891. junins 15-én, hétfőn. Erre nézve valóságos élénk tapasztalatunk van. (Halljuk ! Halljuk !) Nemcsak ily kegyelmes ígéretképen jelentésbe foglalva, hanem törvényben volt elrendelve, í874-ben, hogy törvényjavaslat nyújtandó be a curia bíráskodásáról. A javaslatot elő is terjesztették. Abban a javaslatban semmi egyéb nem volt, mint az, hogy a panasz a választás elleni kérelemnek formái kellékei fölött a bírálóbizottságok ítélnek és ha azt találják, hogy az rendben van, akkor teszik át a euriához elbírálás végett. De hát ezt megelőzte az a tapasztalat, hogy minden választás elleni kérvény felett formai kérdés miatt ütötték el a port. Az igazságügyi bizottság, melynek elnöke akkor nem Körösi Sándor t. képviselőtársam volt: úgy találta, hogy nem jól volt a javaslat szerkesztve s három hónapi szorgalmas munka után csinált egy másik javaslatot, melyből ezt kiküszöbölte, úgy, hogy valóban a bírói bíráskodásra lett bízva minden választás tisztasága és szabadsága. Es mi történt ? Mikor a javaslatot benyújtották, felállott az önök soraiból Éles Henrik képviselő úr, a ki tán most is pártolja e javaslatot s azt indítványozta, hogy a javaslat vétessék le napi rendből s nagy csudájára a parlamentnek a ministerium tagjai közül csak Pauler szavazott a bizottsági javaslat mellett, a többi mind a levétel mellett. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi biztosítékunk van tehát az iránt, hogy nem afféle játékot fognak-e tízni a parlament legfontosabb dolgaival? Ilyenekben bízni én nem tudok, irigylem azok illusioit, a kik még képesek rá súlyt fektetni. A másik nagy vívmány, a mint rá hivatkoztak, a törvényjavaslat 13. §-ában van. Felhozatott a felállított mérlegben, hogy a kinevezett tisztviselő állásától csakis bírói ítélet alapján vagy fegyelmi úton mozdítható el; hogy a hivatalvesztés fegyelmi úton csakis a ministertanács határozata által mondható ki. Ebben a vívmányban, t. ház, nagyon is furcsa, hogy azon fegyelmi eljárásból és azon elvből, a melyek biztosítékképen vannak felhozva, absolute nem látunk semmit, mert épen ebben a törvényjavaslatban mondatik ki, hogy addig, míg az új fegyelmi eljárás nem alkottatik, a jelenlegi van érvényben. Már pedig a jelenlegi fegyelmi eljárás micsoda? Nem egyéb, mint a hogy előbb mondám, vizsgálóbírói vádló egy személyben, legfelsőbb bíró pedig a belügyminister. No hát, t. ház, ha az az » addig « Isten tudja, meddig tart, akkor sokáig lesz még a belügyminister bíró és még az áthelyezési jog is az ő részén lévén, nem tudom, nem fog-e, ha egyik módon nem boldogul, a másik módon boldogulni a tisztviselővel és azzal szemben, a ki nem paríroz neki a választásoknál eléggé, nem veszi-e majd áthelyezési jogát igénybe? De van még ennél nagyobb vívmány, a minek különös súlyt kell adnom, hogy a közigazgatási tisztviselő állása is épen olyan biztosítékokkal lesz körülvéve a politikai visszaélések ellen, mint a bíróké. Épen úgy neki sem lesz szabad politikai pártgyűlésen részt venni stb. stb., és még hozzá az is, hogy nem szabad neki a maga kerületében képviselőjelöltül sem fellépni. Ugyan micsoda biztosíték van ebben, a mikor csak kölcsönösen át kell helyezni két tisztviselőt, hogy mindegyik a másik javára szabadon korteskedhessek és a mikor ez az áthelyezési jog épen a t. kormány kezében van. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azután az a politikai jogok ellen való vetés elleni körűlsánczolás — mint mondják - - szintén nagyon különös. Mert az van mondva abban, hogy így semmi ok nem lehet, attól félni, hogy nemcsak a büntető törvények, hanem más szabályok is vissza nem tartják a politikai tisztviselőt a visszaélésektől, hanem még a helyzet sokkal jobb is lesz. De, t. ház, sokszor kijelentettem már, hogy a közigazgatási tisztviselő egészen más helyzetben van, mint a bíró. Abban a helyzetben soha sem is lehet — s ezt méltányolja e törvényjavaslat — mert tesz mellé egy nagy vívmányt. Azt, hogy e tilalom nem érinti a tisztviselők azon eljárását, midőn hivatalos állá sukból kifolyólag a rend feutartása érdekében járnak el. Nos hát, t. ház, tessék azt nekem megmondani, hogy mikor akadt egy tisztviselő, a ki azt mondta volna, hogy ő tisztán csak az igazságtalanság kedvéért, tisztán csak korteskedésből nyomta el a választók jogát, vagy élt vissza a választási szabadsággal. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélsőbalon.) Nem, t. ház, mind a rend nevében cselekedtek. Hát mikor nem a rend nevében nyomták el a szabadságot? x\ztán csak rá kell fogni egy csomó választóra, hogy izgága, hygy a rendet zavarja és egy kinevezett szolgabíró majd beülteti őket a választás napján a kótérbe, azután pedig arra hivatkozik, hogy az a tilalom rá nem terjed ki, mert ő csak a rend nevében fosztotta meg azt a csomó választót választói joguk gyakorlatától, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyenek azok a biztosítékok, a melyeket önök vívmányoknak neveznek. Azt mondják még, hogy ebben önkormányzat van és pedig nagyobb és jobb, a minő az eddigi. Pedig azoknál, a kik ezt mondják, sokkal őszintébb még a közigazgatási bizottság is,