Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

o05. orsíägos Ölés 1891. jimiiis Í5-én, hétfőn. 231 mert eltörölte a törvényjavaslat czíméből az »önkormányzat« szót, a mi csakugyan nem egyéb — a mint már beszédem elején mondtam — mindazon hiányok és hézagok elpilástolására néhány fügefalevél, a melylyel takaródzik, hogy a »beamtenthum« és a centralisatio valóban ijesztő alakját leplezze. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ezen önkormányzati jogokra nézve már Szadovszky József t. képviselőtársam is felhozott egy néhány mutatványt, én annak más oldalát fogom bemutatni. (Halljuk! Halljuk! a szélső­balon.) Azt mondják, hogy mit beszélünk mi, hi­szen a vármegye azon régi joga továbbra is fentartatik, hogy törvénytelen adók vagy meg nem szavazott ujonczok kiállításának követelése esetében tiltakozhassék. Arról már volt szó, t. ház, hogy hiszen nem a megyei közönséghez mennek ezek a rendeletek, hanem maguk a tisztviselőhöz. Ámde az 1791-iki törvény nem tiltakozási jogot adott a vármegyédnek. iVlit ér ez a tilta­kozás, ha már kiállították az ujonczokat s a törvénytelenül kivetett adót már beszedték s akkor értesítik a tisztviselőt? (ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Arra, hogy valósággal jog legyen s hogy fentartásáról lehessen szó, szükséges annak az alapnak a megőrzése, melyet én egész beszédem folyamán már fejtegettem, tudniillik, hogy a tisztviselőkkel maga a törvényhatóság, maga a nemzet rendelkezhessék s hogy megbüntethetők legyenek azok, a kik törvénytelenségeket kö­vetnek el; (Elénk helyeslés a szélső bal felől.) mert ha meg kell büntetni a törvényszegőt máshol, miért kell megengedni azt, hogy büntetlen ma­radjon, ha az a törvényszegő közigazgatási tisztviselő'? (Élénk helyeslés szélső bal felől.) De azt mondják, hogy erre nézve is van még egy garantia, mert íme ki van mondva, hogy ha a kinevezett tisztviselő törvényszegést követne el, a felsőbb parancs nem mentené őt fel a felelősség alól. De kérdem, vájjon hol van az a felelősség? Ki vonja őt felelősségre? Nemcsak most, mikor még halvány körvonalait sem látjuk annak, hogy milyen lesz a fegyelmi eljárás, mely szerint a felelősség jövőben érvé­nyesíttetni fog, hanem ha már lesz is új fe­gyelmi törvény. Hisz mindig, minden körülmények közt módja lesz a kormánynak arra, hogy azt a buzgó hívét, ki törvényellenesen is megtette a mit parancsoltak, előmozdítsa, neki előmenetelt adjon, ha máskép nem lehet, áthelyezés útján. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez a fele­lősség nem felelősség. Ez szerintem semmi egyéb, mint törvényben adott felhatalmazás a törvénynek megszegésére. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Olyan törvényjavaslatot, mely ily alapok­ból indul ki s melynek egyedüli biztosítékait a jog, a szabadság, a jó és az egyéni s társa­dalmi fejlődésnek megfelelő közigazgatás léte­sítése végett csupán a távol levegő ködében borongó ígéretek képezik, nem tudnék elfogadni akkor sem, ha a kinevezési rendszer híve vol­nék, (Helyeslés a szélsőbalon.) akkor is vissza kellene utasítanom s elleneznem; mert akkor sem, hogyha egy más rendszerre térnék át, akkor sem követelhetni semmi, hogy Magyar­ország szabadságát minden veszélyek ellen jövőre ne biztosítsam. (Élénk helyeslés és tet­szés a szélsőbal felől.) E törvényjavaslat meggyőződésem szerint nem reform, hanem ftisztán csak reactio, (Ugy vanl Ugy vanl a szélső baloldalon.) ez nem jj köz­igazgazgatás, hanem azon hamis mértékek tömege, melyekre a t. államtitkár úr czélzott. Iíy köz­igazgatást soha semmiféle körülmények között el nem fogadok, mert én egy ily gépszerűen rángatott hivatalnok seregből álló közigazgatást nem tartok jónak. Én valóban jó, valóban a magyar szabadság és alkotmány jövő fejlődését is biztosító közigazgatást akarok és azt kívánom, hogy a törvényhatóságok olyanok legyenek, hogy tovább is termőtalaját és ápolóit képezzék oly férfiaknak, a kik nemcsak akkor süketek, mikor a nép követeléseiről van szó, hanem a hatalom­nak is oda mondják, hogy: Nec vultus instantis tyranni! Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom Ugron Gábor t. képviselőtár­sam határozott javaslatát. (Élénk helyeslés és tetszés­nyilvánítások a szélsőbalon^ Dárdai Sándor jegyző: Szúnyog SzaboW! Szunyogh Szabolcs: T. ház! (Halljuk! Hulljuk !) Én is azon kijelentéssel kívánom rövid felszólalásomat megkezdeni, remélem, hogy álta­lános megnyugtatásul fog szolgálni, hogy csak nagyon rövid időre kívánom igénybe venni a t. ház szíves és elnéző figyelmét. (Halljukl Halljuk!) Azok közé tartozom én is, kik azon nézet­ben vannak, hogy Magyarország törvényhozása előtt alkotmányos életünk helyreállítása óta nem volt fontosabb elhatározás, mint ép a szőnyegen fekvő törvényjavaslat. Fontosságot tulajdonítok e törvényjavaslatnak különösen három szempont­ból. Ezek elseje az, mert úgy vagyok meg­győződve, hogy ha ezen törvényjavaslat törvény­nyé lesz, biztosítani fogja azt, a mit már régen várva várnak Magyarország adózó polgárai, mint ellen­értékét azon áldozatoknak, melyeket az ország­javára, a haza oltárára nehezebb időkben hoztak. Ez az egyik szempont, a melyből én a törvény­javaslatot fontosnak tartom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom