Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

228 505. országos ülés 1891, június 16-én, hétfőn. mint!

1 a a tisztviselő a hatalomnak csak eszköze, mert épen a parlamentáris rendszer mellett fordul elő akárhányszor s ezt, sajnos, mi is látjuk, hogy elfajul a párturalom párfmindenhatóságra és akkor a tisztviselő szemein egyéb nem lesz, mint a pártérdele éknek, tehát a legönzőbb érdekeknek vak szolgája. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Azt az ellenvetést is tették a választási rendszer ellen, bogy nem nyújt módot arra, hogy a közigazgatás szakképzett elemekre tegyen szert. Erre már sokan megfeleltek, de nékem is van rá néhány észrevételem. (Halljuk! Halljuk!) Kérdem, hogy az áthelyezési jog mellett biztosabb és jobb helyzete lesz-e a tisztviselőnek, vagy szándékozik önök köztíl valaki az áthelyezési jogról, az adtninistratioról lemondadi és kimondani, hogy a tisztviselő csak saját akaratával helyezhető át ? Ha pedig ezt nem akarják, az áthelyezési jog sokkal veszedelme sebb. Damocles-kardként függ a tisztviselő felett, mint bármely választási esély, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ez utóbbi csak három vagy hat évenkint egyszer fenyegeti a tisztviselőt, míg az áthelyezési jog mellett napról-napra, évről-évre folytonosan ki van téve annak, hogy családjával együtt az ország egyik széléről ellökik az ország másik szélére. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A szakképzettség tekintetében a t. államtitkár úr egy más érvet is hozott fel, a mely felett — bocsásson meg — valóban csodálkozom, Azt mondja ugyanis az államtitkár úr, hogy lehetetlen a választási rendszer mellett elég szakképzett erőre szert tenni, hiszen látják, hogy mi következik ebből: nem tanúi a fiatalság, vagy ha tanúi is, azért tanúi, hogy a diplomát elnyerje. Szomorú, de mint újabb időben szokás mondani, nagyban és egészben én is kénytelen vagyok e dologban az államtitkár urnak igazat adni. De kérdem, hogyan hozhatja ezt összefüggésbe a választási rendszerrel, hiszen c szomorú tünetnek ahhoz absolute semmi köze sincs. Ha, jó fizetést adnak a tisztviselőnek; ha tisztességesen bánnak bele; ha nem bírságolják meg azért, mert egyik-másik kormánypárti képviselő megválasztása érdekében nem működött elég tevékenyen: akkor fog elég szakképzett egyén találkozni. Próbálták volna meg a jó fizetéssel eddig; [most majdnem két millió van szánva arra, hogy a nagyon boldogító centrálisaié Beamtenthum javára a jó fizetések meglegyenek; de eddig — csak Bujanovics Sándor t. képviselőtársamra kell hivatkoznom — hogyan látták el anyagi eszközökkel a megyét? Hiszen ha egy napidíjasra volt szükség, annyi irkafirka után sem értek megfelelő eredményt. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig tisztességesen dotált tisztviselőkre ép úgy szüksége van a választási, mint a kinevezési rendszernek. (Élénk helyeslés

f a szélső baloldalon.) Perczel Miklós: És elegendő tisztviselőre! Győry Elek: Nem akarok mindenre kiterjeszkedni, a mi itt felhozatott; a közbeszólásra megjegyzem, hogy elégséges számú tisztviselőre ép úgy szükség van az egyik, mint a másik rendszernél. A t. belügyi államtitkár úr által említett sajnos tüneménynek, igaz, egyik oka a mostani törvényhatósági rendszerben, t. i. a candidationalis jogban is rejlik, mely a mostani főispánnak kezében van. Ha azt látja a fiatal ember, hogy szakképzettség nélkül is lehet valaki főispán, könnyen arra a gondolatra jut, hogy miért tanuljon ő, hogy azután legfeljebb szolgabíró vagy alispán lehessen belőle ? Főispán nem, mert arra a szakképzetlenség a qualificatio. Ez az egyik. A másik mélyreható ok az, hogy bizony a társadalomban sajnos, a párturalomnak egyoldalúsága, a parlamenti váltógazdaságnak teljes kizárása, a 48-adiki democraticus és szabadelvű szellemet kiölő reactio folytán oda jutottunk, hogy ma már polgárt polgártársától nem az különbözteti meg, hogy tud-e, tanúlt-e, szorgalmas és művelt-e; hanem az, hogy milyen a szűletése^ hány lova van és mi a czíme. (Úgy van! baloldalon.) Ez az ok az a szellem, a mely mindig mosolygott és gyönyörűséget talált abban, ha lenézheti azt, a ki tanúit ember, a ki csak munkájából és szorgalmából él. (Úgy van! a szélső bedoldalon.) Mert Magyarországon még sokkal többre becsülik azt, a ki tétlenül él vagyonából, mint a ki vesződséggel és fáradsággal keresi kenyerét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ke csodálkozzék tehát azon a t. államtitkár úr, ha azt gondolja a fiatal ember, bogy sokkal többet ér egy hatalmas kormánypárti képviselő-protector s családi összeköttetés, sógorság és komaság, mint a tanúitság és ne állítsa oda bűnbaknak a választási rendszert azért, hogy a fiatalság nem tanúi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sokszor felhozták a sógorságot, komaságot e házban. Élénk illustratioja ez annak, hogy milyen democraticus és liberális áramlatok vannak Magyarországon. E sógorság és komaság befolyása igenis megvan ; de azt nem a kinevezési rendszer fogja kiirtani, hanem az, hogyha valósággal érvényesül a nép akarata a választásoknál. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kik behozták a törvényhatósági rendszerbe a virilismust ezt a monstrumot: a jelenlegi közigazgatási bizottságot, a kik oly fegyelmi eljárást tartottak jónak, a melyben a vádló, vizsgálóbíró és ítélőbíró egy személyben lehet, a legfőbb bíró pedig a belügyminister, azok ne beszéljenek a sógorság és komaság be folyásáról, mert azt, a mit itt a törvényjavaslat