Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

506. országos ülés 1891. jnnins IS én, hétfőn. 229 által akarnak nagyobb mértékben bevinni, bevitték már a törvényhatóságokba. (Úgy van 1 a szélső haloldalon) A candidationalis eljárás útján érvényesül a sógorsági és komasági befolyás, melyet a választási rendszerrel akarnak összefüggésbe hozni, de^ a mely nem okvetetlen járuléka nem szükségképen összefüggő része annak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De még ha így volna is, mi fog ebből származni? Kevésbbé veszedelmes az a sógorság és koruaság, a melynek befolyása csak egy megyére terjed, mint az a sógorság és komaság, mely állását hitbizományokkal biztosította, melynek keze nemcsak egy megyére, hanem az egész országra kiterjed; mert minél rosszabb a kormány, annál inkább van szüksége ezek támogatására. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A jó kormánynak erre nincs szüksége, mert gyökere a népben van, hanem ki a szabadság ellen működik, ki a polgári jogokat nyirbálja; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) a ki az országot mindig szorosabb kapcsolatba akarja hozni az idegen függéssel : az olyan kormány az ily befolyásokra igenis reá szorul. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ezektől a befolyásoktól akarom én inkább megmenteni a magyar közigazgatást és a társadalmi életet, mint azoktól a sógoroktól és komáktól, kik ha nem lesz meg az a szellem, a mely most a nem tanulást előmozdítja, be fogják látni, hogy nekik művelőd' niök és tanúlniok kell; hogy tiszteljék a munkát és a tudományt: ép iigy mint az a 48-iki középnemesség belátta, hogy ezt kell neki programmúl, irányadóul kitűzni. Furcsának tartom ugyan, de én is kénytelen vagyok hivatkozni arra, hogy én is ahhoz az osztályhoz tartozom, a melyről itt többen tettek már említést, mert nem oszthatom azt a felfogást, mintha a democraticus és liberális szabadságnak tisztán csak azok lehetnek képviselői, kik soha nemesek nem voltak, de nem is lesznek. (Igazi Úgy van! a szélső báloldalon.) Ha, már most összehasonlítom azokat a hátrányokat és előnyöket, a melyek a közigazgatási rendszernél felhozatnak: akkor úgy látom, hogy sokkal nagyobb mértékben fordulnak elő az árnyoldalak és hátrányok azon eentralisticas kinevezési rendszernél, melyet önök ajánlanak és a melyet már évek óta oly sokan hordoznak keblükben. Az ajánlott rendszer bajaihoz még csak az kell, hogy mindezen állapotok között Magyarország társadalmára egy raját bocsássák a néptől nem függő, magukat a nép urának érző hivatalnokoknak: akkor meg fogják közelíteni az ideált, a melynek egyik legelőmozdítóbb eszköze ezen törvényjavaslat s a mely az orosz »tsehin« rendszerben jut kifejezésre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt a rendszert, melyben a fő, hogy ki melyik tschinbe tartozik s a mely nálunk, minthogy még nem vagyunk oroszok, oda módosul, hogy ki melyik Diätenklasséba tartozik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mmdehhez adják fel még azt a biztosítékot, melyet a nemzet bír abban, hogy a megye nemcsak törvénytelen adót, nemcsak a meg nem szavazott íVjonezokat tagadhatja meg, hanem minden törvénytelenséget is megakadályozhat azzal, hogy eltiltja a végrehajtóstul saját tisztviselőit a kiket esetleg megbüntethet: akkor democratii és a libcralismus nevében el fog jutni ez az ország oda, a mi már oly régen készül és a mi oly nagy mérvben van nálunk; elfog jutni teljes virágzásában a pártabäolutismusba (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és mindahhoz, a mi a pártabsolutismus mellett vívmányként szokott szerepelni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minthogy a pártabsolutismusnak vívmányait képezik azok a vívmányok h, melyek ezen törvényjavaslatba]! jelentkeznek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) engedjék meg, hogy ezen vívmányoknak egyik bemutató] aként én is szerepelhessek. (Halljuk! Halljuk !) Ne méltóztassanak gondolni, hogy én mind arra a vívmányra, a mi a törvényjavaslatban van, kiterjeszkedni szándékozom. Köszönöm eddigi becses türelmüket (Halljuk! Halljuk!) és kérem legyenek szívelek türelmükkel még egy rövid időre megajándékozni nézeteimet e tekintetben is. (Halljuk! Halljuk!) A vívmányok közt jjzerepel első sorban, hogy milyen nagy érdem és mily szép az igen t. kormánytól és különösen annak elnökétől, hogy közigazgatási bíráskodást nemcsak megígérte, hanem — ajunctiumról ugyan semmit sem szólva — megjelölte annak elveit is és megengedte kegyesen, hogy azok a jelentésbe be is vétessenek. Elismerem, hogy ez nagy kegy. Azon elvekkel, a melyek itt fel vannak sorolva, nem szándékozom részletesen foglalkozni. Sokan megtették ezt már s ezért tán elé^; szemléltetőtíl csak egyetlen egyet felemlíteni, a mi nagyon csekélynek látszik, de olyan, mint az áloé, csak ki kell bújnia és azután rögtön megnő. Itt közigazgatási bíróság előtti eljárásnál, a melyre nézve megjegyzem, hogy az én tespedő álláspontomon fontosnak tartom nemcsak az elvet, hanem az eljárást is, a mely szerint az elv megvalósul, megjelöltetik a bejelentés határideje, a panaszírat kelléke, a különböző forumok előtt; eljárásosa felebbvitel módozata. Én csak a panaszírat kellékeinél maradok. Ha a panaszíratok kelléke helyesen lesz megállapíva a javaslatban, mert magánegyének sérelmeinek orvoslásáról is lesz szó; kevés lesz a formaság: akkor helyes lesz; de hogy milyen lesz, azt senki sem mondhatja meg. Helytelen lesz az, ha formaságokkal lesz saturálva, mert akkor ebből nagyon veszélyes dolgok következhetnek.