Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-505

505. orszftgos ülés 1891. junins 15-én, hétfőn. 225 vábbépíteni az államot, a kik a 48-diki szellemet és irányt fogadták el vezérelvül, azok nem tagadhatják, hogy ez a szellem megkövetelte és megköveteli, először is azt, hogy a képviselőválasztási jogok ne csorbíttassanak, hanem a műveltség terjedéséhez mérten inkább kiterjesztessenek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgyszintén t. ház, a megkövetelte, hogy a választások szabadsága, a választások tisztasága minél több biztosítékkal legyen köríílsánczolva, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és megkövetelte ez az irány és szellem, hogy a rendiségnek utolsó nyoma is eltörültessék (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) és kiküszöböltessék a nemzet testéből, ami már többé oda való nem volt. Es a helyett mi történt? Alig fogott hozzá 1867-ben újra a törvényhozás ahhoz, hogy az államnak továbbépítésén dolgozzék, az történt, hogy a választási jognak a műveltség igényéhez való kiterjesztése helyett az nagy mértékben megszoríttatott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Míg az 1848-diki választási törvényeink az ágynevezett intelligentiára vonatkozólag semmi mást nem követeltek, mint képesítésük tanúsítását reájuk is kiterjesztetett ezen működés útján már néhány év múlva az, hogy adót fizessenek és a drákói adóbehajtási rendszer daczára az adónak pontos megfizetésétől tétetett függővé általában a választási jog s igy megkevesbíttetvén a választók száma előmozdíttatott, hogy a kormány viszszaélései annál tágabb körben érvényesülhessenek, különösen ott, a hol az ellenörködés a visz szaélésekkel szemben akárhányszor lehetetlenné is válik, t. i. az összeírásoknál. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A mi azt illeti, hogy a választások tisztasága biztosíttatott-e, joggal mondhatom, hogy ez irányban semmi sem történt. Nem akarok példákat felsorolni, hisz mindi.yájan tudjuk, hogy a midőn ily visszaéléseket szóba hoztunk, mindig csak azt, keresték, hogy ki volt az, a ki azon levelet ellopta és így tovább; (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) úgy, hogy bűnné vált Magyarországon a bűnnek felfedezése. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És, t. ház, a rendiség utolsó nyomainak eltörlése helyett megalkottatott a főrendiház abban a szervezetben, a mint van. (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Nekem semmi kifogásom nincs az ellen, t. ház, ha valakinek nem tetszik, a mit mondok; de viszont ne vegyék tőlem rossz néven, ha megvárom, míg ezt a nem tetszésüket nem nyilvános beszédben, hanem szépen egymás közt diseurálva kifejezik. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mert én nem tartom kötelességemnek, hogy csak olyant mondjak, a mi önöknek, vagy bárkinek KÉPVH. NAPLÓ. 1887-92. XXIV. KÖTET. itt a házban tetszik; az én kötelességem egyszerűen azt szabja meg, hogy elmondjam itt — akár tetszik, akár nem, akár meghallgatják, akár nem (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) — a mit meggyőződésem sugall, mert nekem is meggyőződésem az egyedüli bírám és azt sem önök, sem mások, a kik itt vannak, el nem hallgattathatják. (Helyeslés a szélsőbalon. Egy hang jobb felől: >Hanc veniamdamus, petimusque vicissim!« Helyeslés jobb felől.) Nos, ha »venia«-ról van szó, abból ugyan önöknek nagyon sokra van szükségük. (Élénk derültség a szélsőbalon.) T. ház! A 48-ki irányban és szellemben való továbbépítés tehát az én meggyőződésem szerint épen nem tartatott szem előtt és ezen iránynyal ép ellenkezőleg történt a főrendi ház újjáalkotása, mert az úgy, a mint most van, nem a demociatiának és nem a liberalismusnak felel meg, hanem egyszerűen a kast rendszert alapítja meg és azt a hatalmat, amelynek valóban a nemzet zömében kellene lennie, néhány nagyúri családnak és néhány nagyjövedelmű főpapnak osztja ki. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek titán, t. ház, átmehetünk azon kérdésre, vájjon mit követelt az ez irányban való továbbépítés elve az igazságszolgáltatás terén ? Megkövetelte volna szerintem azt, hogy a jog — akár politikai, akár magánjog, akár polgári jog legyen az — egyiránt valóságos és igaz bírói oltalomban részesüljön. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az, a mit én jogállam alatt értek és nem az olyan bábszínház, a melyet a dróton lehet rángatni. És hogy az a bírói oltalom valóságos legyen, megkövetelte volna, hogy köríübástyáztassék a részrehajlatlanság és függetlenség garantiáival és pedig a függetlenség biztosítékaival fölülről és aláírói egyaránt és mefgmeníessék attól is, hogy a közigazgatási működés befolyást gyakoroljon reája. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A bírói oltalom megadása történhetett volna vagy a rendes bíróságok, vagy közigazgatási bíróságok útján, de az oltalmat és minden jognak való érvényesülését ezen a téren, ezt megkövetelte volna a nemzet eddigi haladási iránya és különösen a 48-diki idők szelleme. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) És e helyett, t. ház, mi történt? 1869-ben történt egy lépés; a bírói működésnek elválasztása a közigazgatástól. Behozatott ezen a téren a kinevezési rendszer is; mert hát a kinevezési rendszer az állam ezen hatalmának működésénél önkényt és természetszerűen kínálkozik. Ezen hatalom sohasem nyúl be közvetlenül az egyes polgárok viszonyaiba ; ez nem működik velük, nem intézi nekik műiden tevékenységüket; ez ott, hol vitás kérdésről van szó, 39