Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-504
504. országos ülés 1991. janins 13-án, szombaton. 195 a nemzetiségekkel szemben és hogy az állam feladatait így jobban meg fogja oldhatni. Hát eentralisatio által akarják önök a nemzetiségeket megmagyarosítani! ? Milyen sajátságos! Ha önök még nyíltan bevallanak nézetüket: akkor talán még enyhítő körülménynek tudnám be ezt. De önök nem beszélnek nyíltan, hanem csak a suba alól. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Szeretnének hívekre találni; de tényleg logy áll a helyzet? Körösi Sándor: Dobbal nem lehet verebet fogni! (Derültség jobb felől.) Pöíónyi Géza: A dobot már latom, t.ház, de a verebet még nem. (Derültség.) Nos, t. ház, mivel találkoztunk eddig mi oly törvényjavaslatoknál, a melyek a nemzetiségek érdekeiért veszélyeztették és melyeknél joguk volt féltékenyeknek lenni. Csak a legutolsóra hivatkozom. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csönget): Ne méltóztassanak conversálni. Polónyi Géza: Hivatkozom a kisdedóvásról szóló törvényjavaslatra,. Mivel találkozunk itt ? Azzal, hogy a románok, szlávok, tótok és svábok egyaránt, kelettől nyugatra s északról délre, mindenfelé megmozdultak, püspökeik szórták a predikátiókat és körleveleket. Milyen csodálatos, t. ház! Hát vájjon ezen javaslatnál hallották-e, hogy a nemzetiségek köréből akárcsak egy panaszhang emelkedett volna ? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellenkezőleg. Hivatkozom a »Neinzet« azon esti lapjára, a melyben Brassómegye közgyűléséről tudósítást közölt, a mely tartatott Maurer Márton .... (Felkiáltások jobbról: Mihály! Mihály!) Tehát Maurer Mihály íőispán úr elnöklete alatt. (Zaj a jobbóldalon.) Ha Kossuth Lajosról vagy Deák Ferenczről volna szó, nem hibáznám el; de Maurernél ne méltóztassanak rossz néven venni. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) A kormánypártnak tehát elismert, hogy úgy fejezzem ki magamat, félhivatalos orgánumában olvastam, hogy Brassómegye főispánja mennyire meggyőzte a szászokat arról, hogy az államosítás a nemzetiségek érdekében van, úgyannyira, hogy Bra c sómegyének szászai egyhangúlag az államosítás mellett nyilatkoztak. (Zajos derültség a szélső baloldalon.) De, t. ház, méltóztassék elolvasni magát a lapot, Menjünk csak tovább: mennyire talál ez az érv az államosításnál'? Érdekes a kérdés. Kérdem: mondhatják-e önök, hogy az önkormányzat mellett veszélyeztetve van a magyarság ügye? Vájjon mostanáig nem az önkormányzat tartotta-e fenn a magyarságot ? Ha pedig nem mi állítanók ezt, vájjon 15 évnek öndiesőítő tömjénezése, melyet önök Tisza Kálmán mellett hangoztattak, nem ezt bizonyították-e előttünk és a mikor az önök politikájának rosszaságát vitattuk, nem azzal állottak-e önök mindig elő, hogy Tisza Kálmán alatt mennyire haladt a magyarosodás? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És vájjon akkor nem volt önkormányzat? Avagy nem tapasztalták önök, hogy Magyarországnak minden nemzetisége a eentralisationak valóságos híve és katonája? (Igaz! a szélsőbalon.) Nem látták és nem látják-e, hogy Horvátországban, a hol az államosítás teljesen keresztül van víve, az állameszme nemcsak nem fejlődik, de óriási mértékben hanyatlott (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) és nagyobb ellenségeivel ennek az országnak, fájdalom, kevés helyen találkozunk, mint az ultra-nemzetiségű horvátoknál odalent, a kik az államosított államban államot képeznek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De hát nem láttuk-e 48-ban, hogy Doda Traján, Axentie, Hurbán, Jellasich a eentralisticus hatalomnak segélyére siettek, hogy fegyverrel védelmezzék azt meg Magyarország és az ő alkotmánya ellen ? Mutassanak nekem példát, hogy nálunk a nemzetiségek az államosítástól félnének, hogy ellenkezőleg nem az önkormányzat ellen volnának. (Iga2 / Úgy van! a szélsőbalon.) És hogy egyebet ne mondjak, t. ház, ismerünk vármegyéket, a hol vannak nemzetiségek, de mutassanak nekem ezer év óta egy vármegyét, a mely nemzetiségi vármegye volna. Ilyent, t. ház, nem mutatnak. A vármegyében lehettek nemzetiségek, de a vármegye a maga gyökerében, törzsében, ágaiban és koronájában mindig magyar, mindig nemzeti volt, (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) Úgy látszik, épen ez volt a bűne, t. ház. Felhozta a t. minister úr a tisztviselők változtatásának kérdését is, mely a választási rendszerrel jár. Én ezt igen fontos érvnek tartom; de épen azért kötelességemnek ismerem rámutatni arra, hogy Magyarországnak legutolsó 20 évi története fényesen bizonyítja azt, hogy a tisztviselők stabilitása sehol a világon nem nagyobb, mint a választási rendszer mellett kezelt önkormányzatnál Magyarországon. Minthogy pedig ez így van — mert azt hiszem, hogy a többség is nagy súlyt helyez a t. ministerelnök urnak ezen argumentatiojára — kényszeríteni akarom magát a t. ministerelnök urat arra, hogy hivatalos adatokkal bizonyítsa be, hogy tévedett, midőn Magyarországról feltételezte, hogy a tisztviselők választása egyúttal azok mobilisatioját jelenti. Épen azért ez irányban határozati javaslatot is akarok benyújtani, a melynek majd felolvastatását kérem, hadd igazoltassék hivatalos 25*
