Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-504

196 504. országos Illés 1891 janiiig 13-án, szombaton. adatokkal, hogy a t. ministerelnök úrnak ezen érve is merőben alaptalan, hogy ne mondjam valótlan. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ott is, t. képviselőház, a hol az államosításnak hívei akadtak, ott is, a hol a cen tralisatiora fektették az államnak berendezését, még ott is mindenhol, a hol választott államfő alatt rendezték be ekkép az államot, az államosítással szemben lényeges garantiákról gondoskodtak. (Halljuk!) Magában Franczia országban az államtanács intézménye, a mely egyik legerősebb garantia volt az államosítással szemben, Poroszországban az esküdtszék és különösen a Schöffengericht, népbíróságintézménye, de általában véve mindenhol, a közigazgatás terén is, a vitás jogi kérdéseknek független bíróság elé való utalása képezték a garantiát. Nálunk, t. képviselőház, hogy állunk a garantiák kérdésével? Találkozunk puszta ígéretekkel, a melyekkel gr. Apponyi Albert mélyen tisztelt képviselőtársam meg is elégszik. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a gavallérszó szentségében, a férfi adott szava, szentségében kételkedni a politikus feladata nem lehet. Nos, t. ház, én elismerem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a társadalomban, a salonban a phylanthropicus elv nemcsak kötelező, hanem úgynevezett »gentlemanlike«. Én magam is, ha az iránt kérdezne valaki, hogy gr. Szapáry Gyulának ígéretében, a mit nekem privát körben tesz, megbízom-e, feltétlenül igennel felelnék. A politikában azonban a phylantropiát én bon homiának tartom. A mint igaz az, hogy a phylantropus mindaddig jónak turtja az embert, míg az ellenkezőjéről meg nem győződik : addig az ellenzéki politicus egyik alapelvének tartom, hogy rossznak tartson minden ministert, míg az ellenkezőjéről meg nem győződik. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbalon.) De, t. ház, ha már valaki, mint gr. Apponyi t. képviselőtársam dogmául tekintheti azt, hogy az ígéretekkel megelégszik: akkor legalább nézzen körül és kérdezze meg, hogy ki az, a ki ezt az ígéretet teszi, —- mindig mint politieusról beszélek. S akkor rá fog jönni, hogy az ígéreteket a garantiák tekintetében tette az a gróf Szapáry Gyula ministerelnök úr, a ki a ministerelnöki állását magát ígéretszegésnek köszönheti : hogy Tisza Kálmán ígéretét beváltani nem tudta vagy nem akarta; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon,) hogy ígéretét a honossági kérdésben megszegni volt kénytelen, az volt a fundamentuma annak, hogy megszületett a reconsruált Tisza kabinet. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) S ahhoz, hogy ígéretsmegésnek köszönheti ministerelnöki székét, még hozzájárult az, hogy a ministerelnök az ígéretszegőt magát mint pseudo - szent - lelket első tanácsosai közt, mint főhadvezért táborában megtartotta. (Úgy van! Úgy van! a sgélsHbalon.) Az a gróf Szapáry Gyula teszi ezt az ígéretet, t. ház, a ki kérkedve mellére üt és azt mondja: én már 17 éve államosító vagyok; államosító voltam már akkor, midőn a belügyministeri széket az önkormányzati princípium alapján elvállaltam. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Hogyan kívánhatja tőlünk, hogy hála és bizalom fejében most elhigyjük neki azt az ígéretét, a ki akkor az önkormányzat ellen vállalt meggyőződése ellenére tárczát, hogy ma elhigyjük neki, hogy ő hisz a parlamentben? Erős a hitem, hogy a ki a parlamentarismust szembeállítja a nemzettel vagy az önkormányzattal, az gyűlöli mind a kettőt, vagy mind a hármat; (Élénk tetszés a szélsőbalon.) megöli először az elsőt, hogy megfojthassa azután a másodikat. De, t. ház, maradjunk a garantiák kérdésénél, — nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszúra terjedt beszédem (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélső baloldalon: Meghallgatjuk!) — a garantiák kérdésénél, a melyeket, hogy rövidebb legyek, én a magam részéről később egyszerűen felsorolok. Azt tudjuk már, hogy ígéretről van szó ; azt tudjuk, hogy ki tette az ígéretet; azt tudjuk már, hogy mit ér az ígéret politikai szempontból; csak azt kell tudnunk, hogy mi az, t. ház, a mit a t, ministerelnök úr ígért, hogy abban vájjon megnyugodhatunk-e? Hát a t. ministerelnök úr a parlament előtt tartott beszédében — mert magamra nézve csak ez a cynosura;t. képviselőtársaim elfogadhatják, a mit a bizottságban mondott, vagy a jelentésbe foglal, én a magam részéről garantia tekintetében csak azt tartom cynosuráúí, a mit a ministerelnök úr a házban magában mondott; mert a mit ő elhallgatott vagy elhallgatni jónak látott, arra nem reflectálok (Helyeslés a szélső baloldalon.) — mondom, a parlament előtt tartott beszédében megígérte a gyámtörvényt, a községi törvény rendezését, a közigazgatási bíráskodást. Nem ígérte a curiai bíráskodást — azt régebben ígérték, de most csak hangoztatták — a választási visszaélések ellen hozandó törvény megalkotását. E helyett ígért a javaslat 16-ik szakaszában egy oly furcsa institutiot, mely szerint a tisztviselők körmenetekben részt ne vehessenek, jelvényekkel ne járhassanak, szóval activ részt a választási küzdelemben ne vehessenek. Hol a garantia, ha valaki a 16-ik szakaszt elolvassa és keresi, hogy mi annak a tisztviselőnek a büntetése, a ki ez ellen vét? Ha ezt keresem, akkor feleletül nem kapok semmit; ha keresem, hogy hol van a fórum, mely előtt a tisztviselőt perelni kell, ha visszaélést követ el: sanctio nincs. Ha kérdem, hogy hol van a panaszjog biztosítva: arra e törvényszakaszban feleletül még ígéretet sem kapok; pedig én garantia gya-