Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-504
192 504. országos ülés 18M .jnnins 18-á«, szombaton. találja állam és társadalom egybekapcsolását egyes tagjaiban. Nem áj felfedezések ezek, hanem a német birodalom nemzeti szerkezete az új állam és a mai társadalom tídaján megifjult alakban. Magától előáll ez, mihelyt az egyik rész belátja, hogy Németországban nem folytatható szabad közigazgatás »felelős« ministerek által többségi határozatok alapján, hanem csak jogilag felelős államszolgák által a törvények szerint. Mennél inkább egyes felelős tisztségekben összpontosul ez irányokban minden állami hivatal, annál komolyabban kell magának a hivatásszerű államhivatalnoki karnak a kérdést felvetni: képes-e egymagára biztosan megállani helyét a politikai és helyi pártok ellentétes követelményeivel szemben. Ellentét keletkezett itt az állam életében, melyet az áleonstitutionalis tanok elhárítani nem képesek, mely előtt eszmeszegényen és gyámoltalanul állanak. Az összes végrehajtó államigazgatás csak elbocsátható hivatalnokok által kezelhető; ez alapelv egész Európában érvényes, mint az államigazgatás természetének megfelelő. Az állami kényszer alkalmazásában egyenlő mértéknek pártatlan megtartása elválaszthat!an a végrehajtástól; ez alapelv nemcsak Angliában; hanem mindenütt érvényes, a hol valódi igazgatási jogszolgáltatás fejlődött ki. Minden alkotmányos ministeri igazgatás pedig pártigazgatás; ez a társadalom természeténél fogva mindenütt áll, hol a társadalom választások útján az államhatalom együttes gyakorlásához jutott. Az alkotmányos pártigazgatás az egymás alá rendelt hivatalnokok lánczolatát teszi szükségessé és teremti meg, kiktől nem kívánnak kevesebbet, mint hogy egy párt rendelkezésére állván, mégis egyúttal megóvják a pártokon kfvtíl álló magistratura tisztes látszatát.« Ezt mondja Gneist, talán önök is megszívlelhetik. Mit mutat a külföld példája általában? (Zaj jobb felől.) Csak arra kérem a t. képviselő urat, hogy ne vegye ros'z néven, ha én is türelmetlenkedem, midőn beszélni fog. (Felkiáltások jobb felöl: Ki azl) Azok a t képviselő urak, a kik úgy látszik feladatokúi tűzték ki, hogy engem zavarjanak. Azt hiszem, objectivitas hiányával nem vádolhatnak és így joggal követelhetem, hogy legalább türelemmel meghallgassanak. (Halljuk! Halljuk I jobb felöl.) A külföld terén mivel találkozunk? Angliában -— alig lesz szükséges reá hivatkoznom, hiszen az önkormányzat mintaállama — 1888 óta ifjabban nagy lépés történt az önkormányzat felé; magában Francziaországban is 1872 óta, a couseil generál megalkotásával, a mely a választásnak köszöni lételét, mely viszont maga választja az állandó választmányt a községekben az által, hogy a maire választását és összes segédhivatalait is törvénybe iktatták, még magában Francziaországban is haladást, még pedig nagy lépésekben való haladást látunk az önkormányzat felé. Pedig Francziaországban az állam feje választott államfő, a hol tehát kevésbbé kell garantiákról gondoskodni az önkormányzati institutiokban, mint másutt, a hol az államfő nem választott, hanem örökös. Itt van Olaszország, t. ház! Olaszország legutóbb megalkotott re formjával nemcsak az önkormányzat felé halad, hanem egy oly intézménynek vált úttörőjévé, melyet méltán, büszkén követhet minden liberális és minden szabadon gondolkodó nemzet. Ez, t. ház az, hogy Olaszország a közigazgatás legutolsó reformja alkalmával a községnél és a circimdarionál a kisebbségi képviseleti rendszert is bevette az alkotmányba. Ott t. i. azon elvből indultak ki, hogy igyekezni kell magában az önkormányzatban is a nemzet összességének, az érdekeltek összességének befolyást biztosítani arra, hogy maga az államakarat kellően végrehajtható legyen. Csak nálunk találkozunk a reactio szelével; de nálunk is miként? Nálunk is elismerik az önkormányzat jogosultságát, sőt — hogy saját rendszerüket tönkretegyék — még segítségül is hívják saját institutiojukba. Csakhogy milyen alakban?! A humanisticus, a philanthropicus téren, a koldúsbíróság terén — hogy így fejezzem ki magamat — adnak neki intézkedési jogot, adnak neki határozati jogot. De már a beligazgatás valóságos terén megvonják tőle az intézkedési jogot. Tehát azt elismerik, hogy a határozatok meghozatalához elég megbízható és ott, hol ingyen szolgálni kell, elég tisztességes is arra, hogy felhasználható legyen. Úgy látszik, t. ház, hogy a t. kormány abból az elvből indul ki, hogy az a választott tisztviselő, a kit birtoka is a helyhez köt, talán csak épen azért nem megbízható, mert a család, a rokonság és a birtok, mely a háta mögött áll, még a honfoglalás idejéből származik és megbízható lesz az a tisztviselő, a ki ily család és ily birtok nélkül csupán a papiros megbízhatóságára és a protectio kényére-kedvére hívatkozhatik. Ámde, t. ház, az önkormányzatot magát is akkor, midőn segélyül hívják ezen institutionál, tényleg tőrbe ejtik; nem akarom állítani, hogy rászedik. Mert azon határozatok végrehajtását is, a melyeket nem az állam akarata, nem az állam törvényhozása hoz meg, hanem a melyeket maguk az önkormányzat közegei, a, municipiumok hoznak, nem az önkormányzati közegekre, hanem az állam közegeire kívánja ruházni. S itt találkozom egy sajátságos és a többség kebeléből származó különös felfogással,
