Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-504
504. orsssägos ülés 1891. jniiius IS-áii, szombaton. 191 magasztalója, hogy a többi között azt állítja, hogy Francziaország az orleansi szüzet magát is a centrálisaimnak köszönhette. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) No = , t. ház, Francziaországban ez az író történelmi nevekre hivatkozik. Nálunk még orleansi szűz nem született, ha csak Tisza Istvánt nem tartjuk annak, a ki államférfiúi böleseségének oly méltó és fényes tanújelét adta nem rég. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Én valóban nem szándékozom a eentralisatio és deeentralisatio elméletét itt fejtegetni. De méltóztassanak megengedni, hogy épen Francziaországra, tehát a eentralisatio hazájára vonatkozólag egy competens német államtudományi író munkájából egy rövid idézetet felolvassak azoknak, kik a centralisationak anynyira hívei, hogy az ellenvetéseket, melyek ide is nagyon illenek, abban megtalálhassák. Mohi »Geschiehte der Staatswissensehaften« könyvének harmadik kötetében a 199-dik lapon ezt találom. (Olvassa. Fölkiáltásolc a jobboldalon: Bálijuk magyarul!) Nem értik? Majd elmondom magyarul is, de egy más alkalommal. ». . . Alsó nicht in der Beziehung kann und soll gegen die Zusammenfassung der Verwaltung gekämpft werden, dass das, was des Staates ist, von ihm auch einheitlich besorgt und überwacht wird; sondern deshalb, weil er vielfältig dieser Leitung und Ueberwachung Angelegenheiten unterwirft, derén Besorgung nicht seines Amtes ist, indem sie auch ohne ihn genügend, zum grossen Theile vielleicht besser geschehen würden.Durch dieses Verfahrentödtet er mm aher das selbstständige Lében der Gemeinden, der übrigen gesellschsftlichen Kreise der natürlichen Gliederung des Gebietes und der Bevölkerung, und übeminimt er eine unübersehbare Menge von Geschäften, derén er sich ganz gut entschlagen könnte.Die Folgen hievon sind aber nicht blos die ungeheuere Anzahl von Bebörden und Beamten im Mittelpuncte des Reichs, welche eine genaue Uebersicht und AnbaltungzurPflichtfüllung derselben sebr erschwert ; die uavermeidliche Verzögernng, welche das Anfragen oder das Beschweren bei einer obersten einbeitlichen Stelle verursacht; die durchbeides bedingte unerträgliche Grösse des Staatsauf wandes: sondern auch noch sehr häufig eine sachlieh schlechte Anordnung von Seite der mit den Verhältnissen und Personen nicht aus eigener unmittelbarer Anschauungbekannten obersten Behörden . . .« Ezen legutóbbi állítás annyival figyelemre méltóbb a jelenlegi kormányzattal szemben, mert legalább tisztában vagyunk az iránt, hogy a kormány előbb decomponálta, később decentralizálta az igazságszolgáltatást. Ugyanaz a kormány, a mely az igazságügyi ministeri székből csak rövid néhány hónap előtt azt hirdette, hogy épen a felügyeleti jognál és annak gyakorlatánál fogva helytelen a központosított királyi tábla és azt tizenegy felé kell vinni, hogy a felügyelet kellően gyakoroltassák: ugyanaz a kormány a belügy igazgatás terén már a eentralisatio híve. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elmondja aztán még Mohi röviden, hogy a centralisationak szüleménye a tetemes költségemelés, szüleménye az, hogy a tisztviselői kar szolgahadsereggé lesz, mindenekfelett pedig az, hogy igaz, alakúi egy hatalmas központ, egy főváros, mint a hogy Francziaországban alakúit Paris ; de megszületik a fővárosban a hypertrophia, a vidéken az athrophia. A központ magába szív mindent, míg a vidék parlagon marad. Ha ez valahol, úgy Magyarországon fontos, mert Magyarország története és alkotmánya úgy fejlesztette viszonyainkat, hogy az állam összes fentartási kérdései sohasem a fővárosban voltak összpontosítva, nem ide tereitettek és egyáltalában nem a városokba; hanem a vármegyékbe; mert a honfoglaló, a honalapító elein mindig a vármegyében volt. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Nagy tisztelője vagyok a fővárosnak, jó polgára is akarok lenni, becsülöm is, hogy utolsó időkben nagy léptekkel közeledik a magyarosodás teljessége felé; de hogy a főváros még ma sem magyar, azt fájdalommal keli a törvényhozás színe előtt bevallanom. (Úgy van! a szélsőbalon.) Most központosítanak önök, mielőtt a főváros, melynek szívébe a központosító hatalmat gyűjtik, egész magyarrá lett volna; magyarrá különösen a szellem és institutiok megértése czéljából. Nem is érhette ezt el, mert hiszen külföldről bevándorolt elem, iparososztály képezte, úgy, mint minden városnak, a fővárosnak alkat elemét és ez a magyar nemzet missioja iránti érzéket még nem szívhatta be magába kellőleg > Hivatkoznak, t. ház, Poroszországra is; porosz mintákra építik önök fel a eentralisatio elméletét. Itt csak néhány idézettel szolgálok. A jogállamnak legelső bajnoka, a eentralisatio és közigazgatás államosításának híve, Gneist mit mond az ő könyvében? Azt mondj a (olvassa): »A végrehajtó hatalom nem találhatja többé végrehajtó közegeit kizárólag fizetéses hivatalnoki karban, hanem a helyi igazgatást kerületekben és falusi községekben is hasonló mértékben felelős tiszteletbeli tisztségek által kell vinnie mint eddig' a városokban tevé.«. . . . »A törvényhozó hatalom ekként újra meg-
