Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-504

190 504. országos ülés 1891. jnnins 13-án, szombaton. sem szólt. Az én meggyőződésem szerint annak, a ki kinevezési rendszert, becsületes hivatalnoki kart és jó közszolgálatot akar: annak első sorban kell a jó fegyelmi törvényt, (Úgy van! a szélső baloldalon.) contradietorius eljárást és figyelmi bíróságot akarni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha egyéb indok nem is volna, t. ház, már ez maga indítana engem, akkor is, ha államosító volnék, a bizalmatlanságra egy oly kormányrendszerrel szemben, a mely ezen cardinalis garantiákat majd csak a messze jövő távolában igéri, de addig a rendszert magát végre akarja hajtani s a tisztviselői kart legalább is a legközelebbi választásra még az által is hatalmába iparkodik keríteni, hogy az átmeneti intézkedésekben gondoskodik arról, hogy csak ideiglenesek legyenek a tisztviselők és azokat csak akkor fogja kinevezni, öt év múlva, ha hasznos szolgálatokat teljesítettek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sokat sorolhatnék még fel, t. képviselőház, ez irányban, (Halljuk! Halljuk!) hanem azt hiszem, ezen szemelvények is eléggé bebizonyították, hogy a mi eddig a közigazgatás terén reformáltatott, miden lépés az önkormányzati institutionak megnyirbálása volt (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és az államosítási elméletnek javára szolgált. Államosítottak tehát a t. képviselő urak, megpróbálták az önkormányzati rendszert az államosítási elmélet felé reformálni s midőn elérték azon eredményt, hogy compromittálták, utolsó becsületétől megfosztották a közigazgatást Magyarországon; midőn versenyezve állnak elő azzal, hogy panaszkodunk itt a közigazgatási állapotok tarthatatlansága miatt: akkor miként vonják önök le a eonsequentiát? Azt mondják: nem az önkormányzati intézményeket kell gyarapítani, nem a hibákat és bűnöket kell megjavítani; hanem mert eddig rossz úlállamosítottunk: államosítsunk tovább. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) S itt eszembe jut, hogy az ellenzék még ezen kérdésben is méltányosabb, úgy a t, többséggel, mint a közigazgatás egészével szemben, így pl. Beöthy Ákos t. barátom, kinek legutóbbi nagy és fényes beszédére nézve nem mulaszthatom el, hogy e helyről őt ezen államférfiúi magatartásáért a legmelegebben ne üdvözöljem, (Éljenzés a szélső baloldalon.) Beöthy Ákos t. képviselőtársam odáig ment, hogy csak akkor engedi meg az államosítást, ha a közigazgatás az ő négy feladatának, t. i. az állami akarat érvényesülésének, a szabályrendeletek és törvények végrehajtásának, az állam magasabb feladatai teljesítésének ég a tisztviselői megbízhatóságnak meg nem felelnek. 0 ezt mint kérdést vetette fel. A t. államtitkár úr azonban előállott és kimondta a verdictet: hogy hiszen ez a négy eset már mind be is állott. Hallottam a közbeszólást, hogy ez csak állítás, a mely bebizonyítva ninc^. Az én véleményem egészen más. Eltekintek attól, hogy a gyakorlati élet mindennapi példái az államtitkár úr mellett tanúskodnak, én ezt nem mint állítást veszem, hanem a töredelmes vádlottnak a körülményekkel teljesen egyező önbeismerésének, (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon) a ki azonban ezért kellene, hogy az egész kormánynyal és az őt támogató többség gel együtt méltóan meg is bűnhődjék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, ha mi egy volt alispánnak és főispánnak most államtitkárnak, a kormány egyik politikai felelősséggeól bír oszloposának ajkáról, a ki tehát saját tapasztalataiból ismeri az állapotokat, azt halljuk, hogy Magyarországon a ^közigazgatás, melyet önök szerveztek, egyetlenegy pontban sem felel meg a hozzá fűzött feltételeknek; ha ezt önök maguk hirdetik velünk szembén, kik ezt eddig minden költségvetési vita alkalmával hirdettük : akkor azt kérdem én, t. ház, hát mi jogon kormányoznak önök tovább'? (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Mi jogon követelnek önök, kik 1867. óta bebizonyították azt, hogy a közigazgatást nemcsak képtelenné, de corrumpálttá tették, mi jogon követelik azt, hogy a nemzet bizalommal legyen önök irányában a jövő tekintetéből, hogy azok, a kik eddig csak prostituálták a közigazgatást, azt jövőre helyesen reformálni tudják? (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) De tekintsük, t. ház, az előttünk fekvő javaslatnak cardinalis elveit. Felejtsük el, hogy a t. kormány és az őt támogató többség eddig csak visszafelé fejlesztett mindent, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalmi.) hogy hosszú viták után önmaga volt kénytelen a vádlottak padjára ülni; kénytelen volt a nélkül, hogy a Mephisto, a ki őt ezen állapotba bevezette, védelmére megjelent volna, (Helyeslés és derültség a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Úgy látszik, rossz néven veszik tőlem a Mephisto-hasonlatot, hát nevezzük Dunanan apónak, a ki Patroclus legújabb kirohanása után kénytelen volt velenczei búcsújárásra menni. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) De mondom, tekintsünk el a múltnak ezen bűneitől; tekintsünk el attól, hogy a kormány maga bevallja, hirdeti és bizonyítja, hogy képtelen, tarthatatlan, corrumpált rendszert csinált: vegyük a törvényjavaslat alapelveit magát bonczkés alá. (Halljuk! Halljuk !) Az első, a mivel találkozunk, a centralisatio elve. A centralisatio magasztalói között találkozunk egy franczia íróval, Gormenin-nek hívják, a ki a centralisationak annyira híve és