Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-504

186 äOi, orsEáges ülés 18B1. jnniuslS-iín, szombaton. igazolni fogom, hatalmába is kerítette őket — csak Magyarország kormánya az, a mely a választott tisztviselők számára, igaz, önkormány zati úton és a megyék terhére, de nyugdíjazásról is gondoskodott. Midőn valaki Magyarországon azon bajok felett elmélkedik, a melyek ez országot szegényítették és szegényítik: vegye számításba, hogy a nyugdíj annak, ha nem is mondom egyetlen és legnagyobb, de mindenesetre erős factora. Francziaországban, a eentralisatio hazájában akkor, mikor a eentralisatio megvolt, a nyugdíj kérdését a niagán-cassákra utalták. Csak 1853-ban fogott az állam ahhoz, hogy magát a nyugdíj-intézményt államosítsa és a kezemhez jutott adatokból meggyőződtem arról, hogy 1853-ban magában Francziaországban a mellett, hogy 24 ily magán-nyugdíjpénztár állott fenn, az állam hozzájárulása ezen cassákhoz 14 millió frankot tett ki. Hogy Magyarországon ezen nyugdíj menynyit tesz ki ma, azt nem tudom; hogy mennyit fog kitenni, azt nemcsak én nem tudom, de a minister úr sem tudja és önök sem tudják. Nem tudhatják azért, mert azon számtalan törvénynek megalkotása, a melyek ezen közigazgatási reformmal kapcsolatban nemcsak szükségesek, de kilátásba is helyeztettek, a reformjavaslatok egész sorozatát, új hivatalnoki karnak szervezését, a tiszviselői létszámnak szaporúlását hozza magával és ennélfogva maga a nyugdíj-igény is folyton és fokozatosan emelkedő szükségletet okoz azon államnak, mely kinevezett közigazgatási tisztviselőkkel akar kormányozni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mire vezet, t. ház, ezen költségeskedés, a közigazgatásnak ily nagy költségekkel való berendezése? Vezet első sorban arra. hogy a kinevezésüket váró tisztviselői aspiransok proletariátusa csatlakozik a már kinevezett praetorianusok hadához s a kettő együtt megfosztja a népet utolsó betevő falatjától, mely az inségnyomor kenyerén tengődve és küzdve, megszűnik tisztelni minden hatalmat, tekintélyt és »bont, dönt, tör, ront, dúl, sújt, öl«. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Be fog következni az általános pauperismus, mely mint Francziaországban, a depossedált Napóleon helyébe a cummunet ültette és mint a legautocratább országban a ezár homlokára a nihil bélyegét sütötte. A bírói hatalom szervezése volt az első lépés az államosításhoz, a kinevezési rendszer felé. De itt sajátságos, hogy mivel találkozunk. Nem tudom, jelen van-e Busbach t. képviselőtársam, de szeretném, ha meghallaná: az államosítás czége alatt űzött politika sehol a világon nem kedvez annyira a társadalom egyes osztályainak, jobban mondva osztálytársadalmának, mint Magyarországon. Már felemlíttetett itt, hogy az ingó tőkének s az ingó tőke társadalmi osztályát képező úgynevezett kasztnak mennyi mindenféle kivétele van Magyarországon. Hát a bíróság terén is mit látunk? Államosították az igazságszolgáltatást, behozták a kinevezési rendszert: esak a börzén nem hozták be, ez érintetlen, noli me tangere maradt, hová a kinevezési rendszer nem férhetett be; ott megtartatott a választott bíróság és a választott bírák rendszere. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, midőn egy állam létezik, a hol van kinevezett* bíróság és van választott bíró és bíróság; a hol a szemünk előtt levő tények megadják a példát arra, hogy parallellát húzhassunk: ám vonja meg hát Szilágyi Dezső igazságügyminister úr a párhuzamot és mit fog találni ? Minden ismert jónevíí budapesti ügyvéd igazat ad nekem abban, hogy tömegesen tódiílnak az ügyvédek a börze bíróság elé és a válóperek kivételével minden pert oda visznek, mert olcsóbb, gyorsabb és jobb és e mellett megvan az az előnye is, hogy minden állami beavatkozástól független. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én Magyarország számára nem kívánok egyebet: adjon a magyar nemzetnek annyit, a mennyit adott a börzének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De nézzük tovább a 1867, illetőleg 1869 óta fejlődött viszonyainkat. A közigazgatásnak többi területén is mit tapasztalunk ? A hadsereg államosítva van. A terííletöknél fogva szerintem is központilag kezelendő vasutak, távírda, telefon, sőt még ide sorolom az adó- és illetékkezelési és kiszabási ügyeket is, kivéve a kivetés törvényességének kérdését, a mit bíróság elé tartozónak tartok, államosítva lett minden. Ezenkívül alkotott magának a többség kegyelméből magát szabadelvűnek nevező kormány 1867 óta oly közigazgatási szervezetet, mely a maga monstruositásában minden inkább a világon, csak nem rendszer: paródiája minden közigazgatásnak, melyet a művelt világon bárhol Inában keresünk. Mik voltak ennek a közigazgatásnak 1876-ban, 1882-ben és 1886-ban főbb elvei? (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon.) Első sorban reformáltatott a főispáni institutio. A. főispán, a ki azelőtt képviselője volt ugyan a koronának, de egyúttal az a magasztos dignitása volt, hogy közvetített a korona és az önkormányzat közt, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) tehát nem hivatal, hanem méltóság volt, a melyet addig, míg a nemzet kebeléből való férfiak jutottak azon polezra, csakugyan méltóságosan is képviseltek, az a főispáni dignitás hivatallá degradáltatott, az ellenőrzési kör helyett adatott nekik intézkedési és