Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-504
504. orseágos ülés 1891. június 13 án, szombaton. |g5 a törvényhozás színe előtt praesentálhatj a. Meg kell azonban említenem, hogy ha az önkormányzat már 17 év r előtt, a midőn a t. ministerelnök űr először lett belügyministerré, olyan kezek gondozására volt bízva, a melyeknél a fő már az államosítás mellett volt; (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) ha olyan vezetőre volt bízva, a ki azon intézményben nemcsak nem bízott, hanem azt gyűlölte: akkor nem csoda, hogy az nem fejlődött. (Úgy van! a szélsőbalon.) 1869-ben az akkor még életerős ; szerveiben ép és egészséges önkormányzati rendszer amputatióját megkezdték a bírói hatalom szervezésével. Az 1869: IV. t.-czikkben alaptörvényt alkottak. A jelszó az volt: a közigazgatás különválasztása az igazságszolgáltatástól; a czél már akkor az volt, hogy az önkormányzati institutiok megnyirbálásával felrebbentsék az első magyar, de még akkor nem általános kinevezési fecskét Magyarországon. És mi lett az eredmény? Az eddig soha nem hallott, hosszadalmas, lassú perlekedés, a restantiák egy óriási halmaza, (Úgy van! a szélsőbalon.) a mely, hogy egyik barátom szavait repró ducáljam, oly óriási szemétdombbá nőtt fel, hogy tizenegy felé kellett az országba széthordani, nehogy a főváros levegőjét megrontsa. (Derültség és tetszés a szélsőbalon. Mozgás a jobboldalon.) Az igazságszolgáltatás államosítása a kinevezési rendszer alapján épült fel. Bizonyos, hogy a bírói hatalom gyakorlásában az európai állambölcsészek nagyobb egyetértéssel hangoztatják a kinevezési rendszer jogosultságát, mint a közigazgatás kérdésében, de ha mélyére hatolunk a kinevezési rendszernek, mivel találkozunk ? A bírósági rendszer államosításában, a kinevezési rendszerben megtaláljuk első sorban magának a kinevezési rendszernek cardinalis alaphibáját: hogy határtalan mértékben drágább ez a rendszer különösen nálunk Magyarországon, mely földmívelési állam a hol a birtok maga segítségére sietett a tisztviselőségnek oly ezélból, hogy annak fényét emelje és meggyőződésem szerint megbízhatóságát is növelje. (Úgy van! a szélső balololdalon.) Lássuk már most ezt a költségkérdést. A ki fogalmat akar magának alkotni arról, hogy mennyivel drágább ma Magyarországon az igazságszolgáltatás, mint volt az önkormányzat idejében — nem is szólva a perlekedés terén előállott drágulásról — az vegye kezébe csak a költségvetési törvényeket. 1868-ban, midőn a bírósági institutio még nem volt államosítva, midőn még nem volt kinevezési rendszer, igazságügyi költségvetésünk szükséglete 2,800.000 forintra rúgott. Ma 22 év múlva már 13 milliót felülhalad az a költség, melybe a még mindig be nem fejezett, a még mindig toldozás-foldozásra, EÍPVH. NAPLÓ 1887—92. XXIV KÖTET. betetőzésre váró igazságszolgáltatásunk kerííl. E mellett mit tettek? A contentiosus ügyeknek egész sorozatát, az enyém és tied kérdése tekintetében vitás kérdéseknek egész halmazát átültették az igazságszolgáltatás teréről a szerintök különválasztott közigazgatás terére. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Tanúskodik erről a gyámsági éa gondnoksági törvény, a kihágási törvény, a vízjogi törvény, a halászäsi jogról szóló törvény, a kisebb polgári peres eljárásról szóló törvény, stb. Tehát meghazudtolták magát az elvet és e mellett elleplezték, hogy a jelenlegi költségvetési tételekben az igazságügyi költségvetés nem is mutatja fel az igazságügy valóságos szükségletét, minthogy ennek nagy része tényleg a közigazgatás terére van átutalva. De tekintsünk el a közigazgatási hatóságok körén belííl felmerülő ezen igazságügyi költségektől és mégis azt látjuk, hogy az igazságügyi költségek — különösen ha azokat a költségeket is hozzászámítjuk, melyeket a közigazgatási ható ságok viselnek — ma nemcsak négyszerte, de hatszorta magasabb összegre rúgnak, mint 1868-ban az igazságszolgáltatás államosítása előtt voltak. Már most, t. ház, ha valaki, a ki vitatja, ho«y az igazságszolgáltatás most jobb, mint volt — én az ellenkezőt állítom, — de akárki vitatja, hogy jobb az igazságszolgáltatás: álljon elő és feleljen nekem arra, hogy ha az önkormányzat által kezelt igazságszolgáltatás javítására fordítottuk volna, ezt a hatszorta nagyobb költséget, vájjon nem volna e ez az önkormányzati alapon szervezett igazságszolgáltatás legalább is olyan, ha. nem jobb, mint a milyent önök teremtettek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hisz a bírói függetlenség is, t. ház, a melynek érdekében az államosítás megtörtént, csak a papíron van meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A párturalom által szervezett, olyan kormányhatalom, mint a mienk, a melynek kinevezésétől és előléptetésétől függ annak a bírónak az existentiája, a ki különféle szervezést ürügyek alatt minduntalan áthelyezhető és a ki korára való tekintetből, még akkor is, a mikor még munkaképes volna, nyugdíjazható: az ilyen kormány-kinevezési rendszer mindent szülhet, csak független bírákat nem. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, a költségek szaporultának kérdésénél felmerült még egy nagy tényező és ez a nyugdíj-intézmény. (Ralijuk! Halljuk!) A választási rendszer a nyugdíj-intézménynyel eddig még sehol, soha semmiféle államjogí elmélet szerint össze nem fért, csak Magyarországon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A választási rendszer és nyugdíjazás kizárják egymást mindenütt, csak Magyarországkormánya, hol a kormányhatalom dédelgette a választott tisztviselőket is és — a mint később M
