Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-504

184 504. orsnAgos ölés 1891. június 18-án, síombaton* Mi változott meg azóta, t. ház? 1848 óta fejedelmünk ugyanaz maradt, a ki volt 1848-ban; kormány 1848 előtt is volt, nevezzük azt a régmúlt időkből gylas-nak, karchasnak, vagy nádornak, országbírónak, tavernieus-nak vagy dicasteriumoknak: kormány mindig volt, esak azzal a különbséggel, hogy az a kormány annak idején kizárólag a fejedelemnek volt felelős és nem egyúttal a nemzetnek is. Az önkormányzatnak részese volt a nemzet, azzal a különbséggel, hogy úgy, mint a törvényhozásban is 48 előtt nem az egész nemzet részesedett, hanem a rendi középkori alkotmány természeténél fogva csak a kiváltságos osztályok részesültek abban, épúgy, mint az önkormányzatban. Mi változott tehát meg, t. ház? Megváltozott egyszerűen az, hogy 1848 óta többé nem a kiváltságos osztályok, hanem a nemzet a maga egészében lett urává és részesévé a törvényhozó hatalomnak és magának az önkormányzatnak is. Már most, t. ház, ha 1848-ig lehetett az önkormányzatot összeegyeztetni az akkori rendi képviseltetés alkotmányával; ha össze lehetett azt egyeztetni egy oly kormányrendszerrel, a melynél a kormány maga csak a fejedelemnek volt felelős: vájjon a hypokrisisnek milyen foka kell ahhoz, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső haloldalon.) ha most el akarják velünk hitetni, hogy az önkormányzat azért üt homlokot a parlamentáris felelősséggel, mert most már nem a nemzetnek egy része, hanem az egész nemzet az, melyből a kormány maga alakúit, melynek létokát maga is köszönheti? (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Van azonban, t. ház, a t. ministerelnök úrnak egy alkotmányjogi szempontból talán mélyebbre ható, fontosabb érve is. Azt mondja a t. ministerelnök úr, hogy a választási elven felépült önkormányzati rendszer azért veszélyes, mert az önkormányzati elemek választás útján felváltván egymást, a tisztviselői kar is változásoknak van alávetve és ennélfogva a törvényhozói akarat végrehajtásában ezen váltakozó kormányzati elemek őt meggátolhatnák. Hát, t. ház, ez általánosságban sem való; de Magyarországban különösen nem való. Nem való ez a kifogás — másnak nem mondhatom — első sorban azért, mert a ki ilyesmit állít, daczára annak, hogy Magyarország beltígyministere, jelenlegi közigazgatási rendszerünket magát sem ismeri. {Zaj és mozgás a jobboldalon.) A mai Önkormányzati rendszer mellett, t. ház, a községi és vármegyei képviselőtestületnek, a megyei bizottságnak fele nem is esik választás alá, ez tehát egy eonservativ, változzásnak alá sem vetett része az önkormányzati szervezetnek; de a másik része is kisebb perio* dusok alatt esik választás alá, mint a tisztviselői kar és ez is csak feléhen, úgy, hogy Magyarországon az önkormányzati szervezet, a megyei bizottság és a képviselőtestületnek csak fele és az is minden három évben csak felében, tehát az egésznek egy negyedrésze jut választás alá. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én most nem beszélek a választási visszaélésekről, majd arra is rátérek, de tény, hogy ezen institutio mellett az, hogy az önkormányzati organismus megváltozzék és hogy az alkalmas legyen arra, hogy a tisztviselői kar úgy reconstruálódjék, hogy egészen más irányba terelje a végrehajtási akaratot, az valóban teljes lehetetlenség. {Helyeslés a jobboldalon.) De nézzük csak, t. képviselőház, megfordítva a dolgot. Féltik a választott tisztviselőnél annak a végrehajtó hatalommal szemben való engedelmetlenségét, de nem féltik a parlamentet, a törvényhozói akaratot attól, hogy ott végre ne hajtassák, a mit a törvényhozói akarat maga kíván. Nevezetesen ha parlamentaliter kormauyoztatik egy ország, ott nemcsak fel kell tételezni és fel lehet tételezni, de minden állam története bizonyítja — kivéve Magyarország történetét — hogy a pártok felváltják egymást a kormányzatban. Tehát a parlametaris rendszer mellett magának a törvényhozói akarat nyilvánulásának előre óhajtott alapelve az, hogy a törvényhozói akarat változzék. Már most, ha egy választás után Magyarország törvényhozási termében megváltozik a többség, találkozik az előbbi rendszer által kinevezett tisztviselőkkel, kiket el sem mozdíthat, kik tehát okvetlenül akadályai kell hogy legyenek az új állami akarat végrehajtásának a mely nem annak a többségnek emanatiója, a mely többségnek kebeléből származó az a kormány, a mely őket kinevezte. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Valahányszor egy parlamentariter kormányzott államban a többség megváltozik, ugyanannyiszor a kinevezett állami tisztviselői karnak a kormányzat terén is oppositiojával kell, hogy találkozzék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most mennyit ér az az érv, a melyet a t. minister úr javaslatának támogatására felhoz 1 Hazánkban a kinevezési rendszer és a választáson alapuló önkormányzati rendszer mérkőzésének már van egy sajátságos és minden állani számára példaadó története a legközelebb múlt évtizedekből. (Halljuk! Halljuk!) Már a 60-as évek végén találkoztunk azzal az elmélettel, hogy az önkormányzat a bírói hatalom terén nem egyeztethető össze a jogállam fogalmával és a parlamentaris felelősséggel. A t. ministerelnök úr még nem oly régóta híve az államosítás iskolájának, mint a hogy azt ő mondja. Ó csak 17 évre vezeti vissza azt a inetamorphosist, a melylyel államjogi bölcsességét ma itt