Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-497
497. országos ülés 1891. jnnius5-én, pénteken. 9 hogy lesznek bizony, a kik kevesebbel is be fognák érni. (Ellenmondások a haloldalon.) Lehet, meg is vagyok győződve, hogy nem önök részéről. Én csak azt mondom, hogy vannak olyanok is és mi azt hiszszük velünk együtt a nemzet is ezek közé tartozik — a kik ily kevéssel nem érik be. Ismét a »Pesti Napló«-ból leszek bátor egy Hermán Ottó t. barátomra tett megjegyzést elolvasni. (Halljuk! Olvassa.) »Eadikalis lelke az államhatalom erősödésétől fél s a nép számára követeli az államtól a hivatalokat. Ezért híve ő a választási rendszernek.« Bocsásson meg a t. »Pesti Napló« —mert én a szabad sajtónak tisztelője vagyok — de nem látja a fától az erdőt. Nem i\gy van az, hogy Herman Ottó képviselőtársam ti nép számára követeli a hivatalokat az államtól, hanem meg akarja akadályozni, hogy a nép által a maga részére választandó tisztviselőket el ne kaparintsa, el ne kobozza az állani. Ez a különbség, t. ház ! És akkor azután azt mondja (olvassa): »E követelésében ma annyira ment, hogy a király-választást, mint magyar nemzeti intézményt állította a ház elé, mint a magyar nemzet organicus fejlődésének történelmi követelményét.* Hát én a »Pesti Napló«-val szemben melegen üdvözlöm Herman Ottó barátunkat e kijelentéséért. Igenis a királyválasztásban a magyar nemzet jelleme nyilvánult. Beöthy Ákos: Megvolt az Lengyelországnak is! Madarász József: Nem mondom, hogy ennek nincs árnyoldala; de több volt a fényoldala a királyválasztásnak a magyar történelemben. És ha mindjárt árnyoldal volna is, ha ez a ne azét jellemével összefügg: akkor, uraim, az ellen, a mit őseink 887-től fogva sok századon át folytattak, a választási jog ellen most, 1891-ben emelni szót a királyválasztás jogának népszeríítlenítésével, ezt nevezhetik önök demokratiának, nevezhetik reformnak, de ha ez reform, akkor én Herman' Ottó barátomnak adom az elsőbbséget, mert az a jog, a melyet ő említett, nemzetünk jelleméből kiirthatatlan. (Tetszés a szélső baloldalon.) És ha a királyválasztás jogát fel is adta a nemzet, biztosítékok mellett: most is azt mondom, hogy kár volt még kitörülni a törvényekből a fegyveres ellenállást a törvénytelenség esetére; mert a törvény tiszteletre késztet mindenkit és ha ez kitöröltetik a törvényből, akkor az a törvény többé nem mindenkit késztet tiszteletre. De mindenesetre a válaszKÍPVH. NAPLÓ. 1887-92. XXIV. KÖTET. tási jog érdekében ezt felhozni, habár a nemzet lemondott a királyválasztás jogáról, ezen választásra is hivatkozni, szerintem nemcsak észszerű, hanem hazafias és a magyar nemzeti jellemhez illő. Hátra van még a »Pesti Hirlap«. (Derültség.) Ez azt mondja (olvassa): ' »A kik a vármegyei rendszert a magyarság érdekével védik, azok a 48 előtti conservativ pártok örökségével védik azt s a reactiot képviselik a nemzeti fejlődés kérdésében. Nem értjük a szélsőbalt, a mely e ©y veszett, conservativ ügyet sajátszerű csinált dühösségében obstructiovaí akar megvédelmezni. « Először is megjegyzem, hogy ez igen tisztességes hang, (Derültség a szélső baloldalon.) de én tisztelem a sajtószabadságot, mert a mit ront, ugyanazt meg is javítja, engedje meg tehát a »Pesti Hírlapi nekem, de annak, aki ezt beleírta, mondja meg: eredj te el t. barátom és nézd meg Magyarország történelmi fejlődését 1843-tól 1848-ig és ott meg fogod találni az úgynevezett administratori rendszer korszakát, a melyet a conservatíyek mint áldást akartak Magyarországra hozni. (Igaz! Úgy van! a széhöbalon.) Es én megismerem, hogy ez reactio,mert mit akart az az administratori rendszer? Ugyanazt, a mi ezen törvényjavaslatban van lefektetve. Ugyanazt, a mit már megkísértettek régen, 1849. végétől 1867-ig az osztrákok: kinevezni mindenütt mindenkit, megtörni, megsemmisíteni a megyéknek választási jogát, önkormányzati képességét. Ez a reactio, igen; hanem ezt a conservativ hagyományt nem mi védelmezzük; ez ott rejlik abban a törvényjavaslatban és mi ennek ellenében védjük Magyarországnak 1848-íki, sőt még részben as 1870-ikí köztörvényhatósági, szabad választásra épíílt önkormányzatát is. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) És most már, miután elmondtam azon érveket, a melyeket felhoznak önök ezen törvényjavaslat támogatására, engedjék meg, hadd hozhassam fel Magyarország néhány ismert államférfiának véleményét, (Halljuk! Halljuk!) hadd olvashassam fel, hogy miként gondolkoztak ők a törvényhatóságokról. (Halljuk! Halljuk!) Jelesen 1851-ben Somssich Pál mit írt? (Olvassa:) »E hon ezer év óta bír helyhatósági önkormányzattal ; nemcsak egyes kasztok, de a megyék és városok mellett a faluk is önmaguk választották bíráikat, esküdtjeiket stb., stb.« (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen sajátság második természetévé vált a népnek és a kasztok kiváltságos jogainak megszűnte után nem lerontani, de rendezni s ezen institutióknak részese kívánt lenni az összes nép. Kételkedhetik-e akárki — ha különben a magyar nemzetet ismeri — hogy minden lépés, mely ezen ős institutiókuak megsem2
