Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

g 497. országos ülés 1891. Jnníns 8-én, pénteken. szokásaival, alkotmányával megegyező, hamisítatlan törvényhatósági önkormányzati jogot kell állítani, a melynek egyik életfeltétele a választás. Ezt akarjuk mindazon biztosítékokkal, a melyek az olcsó, a gyors, a jó közigazgatást megteremtik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt áttérnék a tárgyra és az ellenpárt részéről felhozott és dióhéjba szorított eszméket felsorolnám és azok ellenébe nem a magam, de országszerte ismert államférfiak véleményét állítanám és ebből levonván a következtetést, hogy melyik az az álláspont, mely e nemzet alkotmányos szabadságszeretetével, jellemével megegyezik és a melyet e háznak és a nemzetnek elfogadásra ajánlani kell, mondom, mielőtt erre reá térnék, engedelmet kérek a t. háztól, hogy miként előttem szólt t. képviselőtársam, én is néhány megjegyzést tehessek xigy a bizottság, mint e ház tárgyalásaira. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor megfordultam a bizottsági tárgyalásokon és valóban nem szólhatok a t. ministerelnök úr eljárása ellen, azon eljárása ellen, hogy a sza^ had véleménynyilvánításnak útját szegni nem iparkodott. Midőn a bizottságba legelőször beléptem, véletlenül és ezt szerencsétlenségnek tartom magamra nézve, egy oly képviselőtársam mellé ültem, a kit személyesen nem ismertem, sem nevét nem tudom és midőn kifejeztem előtte, hogy azon füstfellegben, a mi ott volt, minő szép, egyértelmű, egymás iránt elnéző hangulat uralkodik: azt felelte bizalmasan — ha jelen van, emlékszik rá hogy ki volt, azt nem tudom — hogy hát ha még azt tudnád, hogy e bizottságban öt főispán-jelölt van és 2 — 3 közigazgatási bírósági jelölt, (Derültség) Akkor hogy ne csodálkoznám ezen a megváltozott szellemen? És én ezen benyomás alatt a füstfellegek között csakugyan azt láttam, hogy a bizottsági tárgyalás egészen más vonalon megy, mint mentek az azelőtti bizottsági tárgyalások, midőn sokszor jelen levén, azt tapasztaltam, hogy midőn szavazásra került az ellenzék bármely oldaláról benyújtott helyes ós a javaslatot javító szerkezet is, a főintéző egyetlen pillantása elég volt arra, hogy a mintegy feketesárga saíníí gárda felemelkedjék a javaslat eltemetésére. Mindenekfelett meglepett engem tehát azon változás, melyet e bizottságban tapasztaltam és melyet itt a házban meg kellett említenem. (Helyeslés a ssélsö haloldalon.) Sokszor tapasztaltam azonban azt is, hogy ott küzdelem van arra nézve, hogy az önkormányzat minél teljesebbé, a kormány és a főispáni mindenhatóság minél inkább korlátolttá tétessék. Akkor többször tapasztaltam, hogy néha-néha győztek a kormánypárt által segített ellenzékiek, de sokszor győztek néha az ellenzék által is támogatott kormánypártiak. És én csak annyit vagyok kénytelen kijelenteni, hogy nem tudom, mit bámuljak inkább? Vájjon az egyik ellenzéki vezérférfiú mérsékletét-e, azon többszöri biztosítéki leszavazásoknál, vagy pedig azon fiatal viador bátorságát, a ki a hányszor csak a kormány és a főispáni mindenhatóság mellett kellett küzdeni, első vívta a csatát mindig amaz ellenében. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) És itt azután majdnem az rémlett előttem, hogy valószínűleg nemcsak úgy van ez, mint azt az én ismeretlen t. képviselőtársam mondotta, hanem itt még talán — bocsánatot, de a magam véleményét mondom meg —(Halljuk! Halljuk!) jövendő belügyministeri viadalok is folytattattak a bizottsági tárgyalásokon. (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Meg kell még említenem azon benyomást is — miként azt már Helfy t. képviselőtársam is tette — melyet rám a mérsékelt ellenzék vezére által követelt biztosítékok kijelentése és a ministerelnöknek ezekre nézve adott világos, őszinte nyilatkozata tett. Az mondatik, hogy ezen törvényjavaslat tisztán a szabadelvű kormánypárt műve és tisztán a szabadelvű kormánypárt akarja azt, mint magáét keresztülvinni. Bocsássanak meg a t. képviselő urak, a szabadelvű párt tagjai és a mérsékelt ellenzék pártján ülők, de egy, a ki ezekhez a pártokhoz nem tartozik, talán csak részrehajlatlanabbúl alakíthatja véleményét és én azon véleményben vagyok, köteles vagyok kimondani. Megismerem, hogy a t. ministerelnök úr s magának a kormánypártnak nevezetes része is nagy súlyt fektetett arra, vájjon a mérsékelt ellenzék támogathatja-e már az általános tárgyalásnál a kormányt. És úgy vettem észre, hogy azon kijelentések, a melyeket a t. ministerelnök úr azután — úgy hiszem — ministertársainak meghallgatásával tett — az öszszes pártot bele nem vonhatta az értekezletbe, mert jelen nem volt, de lehet, hogy néhány szabadelvű párti képviselőt belevont — azon hatást tették, hogy azok a ministerelnök úr által biztosítékul nyilváníttattak és mintegy megszentesíttetett azon biztosítékok megadásával, az azon biztosítékok megnyerésének feltétele alatt teljesítendő és most is teljesített támogatás a mérsékelt ellenzék részéről. Most — mert ki kell jelentenem az országgyűlési tárgyalásoknál is véleményemet — azt hittem azon magatartás következtében, a melyet a t. ministerelnök úr a bizottságban tanúsított, lehetetlen lesz, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása nem a nyári szünet ideje alatt — mert most a nyári szünet ideje kezdődik — hanem lehetetlennek tartottam, hogy ezen országgytí-