Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

4»f.orsíílgosiilés 18ftl. június 5-én, pénteken. ^ lésnek még hátralevő néhány 9—10 hónapja alatt meg is kezdethessék. Mert a ki oly békülékeny, oly parlamenti ildomos viseletet tanásított a bizottságban, azon füstfelleges bizottságban, mint a t. ministerelnök ár: nem hiszem, hogy ha csak az a tüzet rejtő szabadelvtípárti értekezlet nem készteti a t. ministerelnök urat, vagy nem hívja fel arra hogy iparkodjék tűzzel-vassal keresztül hajtani a javaslatot, én nem hihetem, hogy t. képviselőtársunknak, Irányi Dánielnek azon indítványát, hogy ezen törvényjavaslat ezen az országgyűlésen ne tárgyaltassék, ministertársaival együtt is megfontolásra és azt követésre méltónak ne tartaná. Hiszen a t. ministerelnök ár jól tudja, hogy parlamenti illem is késztet bennünket arra, hogy ily nevezetes, nagyfontosságú ügyet — akkor, mikor a képviselők megválasztatások alkalmával csak igen csekély számban nyilatkozhattak, e nagy, miképen önmagok is mondják, korszakot alkotó törvényjavaslatról — sem helyes, sem nem illik tűzzel-vassal keresztülvinni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És e körülmények, a képviselők, az ország, a nemzet tekintetéből is ezen nyári szünet alatt nem szabad, nem helyes még az ezen országgyűlés alatti hónapok alatt is keresztül erőltetni a törvényjavaslatot. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Midőn más országokban 4, 5, 6, 10 évi idő adatik a nemzetnek, ha ilyen törvényjavaslat elkészül, hogy annak minden féríia, minden ahhoz értő gondolkodjék fölötte és állapítsa meg ítéletét: azt nem tehetik önök, hogy megtagadják a megfontolást a nemzet polgáraitól. És én most is arra kérem a miuisterelnök urat, a kinek ismerem politikai múltját és politikai jelenét, mint ellenfele, de erről nem szólok, hanem ismerem őt, mint jellemes, tisztelt magánegyént: kérem, vegye tekintetbe mindezeket, mert hiszen ha egy bizottságnak, melyben 20 tag tanácskozik, majdnem két hónap kell arra, hogy egy törvényjavaslatot jól megfontolva megállapítson, akkor kérdem, mit mond a számtani tagadhatatlan következtetés, hogy mennyi idő kell 400 képviselőnek? Mert minél több a tanácskozók száma, annál fokozattabb mértékben emelkedik azon idő, mely a törvényalkotásnál a megfontolásra és meggondolásra szükséges. És ha ezt meggondolja a t. ministerelnök úr, nem itt, hanem odahaza: rá fog jönni arra, hogy egy nemzetnek korszakot alkotó, annyival inkább ilyen szomorú korszakot alkotó törvényjavaslathoz 3, 4, 5 év is igen csekély idő. Gondolja meg a t. ministerelnök ár, mikor emelkedhetik e törvényjavaslat törvényerőre ? Mert hát tegnap is hallottuk egy párton-kivűli képviselőtől, hogy minden képviselőnek megkell tennie kötelességét egy ilyen gyászos korszakot alkotó törvénynél s mind a 400-nak kötelessége okait kifejteni, (Egy Jiang bal felöl: Hallgat és szavaz !) mert a hallgatag szavazással nem teljesíti kötelességét. Mindezeknél fogva, azt hiszem, hogy a jól értesített ministerelnöktől lehet a jobban értesített ministerelnökhöz azon kéréssel járulni, hogy legyen szíves ministertársaival együtt jobban megfontolni e dolgot és intézkedni az iránt, hogy a törvényjavaslat ezen időszakban, a nyári rendes szinidő időszakában, a mely alatt körülményeinéí fogva a nemzet képviselőinek nagy része van az otthon való tartózkodásra utalva, ne kényszeríttessék a képviselőház, hogy tovább itt időzzék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Második kérésem pedig az, hogy fontolják meg s legyenek figyelemmel arra, hogy miután az 1892. év végéig e törvény úgy sem lenne alkalmazható, mert csak akkor telnek le a választások időtartamai, még van idő egy új választás kiírásával az újonnan összegyűlt országgyűlésen íárgyaltatni e javaslatot. Ám ha tetszik, jó, oszlassák fel az országgyűlést (Helyeslés a szélsőbalon.) hivatkozzanak a nemzet többségére, (Helyeslés a szélsőbalon.) és akkor álljanak oda a nemzet elébe, (Helyeslés a szélsőbalon.) de azon tisztasággal és becsületességgel, hogy a közromlottságnak legyen vége s becsületbeli kötelességének tartsa minden képviselő nem ígérni s nem adni képviselőségééit egyetlen egy fillért (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) s ne vegye meg senki képviselőségét, (Helyeslés a szélsőbalon.) mert a ki úgy veszi meg, az emberi gyöngeségénél fogva meg is akarja venni annak az árát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Én tehát csak örültem annak, hogy gróf Károlyi István képviselő úr a szabadelvűpárt tagjává lön ; (Derültség a szélsőbalon.) örültem, mert kijelentette, hogy az ő meggyőződése az, mindent megtenni, a mit a magyar állam fensége és a magyar állam érdeke megkíván, mindent ellenezni, a mi az állam önállóságát, függetlenségét veszélyeztetné, sértené és megalázná és ő maga elébe írja a tisztességet és becsületet s azért lép a kormánypártba, mert hiszi, hogy ott is (Halljuk! Halljuk!) e meggyőződé^ vert gyökeret. No hát, t. képviselőtársam, én azt állítom, álljon elő az a kormány, szüntesse meg Magyarország állami függetlenségének veszélyeztetését, sértését és megalázását és itt csak egyet mondok, hogy idézze fel emlékébe azt, hogy hazám nemzeti zászlaja, a melyet az 1848 ki 21. tez. és a honvédségi törvény különösen biztosít, nem aláztatik-e meg — s nekem a I szégyenpír jön arczombau, hogy ezt a magyar j képviselőházban kell mondanom — nem alázta-