Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-497

49T. országos ülés 1891. jnning 6-én, pénteken, g Úgyde, t. ház, azt is szokták mondani, hogy ez a javaslat ellenkezik a valódi szabadelvííséggel. Ennek a vádnak, nézetem szerint ép oly kevés a belső jogosultsága, mint az előhbeninek. Puszta phrasis, tartalom nélkül való üres szó a szabadelvííség, ha nem foglalja magában a jogegyenlőséget. És ugyan kérdem, hol volt eddig megvalósítva a megyei közszolgálat terén, kivált annak magasabb ágaiban a jogegyenlőség? Vájjon nem képezték-e épen ezen magasabb szolgálati ágak úgyszólván monopóliumát egyes osztályoknak, néhol egyes családoknak? Vájjon nem voltak-e kizárva ebből legtöbb helyütt a nemzetnek egész osztályai? 1848-ban bevétetett az alkotmány sánezai közé az egész nemzet; de az alkotmány védbástyáinak sánezai közé mai napig sincs^ az egész nemzet bevéve. (Úgy van! jobb felöl.) És midőn arról van szó, hogy a nemzeti egység gondolata e sánczok közt is megvalósíttassák, hogy a megvalósításnak akadályai elháríttassanak, nem-e valóságos irónia, hogy épen azok küzdenek ellene, a kik magukat 48 ásóknak is nevezik ? Valóban, t. ház, önkénytelenül eszébe jut az embernek az az ismeretes mondás: vitám et sanguinem, sed avenam non. Az 1848-ki alkotások megvalósították a nemzeti egység gondo latát a parlamenti népképviseletben, a jogegyenlőségnek szelleme felhatott az állam szolgálat legmagasabb ágáig, fel a ministeri székekig és félig nyitott ajtón bár, de bejutott a főrendiház termébe is. Csupán a megyék azok, a melyeknek küszöbét mind e mai napig nem volt képes átlépni. Es most is az úgynevezett szabadelvííség nevében kiáltják feléje: vitám et sanguinem, sed avenam non: mindent odaadtunk, de az alispánt, a szolgabírót azt nem adjuk! Igaza van b. Prónay Dezső t. képviselőtársamnak : kegyelettel kell viseltetnünk a régi romok iránt, csakhogy ez a kegyelet nem követeli meg azt, hogy a való élet követelményei és a nemzet szükségletei előtt szemet hunyjunk. Azokat az általa emlegetett romokat egykoron mint a nemzet érdekeinek kielégítésére szolgáló institutiot létesítették és az igazi kegyelet épen azt kívánja, hogy alkotóinak példáját kövessük, hogy institu ti óinkat akkép alakítsuk át, hogy ez által a nemzet egységének és ez által erőssé tételének előmozdítására szolgáljanak. Erre pedig a romok közt eleven költői phantasiaval való andalgás igazán nem elégséges. Még csak egyet, t. ház. (Halljuk! Halljuk.') Felemlíttettek itt már ismételve a törvényjavas laton a ház bizottságában történt módosítások, illetőleg ezeknek genesise. Mint közvetlen tanú, a ki éber figyelemmel kísértem a tárgyalások egész menetét, bátor leszek erre vonatkozólag két megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy lehetetlen az elismerést megtagadni azon valóban loyalis, minden párttekintettől ment és kizárólag az ügy érdekét szem előtt tartó magatartástól, a, melyet gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam és elvtársai a javaslattal szemben a bizottságban követtek. (Úgy van ! Úgy van! jobb felöl.) A másik az, hogy ámbár a bizottsági módosítások kezdeményezésében körülbelül egyforma részük van a többséghez és az ellenzékhez tartozó bizottsági tagoknak — még a függetlenségi párti tagokat sem véve ki '— mindazonáltal, hogy e módosítások bele is jutottak a törvényjavaslatba, abban nézetem szerint legnagyobb része és eléggé nem méltányolható érdeme az igen t. ministerelnök úrnak van, ki mindjárt a bizottsági tárgyalások legelején kijelentette, hogy minden oly javítást, a mely a javaslat alapelveivel nem ellenkezik, készséggel elfogad és a ki ezen ígéretét a tárgyalások folyamán fényesen beváltotta és általában egész eljárása, sajátjavaslatával szemben való teljes elfogulatlansága és a felmerült indítványokkal szemben való előzékenysége által igen nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a reform barátai itt e házban és az országban a törvényjavaslatnak is barátai lehessenek. (Élénk helyeslés jobb felölj Végzem, t. ház, annak kijelentésével, hogy e javaslatot, a mely betetőzi az 18484ki alkotásokat és a jogegyenlőség gondolatát megtestesíti ott is, a honnan eddig ehinai fallal volt elzárva; e javaslatot, a mely a választás puszta formái helyett a megyéknek komoly jogokat és valódi jogbiztosítékokat nyújt; e javaslatot, melynél liberálisabb alkotás, nézetem szerint, hosszú idők óta nem foglalkoztatta a képviselő házat, a tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Nagy István jegyző: Madarász József! Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatot, a melyet a kormánypárt, valamint a mérsékelt ellenzék nagy többsége támogat, mint olyat, a mely megsemmisíteni törekszik hazánk ezeréves nemzeti szokásaiból, jelleméből kifejlődött és századokon át a gyakorlatba átment, a tisztviselők szabad választásán alapuló törvényhatósági rendszert visszautasítom és pártolom Szederkényi Nándor t. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslatot, (Helyeslés a szélső baloldalon) mely szerint — mint az előttem szólt t. képviselőtársam is mondta — a mai, vagyis az 1870. év óta megteremtett közigazgatási állapot helyébe, melyet a szabadelvű párt fokról-fokra oda módosított, oda sülyesztett, hogy az többé nem volt képes a közszabadság védelmére és az egyéni jogok tiszteletben tartására ezen állapot helyébe a magyar nemzet jellemével,