Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-481

481. országos ülés 1891. április 22-én, szerdán. Mí hanem bármely megengedettet: az, hogy gyanús emberektől frequentált kávéházakban dorbézol éjjelenkint, nem hivatalban tanúsított magaviselet; de az ilyen bíróhoz vagy ügyészhez, kivált kis helyen, kinek volna bizalma? (Igás! Úgy van! jobb felöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Es fegyelm ivétség!) Hiszen épen azt fejtegetem, hogy a hivatalon kivíü tanúsított magaviselet is képezhet fegyelmi vétséget. Az 1871. évi VIII. tcz. 20 §-a szabja meg, mily magaviselet minősíttetik fegyelmi vétségnek. Ily magaviselet nemcsak a hivatalban tanúsítható, hanem azon kivűl is. Mit szól a t. ház ahhoz, ha a bíró vagy ügyész egész éjeket korcsmában dorbézol át, azután részegen összeverekedik a czigánynyal? Ez nem hivatalos magaviselet; de olyan, hogy másnap azt a bírót vagy ügyészt a bírói vagy ügyészi széken látva, undor fogja el azt a közönséget, mely ily kezekre látja bízva az igazságszolgáltatást, (Élénk helyeslés jobbról. Ellenmondás balról) Azt tehát, hogy a felügyelet csak a hivatalban tanúsított magaviseletre szorítkozzék, el nem fogadhatom; ki kell annak terjeszkedni az egész magaviseletre, de csak azon szempontból, vájjon az a magaviselet nem sérti-e a hivatalos kötelességet, vájjon a hivatalnak megfelelő magaviselettel megegyezik e úgy, a mint azt a fegyelmi törvény a bírótól és egyéb hivatalnoktól megkívánja. Ebből az okból nem egyezhetem a csonkításba. A mi Polónyi t. képviselőtársamnak végső módosítványát illeti, hogy t. i. a 3. pont után az tétessék, hogy a visszaélés megbüntetése, illetőleg a megtorlás iránti intézkedés a jelen törvény korlátai között történjék; ennek érdeme ellen nincs kifogásom, de feleslegesnek tartom és pedig azon interpretatio alapján, hogy ezen megtorló intézkedésnek nemcsak ezen törvény korlátai közt, de minden törvény, különösen pedig a fegyelmi törvény korlátai közt kell történnie. Mert miben áll az a megtorló intézkedés? Nemcsak az úgynevezett intésben; mert az elnök intésjoga, a melyet az 1871 : VIII. tcz. 28. §-a ad, rendetlenségre vonatkozik és nem vonatkozik, legalább espresse nem, a magaviseletnek ilyen nemeire. A gyakorlatban kiterjesztették és igen helyesen; mertezen intés nem fegyelmi büntetés; ennek fegyelmi következései nincsenek. Ez az intés egy neme a rendbüntetésnek, egy neme a szigorított figyelmeztetésnek ; de a megtorlás iránti intézkedés legfőképen abban áll, hogy a felügyeleti hatóság megteszi a lépéseket arra, hogy az ily legfőbb megtorlási eljárás, t. i. a fegyelmi eljárás az ügyészégútján megindíttassék. Dehogy ezeket a lépeseket megtehesse, az igazságügyministernek observálni, tudomást kell venni; KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XXIII. KÖTET. neki nem szabad behunyni a szemét oly tények előtt, a melyek a magaviselet körébe esnek és a melyek közül egy párt felemlítettem illustratio végett. Én, t. ház, azt gondolom, hogy a felügyeleti jogot úgy kell felfogni, a mint azt én felfogom ; nem interpretatio alapján, mert én nem ismerek még tudományos munkát sem, mely máskép fogná fel, mint úgy, hogy az áll részint szemmeltartásból, figyelemmel tartásból oly viszonyokra nézve, a mely viszonyok azzal a hivatallal és annak hatályosságával összefügnek ; másodszor áll intézkedési jogból. De a felügyeleti intézkedési jog mindenütt korlátok közé van szorítva. Egyetlenegy felügyeleti intézkedést sem tehet egyetlenegy felügyeleti hatóság sem, a mely uem valamely törvényben vagy valamely törvény alapján kibocsátott rendeletben gyökerezik. Ez nem határ nélküli jog úgy a tartalomra, mint a terjedelemre nézve; hanem nálunk is számos rendeletben és számos törvényben szabályozva van. Ha ezt így látjuk és ha a túlsó oldalról sem hozatott fel valami arra nézve, hogy egy új korlát még szükséges volna: én azzal a megnyugvással ajánlom a t. háznak ezt a szöveget, hogy midőn ezt a t. ház elfogadja, a felügyeleti functio természetének megfelelő helyes szöveget fogad el; hogy ezen szövegnek minden indítványozott csonkítása egy-egy lényeges részét a szükséges felügyeletnek megbénítaná. És hogy ha a törvényhozás praecisirozni akar, vigyázni kell arra, hogy midőn jót akarunk, magának az ügynek ne ártsunk. Ezért én a t. háznak a szöveg változatlanul leendő elfogadását ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felöl) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr kívánja félreértett szavainak értelmét helyreigazítani. (Halljuk!) Polónyi Géza: T. ház! (Mozgás jobb felől Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Nem lehet közömbös sem nekem, sem a t. ház többségének, hogy ezen kérdésben elfoglalt álláspontomat világosan lássuk, ügy látom, hogy engem az igen t. igazságügyminister úr alaposan félreértett. Még pedig azért, mert a t. minister úr az ellen úgy argumentált, hogy arra szükség van,hogy a bíró, a ki a korcsmában éjjelez, hazárdjátékot űz és dorbézol, a büntetés alól ki ne meneküljön és bizonyos éber felügyelet alatt álljon. Ez iránt semmi kétség sincs, t. ház: én is azt akarom. A különbség csak az, hogy szerintem ez nem a felügyelet, hanem a fegyelmi eljárás ügykörébe tartozik; mert ezt a fegyelmi törvény világosan büntetni rendeli. (Mozgás és ellentmondás jobb felöl.) A példák világosan fognak szólni, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) A hivatalos működésben is követhet el a a