Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-481

80 48Í. országos ftlés 1891. április 2á-én, szerdán. ügye menetének állapotáról absolut helyes tudomással nem bírhatna. (Helyeslés és tetszés jobb felöl.) Vegyünk szemügyre néhány lényeges dolgot, a miben t, képviselőtársam megütközött. Vegyük azt, hogy a felügyeleti hatóság a maga vizsgálatát a judicatura színvonalára is kiterjeszti Méltóztatnak emlékezni a kir. táblára vonatkozó törvény 13.§ mely az egységes kir. táblák ítélkezésének összhangja szempontjából bizonyos feltételek mellett az ítélet-hozásnál a döntvények követését és observálását rendeli el. Hát ne lehessen azt nézni, hogy valamely bíróságnál figyelembe veszik-e a legújabb döntvényeket vagy sem ? Ezt nézni a ministernek kötelessége ; és kötelessége tudnia, hogy hol járnak el hanyagul. De ettől azután különbözik az a jog, a melyet t. képviselőtársam azon módon festett ki, hogy a minister vagy a felügyelő közeg hívatja a bírót és azután azon örv alatt, hogy a judicatura színvonala emeltessék, arra utasítaná, vagy azt suggerálná neki, hogy egy fönforgó ügyben így vagy amúgy ítéljen. Minden képzelhető visszaélés széles e világon megtörténhetik ; akkor is megtörténhetik, ha a t. ház összes módosítványait elfogadná. Hanem kérdés, hogy vájjon visszaélés, törvénytelenség lesz-e ez vagy sem? Ez törvénytelenség a törvényjavaslat szövege szerint; megengedem, törvénytelenség volna azon szöveg szerint is, melyet t. képviselőtársam előterjesztett. De ezt a különbséget szem előtt tartva, a judica túrának a minőségét observálni kell. Hiszen én a magam tapasztalásából mondhatom, hogy vannak bizonyos törvények, melyeknek értelmét rosszul fogták föl széles körökben a bíróságok; és én azon a ponton voltam, hogy egy novellát terjesztek a ház elé, mely annak értelmét kötelezőleg szabja meg. Nem akartam a bíróságokat utisítani, mert nem is kötelezhetem arra, hogy a törvényt azon értelemben vegyék, mint én; de tudnom kell, hogyan fogják föl a törvényeket; tudnom kell, hogy követik-e a törvényeket, vagy sem, hogy a kellő intézkedéseket itt vagy másutt javaslatba hozhassam. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezért kell a judicatura minőségét figyelemmel kisérni, mert nem közömbös az országra s a nagyközönségre nézve, a mely jogáért megy a bírósághoz, hogy vájjon nincs-e széles körben tudatlanság, nincs-e nagy tudatlanság-, egy bíró ság körében nem hanyagolják-e el kötelességüket? (Élénk helyeslés jobb felől.) Egy eset merült fel, a midőn a legújabb törvényeknek, melyek már négy hónap óta életben voltak, a mint a felterjesztet iratokból láttam, absolnte nem tidták létezését. Ilyesmit figyelemmel kell kisérni. De még más czélja is van annak, hogy a judicatura színvonala, minősége figyelemmel kísértessék : s ez az. hogy ily roppant nagy bírói szervezetnél, milyen a mienk, a hol i.500 bíró van; a hol tehát lehetetlen pusztán a nyilvánosság alapján minden bíró minőségéről oly meggyőződést szerezni, mint ott, a hol az egész országnak 18 vagy 24 bírája van, a kik folyton a nyilvánosság előtt működnek: miként bírhasson helyes tudomással az igazságügyminister arról, hogy vannak-e jó erők és mily irányban tanúsítanak képességet? Ha a felügyelet a bírói működés minőségére is ki nem terjed, akkor az nem felügyelet. De e felügyelet nem egyéb, mint csupán observálás; soha és semmi körülmények közt nem befolyásolás, utasítás-adás. Még pedig azért nem, mert arra, hogy a felügyelet addig a voualig terjedjen, határozott törvényes tilalom és korlát van. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az, a miért én részemről sem ahhoz nem tudok járulni, hogy a »külonösen« szó kihagyassék; mert akkor azon lehetetlen feladatot akarnám a törvényjavaslatban megoldani, hogy a felügyeleti jog kimerítőleg szabályoztassék. Sem ahhoz absolute nem járulhatok, hogy a felügyeletnek egyik legfőbb tárgya: a hivatalos működés, kivétessék a felügyelet köréből. (Helyeslés a jobb- és baloldalról.) Polónyi t. képviselő úr ehhez a raódosítványokhoz hozzájárult; de a maga részéről további módosításokat indítványozott. Ezen módosítások egyike abban áll, hogy csak a hivatalos működés, a bírói és ügyészi hivatalnokoknak csak a hivatalban tanúsított magaviselete képezze a felügyelet tárgyát. Hogy ez megint tévedés volna, azt hiszem, egy pár meggyőző példával bebizonyíthatom. Az állásnak megfelelő magaviselet — erre már minden oldalról történt hivatkozás — a hivatali kötelességek közé tartozik, még pedig nemcsak a bírói és ügyészi karnál, hanem a világ minden állami szolgálati pragmaticája szerint minden hivatalnoknál. Minden hivatalnok köteles úgy viselkedni, hogy az a bizalom és tisztelet, melyet maga iránt ébren kell tartania, csorbát ne szenvedjen. Ha ezt nem teszi, fegyelmi vétséget követ el. De a hivatalnok állása iránt való bizalmat aláásó magaviseletet nemcsak a hivatalban tanúsíthat, hanem azon kivtíl is. Mondok pár esetet a nélkül, hogy bővebben kiterjeszkedném azok részleteire. Tudomásomra jutott, hogy egy hivatalnok, még pedig nem a kezelő személyzet köréből, hanem valósággal magasabb állású, rendesen gyanús kávéházakban, gyanús társaságokban tiltott hazárdjátékkal egész éjeket tölt el. (FelMáltások a ssélsö baloldalon: Ez büntető eljárás!) De ha 8 maga nem űz is tiltott j-átékot,