Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.
Ülésnapok - 1887-481
481. országos ülés 1891. április 22-én, szerdán. 75 elég munkaerő, nincs-e szaporításra szükség s mily harmónia uralkodik a tisztviselők között a hivatali tevékenységre nézve stb. Szóv 1 mindezen dolgok nézetem szerint olyanok, melyek mint ügykezelési és administrativ természetűek részint az ügyviteli szabályokban, részint pedig a törvényben, ha nem is casuistice, de generaliter felsorolhatok és körülírhatók; de úgy, hogy azok határai minden körülmények között tisztán és világosan felismerhetők legyenek. (Helyeslés bal felöl) Ha, t. ház, mi e szakaszt ágy fogadnók el, a mint az szövegezve van, akkor mi tulajdonképen két eodexet alkotnánk meg: az egyik írott, a melyet ismerünk; a másik pedig egy codex in herbis, melynek tartalmát senki sem tudja. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ily ugrást a sötétbe azonban, t. ház, nem tehetünk, akkor, midőn törvényt alkotunk. Mi szívesen hozzájárulunk ahhoz, hogy a felügyelet, mely eddig gyarló és hiányos volt, lehetőleg megerősíttessék; de hogy valamihez hozzájárúllunk, a mit nem ismerünk, hogy törvényt hozzunk, melynek tárgyát és körvonalait nem tudjuk: azt nem kívánhatja tőlünk senki. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ez nem volna helyes és nem is felelne meg azon komolyságnak, melylyel mint a törvényhozók a nemzetnek tartozunk. (Helyeslés bal felől) De van ezen szakasznál még egy másik észrevételem is, és ez arra vonatkozik, a hol a felügyeleti jog köréhez tartozó dolgok felsoroltatnak S mindjárt az első pontban az van mondva (olvassa) : »a felügyelet tárgyát képezi az örökösödés az ügyvitel szabályszerűségére*, s nyomban utána ez áll: „az alkalmazottak hivatalos működésére* is. Minthogy már előbb is megjegyeztem, hogy én a bírói tevékenységnek csak két alkatelemét ismerem, tudnillik vagy az ügyvitelt, vagy a ítélkezést: én abból a körülményből, hogy az ügyvitel után a bíró működése mindjárt említtetik meg, azt látom, hogy azon ellentétből, a melybe az idézett két mondat hozatott, következik, hogy itt nem oly dolgokra akarják kiterjeszteni a kormányfelügyeletet, melyek az ügyvitelre vonatkoznak, hanem olyanokra is, melyek a bírónak más természetű működésére vonatkoznak. Már pedig t. ház, ez a működés az én véleményem szerint nem lehet más, mint a judieálás; (Úgy van! Úgy van! bal felől) vagy ha nem így volna, legalább is bizonyos, hogy ez a dolog a lehető legkülönbözőbb interpretatióra adhat alkalmat és hogy ebbe minden belemagyarázható. Hisz maga a t. minister úr is kétféle magyarázatot ad: (Halljuk! Halljuk!) egyet szóval, szépen és megnyugtatóan; a másikat írásban, de ezt már nagyon megdöbbentően, a mennyiben az indokokat a minister úr is aláírta. Ezek az indokok pedig olyan magyarázatot adnak ennek a »hívatalos működése szónak, mely bennem a legnagyobb aggodalmakat kelti. Elvégre az, hogy az igen t. minister úr megnyugtató magyarázatát adja e kifejezésnek és az ez alá vont fogalomnak, bizonyos fokig jól esik mi nekünk is. Azonban, t. ház, mikor törvényalkotásról van szó, akkor mi itt a törvényhozás termében nem érhetjük be magyarázatokkal és interpretatiókkal. Midőn a nemzet számára törvényeket alkotunk, akkor nem szavakra és magyarázatokra, hanem érezbe öntött világos garantiákra van szükség. És minthogy a törvény indokolása a törvénymagyarázat hermeneutika] ának igen fontos tényezője, azon kifejezés alá pedig »hivatalos működés« igen sok mindenféle, kétségtelenül a judieálás is tartozhatik: azt hiszem, hogy ez a kifejezés a törvényben meg nem tartható, mert a már előbb is említett indokolás 20. oldalának végpontjában az mondatik: »A felügyeletnek kötelessége ügyelni az alkalmazottak hivatalos működésére, azaz az elintézés minőségére és mennyiségére.* No, t. ház, az elintézés minősége nem bírálható meg a nélkül, hogy a bíró judicálásának módjai, iránya é« tartalma meg ne legyen bírálva. (Igaz! Ügy van! bal felől.) Továbbá az mondatik a 21. lap végpontjában : »Minthogy sok esetben elkerűihetlen, hogy a panaszolt ügyre vonatkozó iratokat a felügyeleti hatóság átvizsgálja, mert különben nem szerezhetne alapos meggyőződést arról, hogy a hatósága alatt állók nem sértették-e meg eljárásukban a törvényt és rendeleteket.« Már, t. ház, én azt hiszem, hogy a bíró akkor sérti meg a törvényt eljárásával, ha nem a törvény értelmében és nem annak rendelkezései szerint intézkedik. Ez tehát egy másik bizonyítéka annak, hogy a felügyelet oly irányban, a mint a t. minister úr azt gyakoroltatni kívánja, a dolog érdemére, vagyis magára a judicálásra is vonatkoztatható. Még világosabb e tekintetben az indokolás 23. oldalán levő azon pont, melyben kimondatik, hogy a felügyeleti jog gyakorlatával megbízott közeg kell, hogy a törvénykezés színvonaláról is kellő meggyőződést szerezzen magának. A vizsgáló közegnek is, a bírói függetlenségnek teljes megóvása mellett ugyan, de mindent el kell követnie, hogy figyelmeztetéseivel és utasításaival a törvényszékek és járásbíróságok judioaturai színvonalát is emelje.« Az, hogy valaki megbírálhassa, hogy valamely bírónak intézkedése és ítélkezése a judioaturai színvonalnak előnyére vagy hátrányára válik-e, lehetetlen a nélkül, hogy 10*
