Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-481

76 *81. orgüágos ülés 18B1. úprllls 22-én, szerdán. egyúttal a dolog érdemét az ítélet tartalmát is meg ne bírálja. És ha ezzel kapcsolatba hozom azt, hogy ugyancsak az indokolás útmutatása szerint a felügyeleti jog gyakorlatával megbízott közeg fel van jogosítva arra is, hogy a bírót, a pernek minden stádiumában, tehát egy még be nem fejezett ügyben, az ítélet meghozatala előtt, ad audiendum verbum idézhesse maga elé és utasíthassa és figyelmeztethesse, hogy a judicatura színvonalának érdekében így vagy amúgy ítéljen, mert hiszen másképen a színvonalt meghatározni nem is lehet : akkor semmi kétséget sem szenvedhet, hogy itt okvetlenül fenforog annak a veszélye, hogy a politikai administratio a judicaturára igenis befolyást gyakorolhat (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem mondom, t. ház, hogy gyakorolni fog, különösen nem mondom, hogy gyakorolni fogja ezt a t. igazságügyrainister úr, a ki előtt a bírói függetlenség kétségtelenül épúgy szent, mint mi előttünk; de annyi bizonyos, hogy a szakasznak azon szavaiban »ktilönösen« és »mííködés«, megvan adva annak a lehetősége, hogy a törvényjavaslatnak és az indokoknak ily szövegezése mellett valamikor, nem tudom minő körülmények között, a politikai administratio a judicaturára, az ítélkezésre magára is befolyást gyakorolhatna és ez által megteremthetné minálunk is az xigynevezett Cabinet-justitiát. (Úgy van! bal felől.) Mivel pedig ezt nem kívánjuk és semmi szín alatt meg nem engedhetjük és mivel a bírói függetlenség ott, a hol kormányi kinevezés, kormányi előléptetés van, s a hol a bírák különben is oly gyarlóan vannak dotálva, mint minálunk, már is igen relatív: azt gondolom, helyes indítványt teszek, midőn a t. házhoz azon kérelemmel járulok, hogy méltóztassék a negyedik szakasz első sorában foglalt azon szót: »különösen«, és első pontjában foglalt ezen szavakat: »az alkalmazottaknak hivatalos működésére* törölni. Ajánlom mindkét módosítványomat a t. ház figyelmébe. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Madarász József jegyző (olvassa a módositványt) : Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! Mindenek előtt a tárgyalás menetére nézve tartom kötelességemnek megjegyezni, nehogy gyanúba keveredjem, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen törvényjavaslatnak főleg az első szakaszai azok, a melyek különösen a mi álláspontunkból aggodalomra szolgáltatnak okot és hogy így nem lehet az feltűnő, hogy épen az első szakaszoknál szólalunk fel. Egy sajátságos jelenséggel találkoztam az előbb, t. képviselőház. Ez a sajátságos jelenség pedig abban állott, hogy akkor, midőn az általam benyújtott módosításnak értelmére nézve köztem és a t. miuister úr és a mérsékelt ellenzék részéről felszólaló képviselők között absolute semmi eltérés sem volt ; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) midőn mind a hárman egy és ugyanazon véleményen voltunk abban a tekintben, hogy a törvény csakis úgy magyarázandó, a mint az én módosításom szólott: a módosításnak a törvénybe való felvételét sajátságos módon mégis megtagadták (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Én nem tarthatom helyesnek, t. ház, hogy a módosítás elfogadását megtagadták, holott annak értelmét magyarázatilag elfogadták. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én nem tartanám helyesnek, t. képviselőház, sem codificationalis szempontból, sem a közjogi biztosítékok és alkotmányjogi garantiák szempontjából, ha arra a lejtőre lépnénk, hogy egyes szakaszok veszélyes szövegezésével szemben mindig és mindig a ministeri interpretatiora volnánk utalva; (Helyeslés a szélső baloldalon.) úgy annyira, hogy ha majd a törvény alkalmazásában egyik vagy másik bírónak e szakasz a kezébe kerül, kénytelen lesz a képviselőház irattárában felkeresni, hogy annak milyen magyarázatot méltóztatott tulajdonítani az akkori minister úr, mert a ministerek magyarázatai pro futuro a következő ministerekre nézve nem kötelezők, különösen nálunk, a hol tudjuk, hogy a parlamentben tett positiv ígéreteket nem szokták beváltani; ehhez csak egy egyszerű cabinet- vagy ininisteri székesere szükséges. De jól van: elfogadom mint törvénymagyarázási módot, hogy a törvényhozás ilyen intentioväl szavazza azokat meg. Azonban e szakasznál nagyon kérem a t. többség tagjait: ne méltóztassanak esetleges törvénymagyarázatokkal, ilyen inductiv magyarázati módszerrel beérni ; nagyon kérem a t. többségnek különösen azon tagjait, a kik — hogy hü emlékezetükbe idézzem — a Tisza Kálmán-féle ominosus 54. szakasz idejében kényszerítették a kormányzatot — volt annyi függetlenség bennük — hogy ezen szakaszt visszavonja. Miért? Mert azt az elvet követik, hogy politikai administrativ közegek, különösen exponált kormány-orgánumok, a bíróság ügyvitelére absolute semmi befolyással ne lehessenek. És az 54. §. ellen felzúdult a közvélemény, abból törvény nem lett, mert a t. többség akkor még féltékenyen megőrizte a bírói függetlenséget, az alkotmányos garantiáknak egyik kincsét. (Helyeslés a szélső báloldalon.) T. képviselőház! A felett köztünk véleményeltérés nem lehet, hogy épúgy, mint a főispán, épúgy az igazságügyministar úr is politikai, administrativ közeg, a végiehajtó ha-