Képviselőházi napló, 1887. XXIII. kötet • 1891. április 13–junius 4.

Ülésnapok - 1887-480

• 480. orsz&aros ülés 1891, vizsgálatra, vagy a perben tett nyilatkozatokra, melyek az iratokban constatálva vannak, alapíttatik a panasz, a hol egyenesen arra utalnak, hogy a hívatott közegek nem teszik meg kötelességöket. Hivatkoznak arra, hogy a felsőbb felügyeleti hatóság sem tette meg; lehetséges hogy a jelentések kielégítő felvilágosítást nem nyújtanak. Összetett kezekkel nézze ezt a ministerium? Vagy legyen módja, ha elegendő okot lát fenforogni: az íratok megtekintése alapján intézni el a punaszt? Azt mondják, ez ritkán kerülhet elő. Jól van. Ritkán, de rendesen fontos esetekben és hát e ritka esetekben ne legyen mód hatályosan intézkedni? De egy pár gyakorlati példát akarok felhozni, még pedig a polgári, a végrehajtási eljárás köréből. Gyakran merül fel panasz a pénzek behajtása körül és az, hogy nem küldetnek el az árvaszékhez, vagy a félnek kezeihez. (Halljuk! Halljuk!) Ez egyike a leggyakrabban előforduló panaszoknak. Egy külföldi bíróság például megkeres egy belföldi bíróságot végrehajtás végett; a végrehajtás, folyamatban van, egyes összegek befolynak, de nem küldetnek el. Eltelik egy év, két év, folyamodnak ide-oda s a végrehajtás mindig folyamatban van, de a pénz még mindig nem küldetik el. Egy esetben például bizonyos aljárásbíró, mikor a végrehajtó a pénzt beszolgáltatta az adóhivatalba, hozott két végzést, melyek egyikével az összeget kiutalványoztatja magának; másikában pedig az összegnek a megkereső hatósághoz való elküldését elrendeli. Azt a végzést, a melyben a pénz elküldését elrendelte, szépen fiókjába zárta; azt pedig, a melyben a pénznek saját magának való kiadását elrendelte, természetesen érvényesítette. A ministeriumhoz tett panaszra az a jelentés jött, hogy ezen ós ezen szám alatt átküldési végzés hozatott és ez foganatosítás alatt van. De a pénz még sem érkezett meg. A fél új panaszt tett, hónapok múlva jött az új jelentés, hogy a pénz már el is küldetett; de a késedelem okairól, bár követeltetett, kielégítő felvilágosítás nem adatott. Felrendeltettek az íratok. Azok összevetéséből kitűnt, hogy az ügy elintézésével megbízott bíró aprilban a pénzt kivette, magánál tartotta és használta és szeptemberben küldte el; időközben adott jelentésében pedig arra a végzésre hivatkozott, melyet áprilisban hozott, melyben az elküldést elrendeli, de a mely végzést magánál tartott és nem lön foganatosítva. De ezt, t. ház, csak az íratok összevetéséből lehet constatálni. (Egy hang a szélső haloldalon: Mi tőrtént vele?) Fegyelmi eljárás alá vonatott, ellene a büntető felelősségre vonás is érvényesítve lett volna, de időközben meghalt. A gyakorlati élet mutatja — és fájdalom, az április 21-én, kedden. gj nem egy ily esetet tüntet fel — mily szükséges néha az a jog, hogy a felsőbb felügyeleti hatóság az iratokat, vagy azok egy részét, felrendelhesse. De kívánja eu a felek megnyugtatása, is Azokat, a kik ezt kétségbe vonják, valóban szeretném meghívni, magamhoz egy csütörtök délutáni kihallgatásra. Számos alkalommal kell tapasztalni, hogy a felek nem nyugosznak meg másként és egyenesen azt kérik, hogy ne csak az íratok felküldése rendeltessék el, de azokat személyesen olvassam át. Ugyanez fog történni a táblai elnökökkel is, kik a felügyeletet most felsőbb fokon gyakorolni fogják. Megengedem, ezen kívánságok egy részében van bizonyos naiv vonás, de egyszer-másszor találtam és a táblai elnökök is találni fogják, hogy e kívánságnak komoly alapja van. De ezen jelek is mutatják, hogy íratok felrendelésének joga nem az igazságügyminister vagy a táblai elnökök hatalmának gyarapítására, hanem a nagyközönség érdekében van, ha azt kívánjuk, hogy a felügyelet valóban hatályos legyen. A másik ellenvetés a felügyeleti jog ellen, arra van alapítva, hogy a javaslat 4. §-a azt, hogy mire vonatkozik a felügyelet, nem kimerítőleg szabályozza Ezen szakasz azt a kifejezést használja: »különösen« és ezzel mutatja, hogy az elősorolás csak példaszerű. Ebben azt a veszedelmet látják, hogy a felügyeleti jog a niinister által önkényesen kiterjesztetik oly térre, a melyen a bírói ítélkezés függetlensége befolyásolható. Nos, t. ház, nézzük mindenekelőtt, mit jelent e szó, hogy »különösen« '? (Halljuk! Halljuk!) Nem jelent egyebet, mint egyszerűen azt, hogy ott a felügyeleti jogtárgyai példaszerűleg vannak felsorolva és nem kimerítőleg, mert a felügyeleti jog körébe még sok minden tartozik és soha semminemű törvény nem kísérelte meg a felügyeleti jog körébe tartozó functiokat taxatíve, kimerítőleg előszámlálni. (Igaz ! Úgy van! jobh felől.) Méltóztassék megnézni a franczia törvényt, a legújabbat, a melyet 1883-ban a respublica hozott; méltóztassék megnézni az olasz törvényt. A franczia egyszerűen surveillance-ról beszél. Azt azután, hogy surveillance alatt mit értenek, részben a törvények egyes helyei, részben pedig a gyakorlat fejtették ki. Azt. a mi nem lehet, a mi a dolog természete szerint nem eszközölhető, azt kívánják ettől a törvényjavaslattól? Csak azon csodálkozom, hogy Horváth Lajos t. képviselő úr nagyon megütközik azon, hogy itt a »különösen« szó van.